A+ A-

Odüsszeusz és Nauszikaá igaz története

Forrón s vakítón kelt fel a nap Szkhéria szigete fölött. A meztelen férfi hunyorogva nyitotta ki a szemét. Valami különös hang ébresztette fel, amelynek forrását egy bizonyos testrésze sejtette a legjobban: tudniillik orbitális méretű erekciója volt.
- Hol lehetek? - motyogta magában a férfi, akinek közben eszébe jutott egy-két dolog, többek között az, hogy őt Odüsszeusznak hívják. Látta, hogy testét undok, nyálkás hab borítja, bőrét felmarta a só, és akkor már arra is emlékezett, hogy három napig szívta a brét a tengeren, miután a hajója elsüllyedt. Most, bár pocsékul érezte magát, örült annak hogy él, és megnyugtatta hatalmas merevedése is.
Elkezdett feltápászkodni, amikor újból hallotta a hangot. Apró sikkantás volt, kétségkívül egy lánytól származott. A sikkantást hangosabb sikolyok és nyögések kísérték. Odüsszeusz kíváncsisága most már nagyon erős volt. Körülnézett, de csak bokrokat látott, amelyek mögött egy folyót sejtett. Meztelenül közelebb lopakodott a bokrokhoz, és lekukucskált a folyópartra.
A szíve is majd kiugrott attól, amit megpillantott. A farka pedig keményebb lett, mint valaha.
A sekély vizű görög folyócska torkolatánál öt meztelen lány hancúrozott. Ruhácskájuk a part menti mosógödrökben ázott, két öszvér meg édes jó füveket rágott a gyepen, egyszóval önmagában is idilli volt a kép, ám a látványt nagyban feljavította a lányok viselkedése. Azok ugyanis nyalták egymást.
Az öt közül egy a hátán feküdt, széttárt lábakkal, míg egy csinos kis barna lefetyelte őt. Egy másik a hátán feküdt, és egy hollófekete az arcára telepedett, bájosan mozgatva a fenekét, és halkan sikongatott. A két nyalásba merült leányzó közben ujjazta a saját punciját. Ám a lányok közül a legszebb, egy hókarú szépség, nyakában arany diadémmal, az álldogált. S noha messziről látszott, hogy a szemérme milyen duzzadt és nedves, nem nyúlt magához, csupán a mellét simogatta. Közben szavakat mormolt halkan, s Odüsszeusz először nem értette, de hamarosan rájött: a lány phaiák nyelven egy verset szaval:
Észbontó szerelemmel emészt megint
keserédes Erósz, ez a szörnyeteg.
Hozzám, Atthisz, a gondolatod se száll,
s Andromedához, akár a madár, repülsz...
Ebből Odüsszeusz számos dologra következtethetett: egyfelől ezek szerint a phaiákok földjén jár, amiről nem tudta eldönteni, jó e vagy rossz számára, de most nem is tűnt fontosnak. Az már inkább, hogy ez a hókarú lány bizony a királynőjük. Ki más lenne oly művelt, hogy Szapphót szaval? A kulturális információcsere nem lehet még oly elterjedt ezen a vidéken, Leszboszról verseskötet kizárólag királyi postahajóval juthatott el Szkhériára.
Ezen felül arra is rájött, hogy ez a lány nem kimondottan leszbikus, mint a nyalásba merült társnői. Kesereg, amiért Atthisz megcsalja őt Andromédával, és láthatólag vágyik a testi gyönyörre, de nem akar odáig alacsonyodni, hogy a szolgálóival nyalassa magát. Pedig milyen szép a szemérme, fiatal teste mily tüzesnek látszik...
Odüsszeusz tovább figyelt. A két kényeztetett lány közben elélvezett, és helyet cseréltek, hogy kinyalják azokat, akik nekik a gyönyört okozták. Fényes olajjal bekenték partnernőik testét, akiken csúszkálni kezdett feszes testük, és a puncik síkos cuppanásokkal verődtek egymásnak, majd az ujjak is eltűntek a felizgatott rózsaszín barlangokban. Erre már az aranydiadémos sem bírt magával, ő is feldugta magának egy ujját, és nyögdécselve maszturbálni kezdett.
Odüsszeusz eddig a pontig bírta. Ágat tört le erős markával, lombosat, s eltakarta vele meredő farkát. Ám mindhiába. Ahogy átcsörtetett a bokrokon, a levél lehullt, és a huszonöt centis vérbő fasz látványától a leszbikus gyönyörökbe merült törékeny lányok szétfutottak, mintha vadkan rohanta volna meg őket. Egyedül a királylány maradt a helyén, nagy szemeivel csodálkozón pislantva, kezével a puncijában.
Odüsszeusz - nyolvankilós, kopasz, benga állat - töprengve megállt a meztelen lány előtt, és kedvtelve nézegette. Nemcsak hogy jó segge és gömbölyű mellei voltak, de még a szeme is szép volt. Úgy döntött, megpróbálja megdugni, de úriember módjára. Ezért aztán hirtelen nagyon édes lett és ravasz:
"Úrnőm, esdekelek; ki vagy? Isten? Földi halandó?..."
És a többi, és a többi... több tucat penta, meg hexameteren át nyomta a rizsát Artemiszről, Déloszról, a borszín tengerről meg Apollón oltáráról, mígnem észrevette, hogy a lányka szeme csillogni kezd, melle duzzadni, és már tudta, menthetetlenül beleszeretett.
- És kegyed hogy hívják? - kérdezte végül a férfi, miután monológja kifulladt.
- Nauszikaáá vagyok, a phaiák király, Alkinoosz lánya, Atthisz, a hűtlen strici mennyasszonya - felelte a lány csilingelő hangon.
- Zeuszra mondom! Téged megcsalni? Hogy jutott eszébe?
- Nem kedvesem tehet róla. Elcsábította Androméda, a delphoi boszorkány. Bűvkörébe vonta - análisan.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.69 pont (13 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#5 papi 2014. 03. 2. vasárnap 21:47
egész jó
#4 vidraa 2007. 09. 28. péntek 17:15
csúcs... Végre nem egy sablon... " gyönyörű fiatalos anyám, a fürdőszobában... én farkammal a kezemben leskelődtem... Ö észrevette... ráborult... bevette... betette... a hugom észrevette... megkivánta... a nénikém is...
#3 alte trottel 2007. 04. 23. hétfő 18:21
Látom, még sem veszett ki kies hazánkból a klasszika-filológiai műveltség!
Figyelmedbe ajánlom az Aeneisben rejlő lehetőségeket is, különös tekintettel Dido királylány keserveire!
#2 Andreas 2007. 01. 12. péntek 23:16
Bravó, Krumpli! Jót nevettem...
#1 Törté-Net 2007. 01. 11. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?