A+ A-

Az éjszakai személy

Fáradtan rogyott le az ablak menti ülésre, szembe a menetiránynak. Szerencséje volt, kedvenc helye, az utolsó kocsi utolsó előtti fülkéje üres volt. Máskor is az szokott lenni, de most különösen jól esett, hogy egyedül lehet. Három műszakját cserélte el, három egymás utáni nap dolgozott 16 órát, hogy négy napra hazautazhasson, és ott lehessen bátyja esküvőjén. Sajnos, a késő délutáni gyorsot nem érhette el, amivel alig három óra alatt hazaérhetett volna, így maradt az éjszakai személy. Igaz, ez közel hat óra vonatozás, de nem akarta a reggeli gyorsot megvárni. Így már hajnalban otthon lehet, úgy meg csak késő délelőtt érne célba.
Elővett egy könyvet. Szíve szerint aludt volna, de tapasztalatból tudta: akármennyire is fáradt, nem tud a vonaton aludni. Esetleg öt-tíz percekre elszunyókál, de amint a vonat lassítani kezd, felébred. Ráadásul a könyvet a múlt héten vette, de még alig olvasott belőle valamit, pedig izgalmas volt.
Alig indult el a vonat, amikor kinyílt a fülke ajtaja, és egy nála pár évvel idősebb, vagyis a húszas évei vége felé járó nő nézett be.
- Bocs, van itt hely?
Kicsit bosszankodott ugyan, hogy mégsem lesz egyedül, de udvariasan bólintott. Volt valami furcsa a nőn, de fáradt agyával igazából nem tudta érzékelni, mi is az. Amikor a nő mögött két férfi is belépett, még bosszúsabb lett, de nem mutatta. Biccentett az útitársak felé, és visszatemetkezett a könyvbe. Azt még érzékelte, hogy a nő az ajtó mellé ül, a szemközti üléssorra, az egyik férfi meg vele szembe. A másik férfi pedig a nő mellett foglalt helyet.
Az újonnan jöttek halkan beszélgettek. Néha megütötte egy szó a fülét, de az idegenek valami számára ismeretlen nyelven társalogtak. Igaz, számára majdnem minden nyelv ismeretlen volt, csak ami a kötelező iskolai nyelvtanítás során ráragadt, azt értette meg.
A kalauz nem sokkal azután jött, hogy elhagyták az első állomást. Pillanatok alatt végzett a jegykezeléssel, majd kellemes utazást kívánva távozott. Pár perccel később az ajtónál ülő férfi kiment, majd visszajött.
Elhagyták a második, majd a harmadik állomást is. Ekkor a nő mellett ülő férfi állt fel, és felnyúlt a szemben levő polcra a csomagjáért. Hirtelen teljesen sötét lett, még az éjszakai világítás is kialudt. Megijedni sem volt ideje, mikor érezte, hogy kezéből kitépik a könyvet, és valamit az arcára nyomnak. Elájult.
Amikor magához tért, már ismét égett a világítás. És kényelmetlenül érezte magát. Nem csoda: már nem az ablak mellett volt, hanem egy üléssel beljebb, szíjakkal összebilincselt kezeit egy lánc kötötte össze a felső polccal, magasba emelt lábait - bár azok egymással nem voltak összekötve - szintén.
- Segítség!
- Kussolj, ribanc! Bár akár üvölthetsz is, senki nincs rajtunk kívül a vagonban. És a vagon le van zárva, úgyhogy nem is lesz.
A hang az ablak felől jött. Megpróbált odanézni, de egy kéz durván a hajába markolt, és az ajtó felé fordította a fejét. Az ajtóban ott állt a nő. Most ébredt rá, mi is volt rajta furcsa. A nő nyakörvet hordott és csuklószíjakat. Akkor ugyan fel volt öltözve, de most csupaszon állt. A nyakörvről egy póráz lógott a nő térde alá. Ferdén felemelt kezeit láncok rögzítették a kofferpolchoz, lábait egy rúd tartotta terpesztve.
- Jól figyelj! Most meglátod, mi történik avval, aki nem engedelmeskedik nekünk!
Még mindig az ablak felől hallotta mindezt. Csak most vette észre, hogy a másik, az ajtó és közte némán álló férfi kezében korbács van.
- Rossz voltál? Engedetlen?
A korbácsos férfi az ajtóba kikötött nőhöz intézte szavait.
- Igen, Uram.
- És mit érdemelsz ezért?
- Büntetést.
A következő pillanatban a meglendülő korbács végigvágott a nő hasán.
- Nem értettem, mit mondtál.
- Büntetést érdemlek, Uram.
A nő nem jajdult fel, amikor a korbács rácsapott, csak azonnal helyesbítette úgy látszik, hibás válaszát. A korbácsos bólintott.
