Ókori történet 3. rész

Admete dermedten állt, és nem tudta, mit kellene tennie. Közben Marcus előmászott, és felöltözött.
– És gondolod, az Úrnő hinne neked? – kérdezte ellenszenvvel a hangjában, mire Lucretio megint megvillantotta tökéletes ragadozómosolyát.
– Ugyan már! Elég rád nézni meg a hamvas kis szűzre, és lerí, hogy valami lappang... Az Úrnő is jól tudja, hogy semmit sem tud neked nyújtani, de nem akarja, hogy másnál kapd meg a gyönyört... – vigyorgott, és közben még beljebb lépett. – Nos, azt hiszem, kedves Marcus barátunk, az est további részét a rendes helyeden is töltheted, az Úrnő mellett... – mondta, és közben nekidőlt a falnak, az ablaknál. Admete még mindig szótlanul nézte, ahogyan a kintről bejövő piciny fény körbevilágította az alakját. Félt, most jobban, mint eddig az első alkalomtól. Marcusról valamiért azt képzelte, hogy gyengéd lesz, de a lovász tökéletes napbarnított bőrét és izmait elnézve tudta, hogy itt a nyers erő fog győzedelmeskedni. Kívánta is, de rettegett is tőle.

Marcus egy pillanatig csak állt, aztán megvonta a vállát.
– Ha annyira akarod, megkaphatod. – mondta hideg közönnyel, és most nyoma sem volt az érces búgásnak, amitől kirázta a hideg Admetet. A lány elcsodálkozva figyelte, hogyan is jelenik meg a férfi igazi éne: már nem találta vonzónak, noha a teste nagyon jó volt, és senki sem utasíthatta volna vissza, de a modora és a hanglejtése most elárulta.
– Én... én... azt hittem... – suttogta halkan a lány, mire mindkét férfi ránézett.
– Mit hittél? Talán hogy annyira szép vagy, hogy beléd szeretett ez a kéj-fiú? Elfelejtheted kislány. Csinosnak csinos vagy ugyan, de... csak jól akarta érezni magát egy kicsit. – vigyorgott gonoszan Lucretio, mire Admete majdnem elsírta magát. Tényleg azzal áltatta magát néhány pillanatig, hogy a férfinek tetszik. Marcus nem szólt semmit, csak lassan felkötötte a saruját is. Minden szó nélkül hagyta el a szobát.
– Nos, kettesben maradtunk. – vigyorgott még mindig az ablaknál a férfi. – Talán nekem is megmutathatnád magad... – a hangjában olyan parancsolás volt, amitől a lány megint összerezzent.
– Ne, kérlek...

– Azt mondtam, vetkőzz! – a férfi nem emelte fel a hangját, de megvillant valami a szemében, amitől Admete jobbnak látta, ha cselekszik.