Összetört Játékszer

Szavazás átlaga: 6.14 pont (14 szavazat)
Megjelenés: 2006. július 14.
Hossz: 7 916 karakter
Elolvasva: 1 181 alkalommal
Gyűlöllek! – kicsaptam magam mögött az öltöző ajtaját, majd ugyan azzal a lendülettel vágtam be magam mögött. A kiáltás élesen, és hangosan tört ki belőlem. Minden fájdalmammal együtt... majd mikor tudatosult bennem, hogy voltaképp mit is mondtam hirtelen, összeharaptam az ajkam. Olyannyira, hogy megérezhettem a vérem semmihez sem fogható ízét... gyenge voltam... nagyon gyenge... Ez a délutáni edzés kiszívta minden energiámat. Ruhástul léptem be a zuhanyfülkébe, majd mikor megengedtem a csapot, hátamat a hideg csempének vetettem és leroskadtam. – Gyenge vagy Jill... – suttogtam magam elé. Nem bírtam levenni a kezem a fehér gipszkötésről... "miért tetted ezt velem? – tettem fel a kérdést magamban. Bár akkor fogalmazódott meg bennem először, mikor ott a küzdőtéren a földre küldött és mindenki előtt, és az óta... százszor, ezerszer tettem fel magamnak újra és újra, de választ azt nem találtam... még nem...
– Harpoon! – mintha álomból keltem volna. Felkaptam a fejem. Füleltem... Ezt a hangot soha nem fogom elfelejteni. Már akkor tudtam mikor meghallottam. – Harpoon! – szólt ismét, de az előbbinél kissé erősebb hangon. Feltápászkodtam, és elzártam a csapot és, úgy ahogy voltam kimentem az öltözőbe.
– Vezér! – azonnal haptákba vágtam magam. Felszegtem az állam, de minden porcikám úgy fájt, hogy a fájdalom egy pillanat alatt, mintha áramütés ért volna végig cikázott a testemen. Összeszorított fogakkal, de el kellett viselnem. Nem sírhattam... mert ha megengedek magamnak ekkora hibát az érzelmeim átveszik az uramat felettem. Nem ezt nem engedhetem. Főleg, előtte nem.

Háttal állt nekem. Az ablakon beszűrődő vérnarancs napsugarak körvonalazták a testét. Ha nem azzal lettem volna elfoglalva, hogy megtartsam az egyensúlyom, valószínű belefeledkeztem volna a látványba...
Lassan megfordult. Kezeit hátra kulcsolta, tekintetét mélyen a szemembe fúrta, és kimért lépésekkel megindult felém. A szemei... az erőtől sugárzó zöld szemek. Már akkor tudtam, mikor először láttam, hogy soha nem fogom elfelejteni...
Megállt előttem. Lassan végigmért. Tetőtől talpig. Beleremegtem. Talán még el is pirultam, közel hajolt... nagyon közel...
– Szánalmas látvány vagy – sziszegte az arcomba. Majd egy lépést hátra lépett, és ismét végigmért.

Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes, 4 oldalas történet? És a több, mint tízezer másik?
VIP-tagsági váltásához válassz az alábbi csomagok közül!
Próbaidős
40 nap
960 Ft
Ezt választom!
telefonhívással
Kezdő
120 nap
2000 Ft */5.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
1 hónap
Haladó
180 nap
2760 Ft */7.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
2 hónap
A legjobb ár/érték arány!
Profi
365 nap
5380 Ft */14€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
4+ hónap
* 384 EUR/HUF árfolyammal számolva
A szavazáshoz VIP-tagsági szükséges!
Szavazás átlaga: 6.14 pont (14 szavazat)
Rakd a kedvenceid közé!
Oszd meg másokkal is! Facebook Twitter

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
a
angel234
2023. január 14. 02:43
#6
Egyszerű írás,nekem nem jött be.
1
v
vasas62
2023. január 13. 13:49
#5
Tán ez a koedukált sereg?
1
én55
2022. április 21. 08:22
#4
Egyszer olvasható 4 pont.
1
a
A57L
2018. december 24. 03:42
#3
Lehet,hogy egynek sem.
1
vakon53
2016. február 7. 16:50
#2
Egynek elmegy.
1
T
Törté-Net
2006. július 14. 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1