A+ A-

A csónakházas fiú

Nem vagyok egy nagy író, de azért megpróbálom elmesélni életem elso szerelmi történetét. A nevet megváltoztattam, az inkognitóm megorzése érdekében.
1995-ben - akkor voltam 14 éves - egy rokon családnál nyaraltam. A Duna- parton volt a családi ház, így a közelben, mivel a hely alkalmas volt sportolásra, volt egy csónakkölcsönzo is.
Amikor megérkeztem az unokatesóim egy fiúval beszélgettek éppen az udvaron. Sebtében köszöntem nekik, majd bementem a házba lecuccolni. Mikor visszamentem hozzájuk még mindig dumáltak, akkor láttam meg a világ leghelyesebb srácát, Laci volt a neve (a csónakházas fia). Szoke, kék szemu volt és hihetetlenül jóképu, annyi idos volt mint én. Le nem tudtam venni róla a szemem. Ekkor tudtam meg, hogy mi az a szerelem elso látásra. O elotte sosem voltam igazán szerelmes.
A nyaralás közben rengeteg idot töltöttünk együtt a fiúkkal, így elég jól megismerhettem Ot is. Jártunk minden felé: strandra, moziba, bicikliztünk, egyszóval jól éreztük magunkat. Úgy éreztem nem csak külsore, hanem belso értékeiben is vágyaim netovábbja. Nagyon szerelmes lettem. Ekkor már minden gondolatom csak O volt. Reggel, délben, este csak arra vártam mikor látom megint. Gondolom, nem kell részleteznem, milyen mikor az ember azt érzi, felrobban a szerelemtol.
Had iktassak be ide magamról egy pár szót: Az a típusú srác vagyok, akinek a legelso, hogy szeressem azt, akivel "együttlétre" vágyom. Az én életemben teljesen kizárt, hogy csak a vágyam kielégítésére éljek szexuális életet. Számomra sok esetben fontosabb egy szereto ölelés, mint egy egetvero szeretkezés. Ezt a szemléletmódot otthonról hoztam, nincs bennem semmiféle defektus. Ezt azért mondtam, hogy teljes képet kaphass a történetemrol.
Folytatva...
Bár nem tettem semmi jelét annak, hogy szeretem, észrevettem, hogy igen közvetlen lett hozzám, szerintem ezzel akarta értésemre juttatni, hogy nem közömbös irántam. Szinte alig bírtam visszafojtani az érzelmeimet, az édesanyám eloítéletessége miatt nagyon féltem a lebukástól. Ez közel nyolc éve történt, de még most is, ahogy Orá gondolok, eszembe jut izgató kék szeme. Ahogy rám nézett az felért egy sokkhatással, egész testemben égtem. Nem is tudom igazán leírni azt az érzést.
Egy szó, mint száz: ez a közvetlenség, nyílt udvarlásba torkollott. Elég vicces, laza srác volt, ezt most csak azért mondom, hogy a következok érthetok legyenek. Több hét folyamatos ostromlás után valószínuleg tanácstalan lett miként adja tudtomra érzéseit, ezért történt az, hogy a közös tusolóban zuhanyzás közben odajött hozzám meztelenül, és elkezdte lóbálni elottem a szerszámát. Azt hittem meghalok, de sajnos (!) ellene tudtam állni a kísértésnek, bár alig bírtam ki. Így visszaemlékezve, vagy húszcentis is megvolt. Félve a lebukástól nem mertem viszonozni az érzelmeit, csak nevettem rajta egyet zavaromban, aztán leléptem. Késobb már nem csak a zuhanyzóban, hanem már az ajtajukból is ezt csinálta, mikor rajtunk kívül nem volt ott senki. Ez a dolog többször elofordult, de hiába. Végén, amikor már minden kilátástalan volt odajött hozzám, és azt mondta:
-Azt hittem meleg vagy!?
Ekkor követtem el életem egyik legnagyobb baklövését!
-Dehogy vagyok! - mondtam vörösödve
Ez lehetett az a pont, mikor feladta.
Mindennek az oka a félelem volt, félelem a lebukástól. Azért is írtam meg ezt, hogy aki hasonló cipoben jár: ne kövesse el ezt az óriási hibát. Lehet, hogy életed szerelmét engeded el ez által. És lehet, hogy ez a lehetoség sohasem tér vissza, ahogy nálam sem. Elmúlt az a nyár, hazamentem így nem találkozhattam vele többet. Még vagy három évig minden nap gondoltam rá. Volt, hogy éjszaka sírtam bánatomban, nem tudtam aludni. A szerelmi agónia szót egy az egyben kimerítettem. Mára már nyilván az ido múlásával ez a seb behegedt. Ha újra élhetném az egészet, biztos másképp csinálnám.
Ez idáig csak az események leírása volt, de most jön az, amit én éreztem, amirol én álmodoztam. Gondolatban ezerszer lejátszottam magamban, ezeknek kellett volna igazából megtörténni:
Mikor a srácok el voltak foglalva mással, egyszerre csak ketten maradtunk, elkezdtünk beszélgetni, közben többször összetalálkozott tekintetünk, mindketten közelebb léptünk egymáshoz, és hirtelen lágy csókkal és öleléssel jeleztük egymás iránt táplált érzelmünket. Gondoltam: Ez az (!), végre megtörténik, amire régóta vágytam. Ahogy ajkaink összeértek mindkettonk teste remegni kezdett a vágytól. Ez a lágy csók lassan hevessé kezdett válni, de meg kellett szakítanunk, hogy találjunk egy olyan helyet, ahol nem vehetnek észre. Mindketten, mint az orültek rohantunk az ott levo kabinba.
Mikor beértünk, magunkra csuktuk, és ott folytattuk, ahol abbahagytuk. A szánk szinte összeforrt, olyan tüzesen csókoltuk egymást. A mindkettonkben meglevo tuz egyesült, és felcsapott. Elképeszto elevenséggel mutattuk ki egymás felé táplált szerelmünket. Mindkettonk arca nedves volt a könnyeinktol. A külvilág megszunt számunkra.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.55 pont (29 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#1 Törté-Net 2006. 11. 11. szombat 00:00
Mi a véleményed a történetről?