Egy életre szóló kaland...
Szeretném megosztani veletek egyik felejthetetlen élményemet a sok közül! Néhány éve még a Pécsi egyetem padjait koptattam számos barátommal együtt. Akkoriban Nyíregyházán éltem és onnan "ingáztam". Természetesen ez csak havi egy alkalmat jelentett, így igazából Pécsen éltem és haza csak látogatóba érkeztem! Már az első év fele eltelt, amikor felfigyeltem egy lányra, akit többször is láttam ugyanazokon a vonatokon, amikkel én jártam! Nagyon szép lány volt! Barátaimmal egymás között később csak "miniatürnek" hívtuk, mindezt nem gúnyosan, hanem amolyan csodálattal vegyes vágyakozással! Gyönyörű barna szemei voltak, hosszú vörös haja, kis formás kezei. A testére pedig nehéz szavakat találni. Sokat sportolt, futott, úszott és focizott. Ezektől annyira feszes és izmos volt hogy egy férfi sem bírta megállni, hogy utána ne forduljon, ha elment mellette. Mindehhez annyira nőies kisugárzás és egyszerű magával ragadó ízlés tartozott, mely kívánatossá tette minden mozdulatát és minden pillantását! Andreának hívták.
Sohasem voltam egy nagy hódító, szövegem sem volt elbűvölő, ha ismerkedésről volt szó, így mindig beértem az egyszerű lányokkal. Úgy éreztem, hogy mindenkinek meg van a saját helye a világban, és az enyém az egyszerű, kedves, lányok mellett van. Nem is mertem gondolni egy igazi nőre, egy nőre, aki elvarázsol, hogy meghódítsd, aki magához édesget, hogy szeresd, és aki karodba bújik, hogy férfi lehess! Nem, ez nem az én világom, gondoltam akkor! Mégis volt valami furcsa érzésem vele kapcsolatban, de próbáltam elfojtani magamban.
A következő félévben többször összefutottunk, igaz kerestem is a társaságát amennyire lehetett. De sajnos a vonaton egyszer sem találkoztam vele. Szerencsére tanulni nem nagyon szerettem, és az időm nagy részét a kollégium "büféjében", vagy egyetemi bulikon töltöttem. Nagyon sokszor futottunk össze ilyenkor! Gyakran azt éreztem, mintha engem nézne, de amikor ránéztem teljesen máshova révedt a tekintete. Egyik este úgy éreztem, hogy eljött a megfelelő pillanat és a nem kevés alkohol hatásától bátran odaléptem hozzá. A buli éppen a vége felé tartott, valami lassú szám ment éppen. Kicsit sután megkérdeztem, hogy nincs-e kedve táncolni.
Sohasem voltam egy nagy hódító, szövegem sem volt elbűvölő, ha ismerkedésről volt szó, így mindig beértem az egyszerű lányokkal. Úgy éreztem, hogy mindenkinek meg van a saját helye a világban, és az enyém az egyszerű, kedves, lányok mellett van. Nem is mertem gondolni egy igazi nőre, egy nőre, aki elvarázsol, hogy meghódítsd, aki magához édesget, hogy szeresd, és aki karodba bújik, hogy férfi lehess! Nem, ez nem az én világom, gondoltam akkor! Mégis volt valami furcsa érzésem vele kapcsolatban, de próbáltam elfojtani magamban.
A következő félévben többször összefutottunk, igaz kerestem is a társaságát amennyire lehetett. De sajnos a vonaton egyszer sem találkoztam vele. Szerencsére tanulni nem nagyon szerettem, és az időm nagy részét a kollégium "büféjében", vagy egyetemi bulikon töltöttem. Nagyon sokszor futottunk össze ilyenkor! Gyakran azt éreztem, mintha engem nézne, de amikor ránéztem teljesen máshova révedt a tekintete. Egyik este úgy éreztem, hogy eljött a megfelelő pillanat és a nem kevés alkohol hatásától bátran odaléptem hozzá. A buli éppen a vége felé tartott, valami lassú szám ment éppen. Kicsit sután megkérdeztem, hogy nincs-e kedve táncolni.
Ez csak a történet kezdete, még 6 oldal van hátra!
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Regisztrálj VIP-fiókot!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ja és gratulálok az asszonykához.
El bírnám viselni:D