A+ A-

Ókori történet 1. rész

A kiáltozás egyre csak élénkebb lett, és a lány hátrébbhúzódott a ketrecében, egészen a sátor árnyékába menekült. A másik két nő az ő ketrecében rögtön a vashoz feszítette arcát, hogy még jobban kilásson, amikor meglibbent a sátor ponyvája, és beszélgetés szűrődött be.
- És milyet keres magának, Uram?
- Nincs konkrét elképzelésem. Egy tüzes kreolt, egy rideg kékszeműt, vagy éppen egy acélos tekintetűt? Majd eldöntöm. - A hang markáns volt, rekedtes, és már önmagában észbontó. A sátor szájánál megjelent a rabszolga kereskedő pöttöm, kövérkés alakja, és mellette egy magas férfi állt, de a homály eltakarta az arcát. A legtöbb ketrecbe zárt rabszolga nő rögtön előmászott a hátsó zugokból, hogy végre szerezzenek egy új gazdát maguknak. Sorin, a déli, alacsony barna bőrű nő bevetette a hamiskás mosolyát, Leila a rács mögött lassú, erotikus táncba kezdett, a többiek is kiemelték bájaikat. Egyedül talán csak Admete maradt a sarokban, és átkulcsolta csontos, vékony kezeit a térdén.
A férfi végre előrelépett, és csillogással a szemében mérte végig a nőket. A férfi erős volt, katona lehetett: a mellkasán egy vékony bőrvért volt, az oldalán egy rövidkard lógott, de a vért alatt könnyed ruhát viselt: térdi érő, könyökig érő, fehéres, kék mintás ruha volt rajta, olyan, mint amilyenbe a gazdagabbak jártak. A haja barna volt, hosszabb, hátul össze volt fogva, a szeme pedig smaragdzölden villogott a homályos fényben, és áthatóan mérte végig mindegyik lányt.
- Van itt kedvemre való néhány... - mondta, és közelebb lépett az első ketrechez, ahol kreolbőrű lányok voltak: négyen simultak a rácsokhoz, és mind tüzelő szemekkel mosolyogtak rá.
- Válassz engem! - búgta az egyik csábos hangon, mire a másik megcibálta a haját, és hátrarántotta a fejét.
- Fogd be! Majd ő választ, nem kíváncsi a hangodra! - rivallt rá, és közben a másik már a körmével szántott végig az arcán. A kereskedő erélyesen egy botot csapott a rácshoz, mire abbamaradt a harc.
- Nyugodjatok le! Elnézést Uram...
- Túl hevesek... nem kellenek
- De az ágyban is ugyanilyen beleadással játszadoznak...
- Nem érdekelnek! - és továbbment. A másik ketrecbe szokványos nők voltak, a férfi csak megcsóválta a fejét, és tovább lépett.
- Megnézném azt a vöröset. - És Admete ketrecéhez ért. - Nocsak... milyen szépség rejtőzik az árnyékban?
- Gyerünk! Gyere elő! - csapott megint a bottal a pöttöm a rácsra. A lány félve lépett előrébb, és lehajtotta a fejét. - Nézz fel! Mutasd csak meg az arcod az Úrnak! - kiabálta neki a kereskedő, mire a lány egy riadt pillantással felnézett a férfire, akinek az arcán lágy mosoly bujkált.
- Mutasd meg magad.
- Ritka vörös haj, és nézze csak, milyen érdekes szem! Egyszerre kék és zöld is! Mintha egy tenger veszett volna el benne. Látja Uram? És milyen vékony? Kevés ilyen lány akad az egész Birodalomban!
- Mennyiért adod?
- Alázatosan a lány még érintetlen, ami jóval emeli az árát...
- Mennyiért adod? - kérdezte újra, élesen a férfi.
Admete riadt tekintettel hagyta, hogy a férfi a könyökénél fogva irányítsa. A férfi keze meleg volt, a fogása erős: esélye sem lett volna megszökni, de annyira félt, hogy eszébe sem jutott, hogy menekülhet esetleg. A katona a lovához vezette, és felültette a nyeregbe maga elé.
- Hogy hívnak? - szólt hozzá először, de a lány nem válaszolt, csak megrázta a fejét, és közben felkapaszkodott a lóra. A férfi szó nélkül pattant mögé a nyeregbe, és a kantárt megrántva megfordult a lóval, és elindultak.
- Még egyszer kérdezem: hogy hívnak? Vagy az a fránya Lucianus egy néma lányt adott el nekem?
- Admete vagyok, Uram. - válaszolt a lány vékony hangon, és közben megpróbált megkapaszkodni a nyeregben, mert vágtára váltottak.
- Az én nevem pedig Marcus.
A lánynak rövid idő alatt megmutatta a házát, majd a fürdőbe vezette, ahol a medence tetején apró pamacsokban vízpára gőzölgött. A lány egy riadt tekintettel nézett fel a háta mögött rá, de a férfi csak elmosolyodott, és a lány ruhájának megkötőjéhez nyúlt egyik kezével, a másikkal pedig magához rántotta.
- Hm, a kis félénkséged és ártatlanságod lenyűgözött. - búgta az érchangján Admete fülébe, és a nyakába csókolt. A lány lábai elgyengültek, az érzéstől és a félelemtől is.
- Ne, kérem, ne tegye! - nyöszörögte, de a ruhájának övén a csomó engedett, a ruha lazult, és lassan az öv lecsúszott. A ruha szétnyílt, a lány remegve kapta a kezét, hogy összefogja, de Marcus lefogta a két csuklóját.
- Ne félj. - suttogta, és csókokkal halmozta el a lány nyakát, és lassan szabaduló vállát is. A lány szürke színű ruhája a földre hullott.
A férfi kedvtelve nézegette a lányt, majd maga felé fordította, és úgy is végignézett rajta. Admete könnyekkel küszködött a szemében, és lepillantott a földre, de a férfi felemelte a fejét. A szemébe nézett, majd megcsókolta.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.04 pont (27 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#2 zsuzsika 2016. 02. 21. vasárnap 11:55
Érdekes.
#1 Törté-Net 2007. 03. 24. szombat 00:00
Mi a véleményed a történetről?