A+ A-

Látogatás Andrisnál a kórházban

Egy fiú barátomat, Andrist nemrégiben autóbaleset érte. Nem ő volt a hibás, de ahogyan ez sokszor megesik, neki esett baja, nem pedig annak, aki a vétkes volt a balesetben. Eltört a jobb karja, és a bal lába is. Amikor megtudtam a hírt, azonnal üzentem neki a szüleivel, hogy amint tudom, meglátogatom. Sajnos azonban másnap, szombaton el kellett utaznom vidékre rokonokhoz, így csak hétfő délután tudtam elmenni hozzá.
Utálom a kórházakat, de ezt az áldozatot szívesen meghoztam Andrisért. Mindenesetre nem éreztem túl vidáman magamat, ahogyan lépdeltem végig a klórszagban a kórterem felé, ahol feküdt. A sok elnyűtt beteg, a rohangáló, idegesnek látszó nővérek, és a romladozó, félhomályos folyosók mind-mind lelombozón hatottak rám.
Aztán, amikor beléptem Andrishoz, elszégyelltem magam. Belegondoltam, neki milyen rossz lehet most. Igaz, ez nem nagyon látszott rajta: épp egy regényt olvasott, jóképű arcán pedig széles mosoly ült.
- Kipp-kopp! - mondtam mókázva, és megkopogtattam az ajtófélfát.
Felnézett, és mosolya még szélesebbé vált.
- Szia Niki. Azt hittem, már be sem nézel.
- Áh! - húztam el a számat, és az ágyához léptem. Közben gyorsan felmértem a helyet, és láttam, hogy Andris egyedül fekszik a kétágyas kórteremben. - Várt rám Gizi néni meg a bagószagú férje. Jaj, mennyit nőttél, kislányom, meg a többi. Azt hiszem, már meséltem róla.
- Aha - nevetett. Lehajoltam hozzá megpuszilni. Jó illata volt, de az arca szúrt a pár napos borosta miatt.
- Húzz egy széket ide, és ülj le - mondta nekem.
Úgy tettem. Beszélgetni kezdtünk, elmesélte, hogyan is történt a balesete. Tanultam néhány új kifejezést, miközben azt ecsetelte, mit tenne a másik autós hátsó felével, aki szembehajtott vele a kanyarban, és aki miatt el kellett rántania a kormányt. Egy idő után nem álltam, meg és nevetni kezdtem. Ő is csatlakozott hozzám, bár a nevetés szemmel láthatóan fájt neki egy kissé.
- És hogyhogy ilyen úri magányban vagy itt? - kérdeztem, a szomszéd ágyra pillantva, amely bevetetlenül, üresen árválkodott.
- Á, tegnap kiengedték, aki ott feküdt. De a nővérek szerint nem sokáig maradok szomszéd nélkül.
Ekkor valami különös történt. A tekintetünk egy pillanatra egymásba kapcsolódott - nem tartott sokáig, de elég intenzívnek éreztem a pillanatot. Az okát is sejtettem, miért néz így rám. Biztos voltam benne, hogy hallott a kis kalandomról Gézuval és Ricsivel... ezt leírtam egy korábbi történetemben. Ugyanakkor tény, hogy Andris nagyon vonzó pasi, és intelligensebb is, mint az a másik kettő együtt, és...
Emlékszem, mennyire igyekeztem akkor leállítani a további gondolataimat. Andrisnak ugyan nincsen barátnője, de mégsem akartam kikezdeni vele. Legalábbis azokban a pillanatokban ezzel győzködtem magamat.
Tovább dumáltunk. Andris egyszer csak rám kacsintott, és lehalkította a hangját:
- Szombaton megoperálták a lábamat. Altattak is. Tudod, hogy itt a kórteremben mire tértem magamhoz?
Megráztam a fejemet. Andris kuncogott, és egyenesen rám nézett.
- Hogy félálomban fura hangokat hallok. Fojtott nyögéseket, lihegéseket. Elég gyorsan vissza is nyertem az eszméletemet. Körülbelül hajnali három óra volt, sötét, de hallgatózni jól lehetett.
Rám nevetett, én pedig visszavigyorogtam rá.
- kik voltak azok?
- Hát nem tudom, többen voltak-e, mivel én csak női hangokat hallottam, de itt mellettünk van egy szoba, ahol a gyógyszereket tárolják. Onnan szűrődtek ki a hangok. Vagy masztizott az egyik nővér, vagy dugta valamelyik doki.
Andris egyre szélesebben mosolygott, én pedig észrevettem, hogy a szemeiben apró szikrák táncolnak.
- Igazán kínos a szobatársamnak volt, tudod, akit tegnap kiengedtek. Tizenéves srác volt, őt is ugyanaznap operálták, mint engem, mégpedig fitymaszűkülettel. Vasárnap elmondta, hogy az orvosok figyelmeztették, hogy igyekezzen elkerülni pár napig, hogy erekciója legyen. Erre meg egy nővérke hangosan örömködik itt mellettünk. Nem nagyon segítik itt a gyógyulásunkat!
Nevettem, de közben éreztem azt a furcsa feszültséget, ami egyre jobban megülte a helyiséget.
- Azért nekem sem volt könnyű - kuncogott Andris. - elég izgató hangja volt a néninek, főleg, amikor elélvezett. Hangosan sikongatott - szerintem az egész folyosó hallotta. Mi tagadás, felspanolta a libidóm rendesen.
Ha Andrisnak az volt a célja, hogy elpiruljak, nem járt sikerrel. Még szemem sem sütöttem le.
- Annál is kellemetlenebb volt, mivel... hát, a jobb karom eltört, mint látod.
- Aha, látom - ránéztem a kezére, de pillantásom már siklott tovább a takaróra, amely felpúpozódott ott középtájon. Elég termetes dudor volt.
Csend telepedett ránk egy percig. Csak a nővérkocsik gumikerekeinek csiszogása hallatszott a folyosóról a csukott ajtón keresztül.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.96 pont (23 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 vakon53 2016. 03. 29. kedd 16:24
Ijen a segítő nnnőibarát.
#3 papi 2014. 06. 7. szombat 09:42
Nem rossz
#2 Torkos 2007. 09. 4. kedd 08:09
Jó dolog másoknak boldog perceket szerezni. Ezt így kell csinálni. Minden értelemben. 10 pont.
#1 Törté-Net 2007. 09. 4. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?