A+ A-

Lélekrabló 10

- Mire készülsz? - nézett Victum Roanra.
- Tudod vannak a hotelek... és a nászutas szakosztály... csak annyi hogy felhívod őket, és megmonod milyen szoba kell...
- Ne is folytasd, inkább tegyél le és menjünk haza...! - sikítozott Victum.
- Már késő... -Roan letette egy ajtó előtt, de elé állt hogy Victum ne tudjon megszökni. -Sajnos csak apartmant adtak...- vette elő ismét a kulcsot.
- Mennyi időre bérelted ezt ki... ?!
- Este hatig csupán... - kacsintott a férfi, majd kitárta az ajtót. - Egyenlőre... Majd ha az enyém leszel heteket fogunk itt tölteni... -Motyogta sejtelmesen, és belökdöste a fiút. Victumot megcsapta a gyertyák, és a füstölők kábító illata. Szinte rögtön elgyengítette az idegeit a kellemes illat, és a meleg. Már magától vette a le a kabátját és lépett be.
- Szabad megkérdeznem mit akarsz itt?! -Suttogta magának csak úgy tétován, majd mikor egy kemény arcot érzett a tarkójánál behunyta a szemét.
- Bort? -Teljesen más kérdést várt. Ijedten nyitotta ki a szemét. Az orra előtt egy kecses vonalú pohár volt, tele színtiszta vörös alkohollal. A fiú megnyalta a száját és elvette az poharat.
- Vigyázz, mert erős egy parányit... - hagyta ott a férfi.
Victum elgondolkozva nézett körül, közben belemártotta a nyelvét az italba, majd mosolyogva állapította meg a bor édeskés, mégis visszafogott ízét.
"Van ennek a pasinak ízlése..."Ivott bele már jóval bátrabban az italba. Érezte ahogyan az ízzel, és az illattal lassan átitatódik a teste. Leült az ágyra, és hátradőlt. A plafont kezdte méregetni a csillárt is ami ezer színben pompázott a fénytől, és azon törte a fejét, hogy Roan miért is hozta ide.
Voltaképp ismerte az okozatot, de nem igazán hitte hogy a férfi ilyen lágy módon próbálná őt ágybacsábítani. Mindenestre tetszett neki az ötlet úgy érezte ez a szoba ringatja, negyed óra múlva már teljesen ellazult, szinte szétfolyt az ágyon. Csupán a sállat hagyta nyakán a kabátot ledobta maga mellé, és mintha ölelésre készülne tárta szét karjait. Hamarosan kiürült a pohara amit ott tartott két vékonyka ujjai között. Álmélkodva játszadozott a fénnyel ami megcsillant pohara tiszta gerincén.
- Ízlik? Kérsz még? -Hallotta Roan hangját, mire akaratlanul is bólintott, és már érkezett is az újabb alkoholos nedű, ami vérszínűre festette a poharát. Victum elkábult csillogó szemekkel ivott megint, érezte lassacskán a fejébe száll a tömény ugyanakkor édes folyadék.
Ismerte már az alkoholt, de ennyire tömény mennyiségben még soha nem ivott, nem is volt csoda hogy percek múlva le is részegedett egy picit. Magánál volt, mégis jelentősen lelassultak a reakciói. Roan mintha csak erre várt volna, kivette a fiú kezéből a poharat, és az üveggel együtt a közeli asztalon helyezte el őket.
- Beszélnünk kell... -Dőlt le a fiú mellé, aki kivörösödött arccal tekintett rá.
- Miről?
- Arról, hogy szeretlek... - simogatta meg Roan Victum arcát.
- Én is... - a fiú önmagát meghazudtolva nyitotta csókra a száját, mire Roan elfogadta a meghívást. Szenvedélyes csókkal tetőzte szerelme delíriumát, maga is érezte, hogy Victum minden percben egyre jobban pörög, majd mikor saját maga húzta a teste fölé Roant, a férfi maga is meglepődött. "Ennyire megbódította volna, vagy csak szórakozik velem?!" Felült a fiúra, és érdeklődve méregette.
- Jól vagy?
- Soha jobban... - kezdett el nyújtózkodni Vic, miközben felnevetett, majd komoly képpel felült és átölelte a férfit, és egy borédes csókot lehelt a határozott vonalú ajkakra.
Roan elmosolyodott, és megtámasztotta magát az egyik kezével, a másikkal pedig beférkőzött Victum hátához. Egyre feljebb húzta a ruhát kedvese testén, közben alig tudott betelni a selymes bőrrel, és a követelőző ajkakkal. Vic pedig engedett, mikor Roan a nyakát kezdte csókolgatni engedelmesen hátrahajtotta a fejét, a férfi pedig gyönyörködve nézte hogyan feszül meg a sima arc a csókjaitól. A vállán érezte szerelme tenyerét, ahogyan erősen belemarkol az izmos végtagokba, miközben ő egyre lejjebb halad. Türelmetlenkedő mozdulatokkal húzta le Victumról a felsőt, és mikor hadjáratát sikeresnek tekintette, elégedetten emelkedett a félmeztelen tökéletes test felé.
Annyiszor látta már, de ez az új szemlélet benne is elindított valamit. Bizseregni kezdett, és elégedetten felsóhajtott.
- Tudod, hogy gyönyörű férfi vagy...? - bókolt Victumnak, amire ismét egy vágykeltő mosoly volt a jutalom. Roan is elmosolyodott, engedte hogy Victum vékony sima ujjai belemarkoljanak süllyedő barna hajkoronájába. Megszállottan szippantotta magába Victum illatát, nem hitte el hogy végre megkapja amiért mindezidáig sóvárgott, majd végigjárta azokat a helyeket, amiket pillanatokkal ezelőtt szemével követett végig. Felvillanyozta a fiú bőrének íze, egyre szenvedélyesebben csókolta, és már az sem érdekelte hogy párja sóhajtozva, nyöszörögve, kérleli hogy álljon meg, mert szinte széttépi.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.29 pont (14 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 zsuzsika 2016. 02. 8. hétfő 09:58
Gyenge.
#3 A57L 2014. 11. 21. péntek 06:11
Ez nem tetszik.
#2 v-ir-a 2013. 07. 19. péntek 23:15
király, olvastam volna még...de sajna vége lett smile
#1 Törté-Net 2006. 02. 14. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?