A hét dolgozója

Maria megigazította a pázsiton lévő "ELADÓ" táblát. Régóta készült a mai napra, ez volt az első önálló értékesítési munkája, mióta felvették az Ingatlanfejlesztőhöz. Végigszenvedte a próbaidőt, aminek jelentős részét az tette ki, hogy mindenféle száraz statisztikákat kellett összeállítania. Utálta a papírmunkát, szerette volna megmutatni magát a való életben is. Sikerült megkedveltetnie magát az iroda ötvenes éveiben járó vezetőjével, ezért bízták rá ezt a csendes kertvárosi épületet, amit már hónapok óta hirdettek, eddig eredménytelenül. Pedig nagyon jó helyen volt az épület, divatos, kellemes házakkal teli új utcában, csendes, parkosított zugokkal, dús növényekkel teli napozóterasszal, ívelt falú üvegmozaik medencével, jacuzzival, kicsit a luxusérzet felé hajló mediterrán színekkel.
"Talán éppen ezért lesz nehéz eladni, itt csak úgy süt a pénz mindenről", gondolta Maria, miközben végigjárt a házon, kinyitotta a zsalukat, hogy beengedje a napfényt. Hagyta, hogy a szél mozgassa kicsit a hosszú függönyöket, hangulatos zenét keresett a zenetornyon. A hálószobai tükrös szekrény előtt hosszabban időzött, szigorúan végignézett magán, de semmi hibát nem talált alakján. Egy hirtelen ötlettel fürdő lepedőt vett magához, tízre várta az első érdeklődőt, még volt egy órája addig.
Meztelenül úszott néhány tempót a kékes, átlátszó, tükrös vízben, megborzongott, mikor a partra lépett. A napozóágyra feküdt, hagyta, hogy a nap szárítsa bőrét, élvezte a kora délelőtti csendet, nyugalmat. Keze a hasára, onnan a melleire tévedt, lassan simogatni kezdte magát, hagyta, hadd süssön a nap teste rejtett zugaiba, átadta magát a napfénynek, és a .

Peter a garázsbejárón állította le a Porschét, kicsit sétált a környéken, aztán bekopogtatott a kitárt bejárati ajtón. Várt keveset, és beljebb lépett, lassan körbejárt a nappaliban, "Jó napot, van itt valaki? " kérdezgette, de senki nem válaszolt. Leült a kanapéra, az ingatlanos cég prospektusait kezdte olvasgatni.
Ajtócsapódást hallott, a bejáratnál egy csinos lányba, a szomszéd épületben lakó kíváncsi Susanba ütközött. Mosolyogva elnézést kértek egymástól, eltartott egy ideig, míg kiderült, hogy ki miért jött, és hogy nincs a házban senki.
"Úgy látszik, önkiszolgáló lesz a nyílt nap, nézz szét, ha már eljöttél", javasolta Susan. Előreindult, Peter követte, nem tudta levenni a szemét a lány csípőjéről, combjáról, hajáról, gépiesen válaszolgatott, csak a lány illatát érezte.