A+ A-

Tündér

Csendes volt az erdő. A napsugarak könnyen törtek utat maguknak a fák gyér lombján át. Egy letört faágon egy kis tündér ült. Magányosan bámult a semmibe. Kellemesen langyos levegő simogatta bőrét, de ő nem élvezte. Egyedül érezte magát, olyannak, akire senkinek nincs szüksége. Hirtelen neszt hallott a közeléből. Odakapta volna tekintetét, de hirtelen elhagyta minden ereje. Hangtalanul terült el az ágon.
- Látom, felébredtél - mosolygott rá egy férfi.
Selene álmosan pislogott maga elé, nem tudta hirtelen hol van. De lassanként felfedezte, hogy fogságba került. Rémülten pillantott körbe, de kiutat nem látott az üvegből.
- Ne ijedj meg, nem akarlak bántani - mondta a férfi.
- Engedj el, kérlek...
- Nem tehetem.
- Kérlek... - nézett kétségbeesett szemekkel a férfira Selene.
Ő pedig csak megrázta a fejét és elfordult a tündértől. A szoba közepén álló asztalhoz ment, ahol egy kicsi, piros színű kristály fénylett egész halványan. Felemelte a kristályt, ami egy vékony láncon függött. Nézte egy darabig, majd zsebébe süllyesztette.
Selene figyelte a férfit. Nem volt túl magas, erős testalkatúnak sem tűnt, de ahogy ökölbe szorította kezét és izmai megfeszültek karján, a tündér látta, hogy erőben sem szenvedhet hiányt. Mégsem ez adta a tiszteletet követelő kisugárzását. A tündér újból végigmérte fogvatartóját. Rövid, sötét haj, barna szemek, emberi öltözék. Nem talált rajta semmi furcsát, semmi árulkodó jelet, de biztos volt benne, hogy nem egyszerű ember az, akit ilyen légkör vesz körül.
- Hogy hívnak? - vetette oda a tündérnek a férfi.
Selene nem válaszolt.
- Én Nathan vagyok - állt meg az üveg előtt a férfi.
- És mi vagy? - nézett szúrós tekintettel Nathan arcába a kis tündér.
Halvány mosoly. A férfi válasz helyett inkább újból végigmérte az aprócska női testet. Apró, de gyönyörű. Rövid, vörös haj, néhány már szinte természetellenesen narancssárga tinccsel, pisze orr, formás test, áttetsző, finom vonalú szárnyak. Szerette volna emberi méretben is látni dacos foglyát.
- Egy tündér nem tudja megmondani rólam, ki vagyok? - hajolt az üveg fölé a férfi.
A börtönét lezáró hálón keresztül Selene megérezte a férfi illatát. Akárhogy is haragudott rá, ez kellemes élmény volt számára. El is felejtett hirtelen válaszolni.
- Na mi történt? - zökkentette ki bódultságából Nathan hangja.
- Semmi. Hagyj békén! - fordított hátat a férfinak.
Selene fejében kavarogtak a gondolatok. "Nem kívánhatom meg. Nem ilyen hirtelen. Ő rossz, mert fogva tart. Nem. Nem kívánhatom meg ilyen hirtelen. Hiszen ő... ő..." És akkor döbbent rá, hogy Nathan varázsló. Más nem lehet. Hiszen hogyan is kaphatta volna el, ha nem varázsló lenne. De már nem látott benne mást csak a férfit. Nem bírta elfelejteni az illatát. Miközben így magában vívódott, Nathan újból végigmérte őt, majd kiment a szobából.
Selene magára maradt. Hiába várta vissza Nathant, hiába akarta megmutatni neki, hogy fogvatarthatja, de legyőzni nem győzheti, a férfi nem jött vissza. Hiába próbálta megérezni merre lehet, nem érezte a jelenlétét se közelben, se távolban. Kimerülten, tompán fájó fejjel nyúlt végig a hideg üvegen. Behunyt szemmel feküdt és hallgatta a kintről beszűrődő zajokat. Lassan álomba merült. Zavaros, kimerítő történések részese volt. Mire felébredt besötétedett odakint és a szobára is sötétség borult. Újból meglepetésként érte, hogy egy üvegbe zárva találta magát, de pillanatok alatt tudatosult benne, hogy nem minden volt álom, ami aznap történt vele.
Nathan járt a fejében. Vajon miért tartja fogva? Mit akarhat tőle? Vagy csak szórakozásból kapta el? "De meg kell hagyni, nem néz ki rosszul..." - gondolta magában. Újból visszaidézte a férfi illatát. Selene először érzett vágyat, hogy ember lehessen. Érezni szerette volna a férfi testét. Ha csak egy éjszakáig is... A tündér hátát az üveg falának támasztva, szemeit újból lehunyva, hagyta, hogy kalandozzon a képzelete. De végül az ábrándozásnak vége szakadt, mert újból elöntötte a harag, amiért egy üvegben kell ücsörögnie egész éjjel, egyedül. De ekkor nyílt a szoba ajtaja. Selene felpattant és szárnyai halvány sárgás fénnyel világítani kezdtek a sötétben.
Nathan a tündér felé pillantott, majd kifejezéstelen arccal ment az asztalig. Ott leroskadt egy székre, arcát kezébe temette és nem mozdult hosszú időn át. Selene csendben figyelte és továbbra is halványan világított a szárnyaival. A férfi egy jó negyed óra múlva felemelte fejét. Kivette zsebéből a piros kristályt és tiszta erőből a szemközti falhoz vágta. A kristály ennek ellenére egyben maradt. Selene nem tudta, hogy csak a sötét miatt tűnt úgy, vagy tényleg erősebben fénylett, mint a délután folyamán. Nathan arcáról nem tudott leolvasni semmit, de azt látta, hogy nem minden úgy sikerült neki, ahogy szerette volna.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.81 pont (16 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 deajk2008 2016. 12. 2. péntek 08:32
nem lett rossz... 8p lett
#3 A57L 2014. 10. 23. csütörtök 10:31
Nem rossz írás.
#2 romo 2007. 02. 21. szerda 04:45
+ sokkkk fantázia
- kevés szex
tetszet
8 pont
#1 Törté-Net 2007. 02. 16. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?