- Akkor megkapod.
Módszeresen kezdte ütni a nőt. Az továbbra is némán tűrte a verést, csak olyankor szisszent fel, mikor valamelyik szíj egyik mellbimbóját érte, vagy a lába közé csapott, az érzékeny ajkakra.
Hamarosan melltől térdig vörös hurkák borították a nő testét. A korbácsos férfi még egyet ütött a lábak közé, majd lerakta a fenyítőeszközt. Odalépett a megvert nő elé.
- Elég volt, szuka?
- Köszönöm a fenyítést, Uram. Nem hittem, hogy ilyen enyhe lesz, Uram.
Ez enyhe? Megborzongott. Bár szerette volna becsukni a szemét, képtelen volt rá, hogy ne nézze végig a másik nő megverését. Ugyanakkor kicsit örült is, hogy az azt végző férfi most eltakarja előle az összevert testet. De ez csak egy-két percig volt így. A férfi ugyanis leguggolt, és ijedten látta, hogy a nő mellbimbóiról odacsipeszelt súlyok lógnak, alaposan lehúzva, megnyújtva a bimbókat. Azt is hamar megtudta, miért guggolt le a férfi. Amikor felállt, és oldalt lépett, láthatóvá vált a kikötözött nő alteste is.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.05 pont (22 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 Bondage Mester 2003. 06. 29. vasárnap 01:10
A szerző megjegyzése roppant fontos volt a végére. Korrekt!
#6 TheChronic 2003. 05. 30. péntek 17:38
Hardmaster: teljesen igazad van,azért lehetett zavaros,mert a statikusabb történetekhez voltam szokva,ahol az áldozat kiszolgáltatottsága biztos volt,nem kellett semmilyen okból sietni.Ezért tűnt gyorsnak a dolog,de egyetértek az érveléseddel.
Mostanában nincs időm írni,de ha lesz,és úgy lesz ihletem,valószínű,hogy ebben a témában is írok sztorit.Hogy jó lesz-e,nem tudom.Versengeni nem akarok veled,értelmetlen lenne; ugyanakkor biztosan tudod,hogy mások történeteinek színvonala sosem tartott vissza az írástól.
Várom a további írásaidat!
TC
#5 Hardmaster 2003. 05. 30. péntek 13:39
Köszönöm, Ildikó! Főleg az utolsó két mondatot.
Nem tudom, TC, voltál-e már olyan szituációban, hogy minden, ami történt veled, annyira gyorsnak tűnt, hogy akkor nem is tudtad igazából felfogni, mi is zajlott le. Szerintem valahogy így érezhetett ez a megerőszakolt és megkínzott nő is, akit kitaláltam. Pont a történések gyors egymásutánja nem ad lehetőséget arra, hogy igazából felfogja, mi is történik vele. Talán szerencsésebb lett volna ebből a szempontból, ha nem múlt, hanem jelen időben írom meg; esetleg próbáld meg ilyen transzszkripcióval elolvasni. Természetesen az is jogos felvetés lehet, hogy miért is siettek az idegenek. Talán pont azért, mert csak ennyi idejük volt... ezt nem tudom, hiába kérdezem őket magamban. De úgy érzem, pont ez a gyorsaság, a váltások tennék lehetővé, hogy akár a valóságban is megtörténhessen hasonló. (Ne történjen!) Ne feledd, hogy az erőszakolónak, még ha fizikailag nagy fölényben is van, elsősorban a gyorsaság az, ami a legtöbbet segít, az, hogy az áldozatnak nincs igazán ideje ész-reakciókra. Amíg mentálisan érzi a kiszolgáltatottságot, addig csak vesztes lehet.
És rajta, írj jobbat; ha tényleg jobb, el fogom ismerni!
#4 TheChronic 2003. 05. 29. csütörtök 13:40
Tisztelt Hardmaster!

Nagyon jó,bár az én ízlésemhez képest kissé gyorsan váltakoztak az események,és talán leheletnyivel kidolgozottabb lehetett volna a belső vívódás,gyötrelem.
De ezeket csak akkor állna jogomban komolyan megkritizálni,ha jobbat írnék.
Úgyhogy a továbbiakban az Ildikó véleménye a mérvadó.
TC
#3 Ildikó 2003. 05. 29. csütörtök 11:18
Lélegzetelállítóan izgató!!!! Gratulálok! Szerintem az eleje sem volt unalmas és túl hosszú sem! És külön dícséret az utolsó mondatért!! Így teljesen "beleköthetetlen" a történet!! Mondjuk még egyszer sem csalódtam az írásaidban! Természetesen 10-es!
#2 Agyalá_Gyula 2003. 05. 29. csütörtök 10:38
Jó a történet, kár, hogy az elején olyan unalmasan indul.
#1 Törté-Net 2003. 05. 29. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?