Ha legyőz a vágy...

Gyerekkorom óta izgatott a pisi, sokszor elképzeltem, hogy a számba pisil egy lány. Bátorságom azonban nem volt, hogy bárkinek szóba hozzam ezt a vágyam, így maradt a fantázia.
Meg aztán néha, ha nagyon kívántam, a wc – ben az ujjamra pisiltem, és lenyaltam róla, hogy legalább az ízét érezzem.
Aztán egyszer diszkóban voltam egy haverommal, elég sokat ittunk, próbáltunk csajozni, és a szexről dumáltunk. Be is indultunk rendesen, de kapható nő nem volt a láthatáron.
Elkönyveltem, hogy megint magamban élvezek majd, gondoltam, kis előjáték nem árt.
Kimentem a wc – re, beálltam egy fülkébe, és behajtottam az ajtót. Elővettem a farkam, pisilni kezdtem, közben többször beletartottam az ujjam, és lenyaltam. A zajban azonban nem vettem észre, hogy az ajtó kinyílt mögöttem, a haverom meg bejött utánam, és végignézte az egészet. Mikor végeztem, és kijöttem a fülkéből, már a piszoárnál végezte a dolgát.
Visszamentünk a buliba, de láttam rajta, hogy valami zavarja. Én nem feszegettem, beszélgettünk tovább, végül nem bírta ki, és kibökte:
– Meglestelek a budin.
Erre én jöttem zavarba, csak hápogni tudtam. Ő gyorsan megnyugtatott, hogy nincs gond, csak kíváncsi, miért csináltam. Erre kicsit félénken azt válaszoltam, hogy szeretem a pisi ízét.
– Sokszor csinálod? – kérdezte. Ránéztem, mert azt hittem, szívatni akar, de láttam, hogy komolyan kérdezi, és mintha izgatta volna a dolog.
– Hát, néha megkívánom – feleltem.
– Másét is kóstoltad?
– Még nem, de egy szép punciról biztos lenyalnám! – mondtam óvatosan. Kicsit habozott, mintha erőt gyűjtött volna a következő kérdéséhez.
– Fiúét megkóstolnád?
– Figyelj, nem vagyok homi!
– Jól van nyugi! Az még nem ugyanaz. Csak arra gondolok, ha egy fiú pisilne az ujjadra...
Mellbevágott a kérdése, aztán átgondoltam, és végigfutott rajtam az izgalom. Más pisijét kóstolni...
– Mire célzol ezzel?
– Akarod az enyémet? Lepisilném az ujjad, és lenyalnád.
– Még sosem csináltam ilyet!
– De izgat, nem? Köztünk marad, ne félj!
Látszott, hogy nagyon be van indulva, és az igazat megvallva, nekem is kőkemény volt a farkam. Csak bólintani tudtam, mire felvillant a szeme, és sürgetni kezdett:
– Akkor menjünk haza!
– Most? – kéredeztem meglepve.