Három éjszaka 2. rész

A második éjszaka nagyjából úgy kezdődött, mint az első. Lucien ismét vacsorával várta a szalonban. Fekete ruhában állt a kandalló mellett, a lobogó tűz táncoló árnyat vetett a kőfalakra. Amikor Aveline lecsúsztatta magáról az arcát takaró csuklyát, Lucien szembefordult vele, megigézte a kámzsa surranó nesze.
A lány az ajtó előtt állt. DuFeron olyan elmélyülten nézte, melyre nem volt szava, a levegő hirtelen úgy megsűrűsödött közöttük, hogy alig tudta belélegezni.
Lucien kimért, lassú léptekkel közeledett hozzá. Aveline szíve úgy dübörgött, mint vágtató lovak patája alatt a föld. Tudta mi következik, ismerte csókja ízét, kezének érintését a testén. Tudta, micsoda örömök várnak rá az éj hátralévő felében.

– Tehát nem ijesztettem el örökre? – túrt a hajába ujjaival. Hangjába élcelődés vegyült. – Csaknem biztos voltam benne, hogy nem jön el újra a tegnap éjszakai kis virtuskodásunk után.
Pír öntötte el Aveline arcát.
– Nem félek öntől Lucien.
Nevetést kapott válaszként.
– Valóban? Nem?
Aveline felvonta a szemöldökét.
– Az előző éjszaka után úgy vélem már nem képes meglepni semmivel.
A férfi ajka mindenttudó mosolyra görbült.
– Biztos benne?
Mosolya felizgatta Aveline-t.
– Semmiben sem lehetek száz százalékig biztos uram, ha önről van szó.
– Jól van. – Lucien kigombolta a lány ruháját és egyetlen mozdulattal lehúzta a válláról. – Mert ma este meztelenek leszünk.
Aveline tettetett közönnyel válaszolt.
– Voltam már kettesben önnel mezítelenül.
– Egész éjszaka – csillant meg a férfi szeme. Aveline háta mögé csusszant és olyan szakavatott mozdulatokkal oldott meg minden fűzőt és gombot, hogy a legrátermettebb cselédlány is megirigyelhette volna. – Egész éjszaka Aveline – suttogta, ajkával a fülét csiklandozva. Ajkának forrósága áthevítette a lányt. – Meztelenül eszünk. Szeretkezünk. Alszunk. Meztelenül... mindent.
– Eszünk? – valami csoda folytán nem remegett meg a hangja.
– Meztelenül fog vacsorázni. – Lecsúsztatta a lány ruháját, szabaddá téve melleit, melyet már csak egy vékony kis kombiné takart. Lucien szégyentelenül kihasználta előnyös helyzetét, előrenyúlt és megragadta őket. – Meztelenül alszik. Meztelenül sakkozik.
– Én nem.. nem tudok sakkozni. – Aveline térdei rogyadoztak. Nekidőlt a férfinak, szempilláit leeresztve adta át magát a tapasztalt kezek simogatásának.