A+ A-

Take a break

A lány fáradt volt. Látszott a testtartásán, a szemein, érződött a hangján. Mikor megláttad a ház sarkának támaszkodva, rögtön tudtad, jól döntöttél, hogy elhívtad magadhoz, hogy kiengedje a fáradt gőzt, pihenjen egy keveset az egész heti munka után. Igaz, hogy szereti azt, amit csinál, és a mai napig kedvvel is csinálja, de mégiscsak kimeríti. Ezzel egy időben megbánást is érzel, hogy miért nem hívtad már előző este. Lehet, hogy nem történt volna semmi, de megnyugtató lett volna számára egy élő, lélegző, meleg test mellett aludni. És ahogy belegondolsz, lehet, hogy neked sem esett volna rosszul. Vagy nem. Helyzettől függ, habár az igencsak kellemes tapasztalataidból kiindulva, tényleg lehet, hogy jó lett volna.
De, hogy visszatérjünk a jelenbe, ahogy belép a lakásba szinte azonnal lerogy a konyhaasztal mellé és hálás pillantással köszöni meg az elé letett vizet. A beszélgetésbe egész hamar belejöttök, valamiért ez megy. Mindig van téma, de ha nincs, akkor is kitaláltok valamit, vagy legalábbis ő kitalál valamit: szórakoztat az élő naplóval, vagy elkezd harmadik személyben írni magáról, vagy magázásba kezd. Egész szórakoztató. Akár felveszi a nyomozónő szerepét.
Tulajdonképpen meghatározhatatlan, ami kettőtök között van. Persze meg lehet mondani, hogy mi ez, csak általában az embernek, negatív dolgok jutnak a szó kapcsán az eszébe: szeretők vagytok. Talán kicsit több, hisz mondhatni barátok is vagytok. Akár meg is lehet kockáztatni, hogy ez a tény borítékolható. De a legjobb szó, hogy szeretők vagytok. A lánynak egyfajta menedék is vagy a hétköznapok elől. Szeret veled lenni, ezt te is tudod, de nagyon erősen fohászkodsz magadban, hogy nehogy többet higgyen, mert csak neki lesz rossz, de nem láthatsz bele a fejébe, sajnos ez a képesség még neked sem adatott meg. Valahol mélyen azért tartasz attól, hogy a sejtésed igaz, de mégsem állhatsz oda elé, vagy jelen esetben az asztal másik végéből nem nézhetsz szigorúan a szemébe, hogy tudod, hogy nem szeretlek, ugye? Nem is vagy te ilyen kegyetlen és aztán eszedbe is jutnak a szavai, amiket nem egyszer mondott ő is valamilyen beszélgetés folyamán, hogy tudom, hogy több nem lesz. Ez meg is nyugtat téged. Most úgyis arra van szüksége, hogy egy kicsit feltöltődjön, nevessen, és érezhesse, hogy azért egy kicsit mégiscsak fontos valakinek. Nehéz hetek állnak mögötte, egy fuccsba ment kapcsolattal, egy terhességgyanúval, amiből aztán meg egy teljesen más, ha nem is rossz, de nem is kellemes dolog lett: cisztája van.
Néha azért fárasztónak, terhesnek érzed. Te sem tudod a konkrét okát, de így van. Mindannyiunkkal előfordul, hogy nem tudunk mindig beszélgetni valakivel. Mindenki tud fárasztó lenni. Ám neki mentségére szolgál, hogy szinte mindig megnevettet, érdeklődéssel hallgatja a zenéről, dobolásról szóló értekezéseidet, sőt még az evésről és az ételekről is lehet vele beszélni. Mi lesz veled nélküle külföldön? Habár az is igaz, hogy tucatjával rohangálnak hasonló emberek, femalek a világban.
Szóval beszélgettek, ő is hamar belejön, aztán fogja magát és áttelepszik a kanapéra, de ott szabályosan elfekszik. Te, hogy helyet hagyj neki, a "dob" mellé telepszel le. Azonban hamar kénytelen vagy helyet változtatni, mert megkér, hogy telepedj át a kanapéra. Öledbe hajtja a fejét, jobb kezedet pedig a derekán át a hasára illeszti. A hajából kiveszi a csattokat, hogy kényelmesebb legyen. Egyik kezét az őt kulcsoló kezeden nyugtatja, ujjaitok játszanak egymással, a másikat pedig a combod alá helyezi. Majdnem olyan, így mint egy baba. De csak majdnem.
Kényelmes így. Simogatod a karját, néha a nyakát, ő a combodat cirógatja, néha megfordítja a fejét, megpuszilja a kezedet, és a hasadhoz simítja az arcát. Közben beszélgettek. Mindenféléről. Mutogatsz neki dobkottákat és valaki nagyon örül ott benn, hogy milyen érdeklődéssel figyeli a kottákat és hallgatja a magyarázatokat, és még kommentárt is fűz hozzá, elmagyarázza ő milyennek látja, ill. az ő hangszere mennyiben más kottát kíván, neki mire kell figyelni mikor fuvolázik. Tény és való, hogy sokkal könnyebb dolga van, mint neked. Neki sem végtagfüggetlenítéssel nem kell foglalkoznia, sem négy különböző ritmust "fújnia" egyszerre.
Lassan egyre kevesebbet szóltok és ő egyre többet fészkelődik. Felül és átölel. Te viszonzod, mert miért ne tennéd. Jól esik átölelni valakit. Aztán elkezdi csókolni a nyakad, mire a te kezed is érzékibben simogatja őt. Már az állad vonalát puszilja, mikor egy halk "szabad?" kíséretében puhán megcsókol. Egy pillanatra el is válik az ajka a tiedtől, aztán mégiscsak visszatér és a csók egyre hevesebb lesz. Érezni, hogy nem csak ő akarja a te ajkaidat, hanem te is az övéit. A csók egyszer csak abbamarad, de a kontaktus nem szűnik meg. Szájával felfedezi az arcod, a nyakad, közben jó mélyen beszívja a bőröd illatát, amit elmondása szerint nagyon szeret.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.83 pont (12 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#6 vakon53 2016. 03. 29. kedd 14:30
10 Pont!
#5 papi 2013. 10. 14. hétfő 13:30
Egész jó
#4 v-ir-a 2011. 11. 20. vasárnap 21:58
érdekes volt az eleje, de aztán egyre jobban tetszett.../az életben sok ilyen pár van biztos, és igazán kiváncsi lennék arra, hogy végződik az ilyen jellegű kapcsolat/
#3 worluk 2009. 09. 6. vasárnap 19:38
10
#2 worluk 2009. 09. 6. vasárnap 19:37
10
#1 Törté-Net 2007. 09. 26. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?