A+ A-

Szerelem a fal mögül

Hmm.
Főzelék.
Az gyors, tápláló, kalóriaszegény, vitaminszegény, olcsó és rossz.
Milánói.
Tocsog a zsírban.
Töltött hús.
Száraz.
Rántott sajt.
Tegnap is az volt.
- Mit adhatok? - kérdezi a nagydarab, fehér pólós férfi.
- Rántott sajtot kérek hasábbal köszönöm. - darálja rá a lány önkéntelenül.
Az óra 11.35-öt mutat, a következő előadás délben kezdődik. A kis kifőzde most zsúfolásig tele, hosszú sor, hely alig.
A lány, a tálcát egyensúlyozva átkel oldalaz a tömegben, a tekintetét a kiszemelt sarokra tapasztva. Kevés híja, hogy nem löki ki egy könyök a tálcát a kezéből, aztán egy hanyagul ledobott táskában bukik el majdnem, egy zsíros hajúnak vagy tízszer kell köhintenie, mire maga alá húzza székét utat engedve. Ennyire nem él már az illem? A tálca végigcsúszik a műanyag evőpárkányon, majd halkan koppanva megállapodik a sarokban. Most már el sem várja, hogy az ajtó nyíljon előtte, ha megtartják, nehogy rávágódjon már jó pont. Miért nem ismer egyetlen olyan fiút sem, aki alátolja a széket, aki pusztán tiszteletből tesz gesztusokat, nem elvárt jutalomért. Múltkor finomabb volt a rántott sajt. Folyósabb. Legközelebb bizisten mást kér.
Rendben. Még ha cserébe vár valamit se baj. Az is vonzó, ha kívánják az embert. Végül is annyi mindent tud, tudna adni. Ehh. De rossz tömegben enni. Ideült egy hatalmas hát. Olyan közel, hogy nem is lát ki oldalra egyáltalán. Paraván-ember.
- Na, milyen? - kérdezi a hát, a mellette ülőtől. Van, akinek egész életében olyan hangja van, mintha mutálna. Biztosan horkol is.
- Azt hiszem szerelmes vagyok. - hangzik az élő fal mögül. A lánynak ez a hang jobban tetszik. Kellemes, fiatal, meg van abban valami ritka, amikor egy fiú ilyet mond ilyen hangon. Ráadásul a haverjának.
- Hát, valahogy sejtettem. - trombitálja vidám orrhangon a nagy-széles. Most biztosan elsüt valami ízetlen, szexista hím viccet, leplezésül, hogy eszi az irigység. - És, adtál neki?
Jellemző.
- Nem. Ez nem ilyen. - a fiú hangja kissé magasabbra vált az izgalomtól. Szemét dolog ám hallgatózni. - Mondok egy példát. Leesik a hó. Gyönyörű fehér, tiszta, satöbbi.
- Utálom a havat...
- Az mindegy...az a lényeg, hogy most vágysz rá. És ha a kezedbe veszed, és hagyod, hogy a tenyeredben lassan elolvadjon, hogy átérezd a hidegét, akkor a tiéd lesz. De ha mohó vagy és rámarkolsz, akkor eltűnik rögtön. Ilyen ez is. Meg akarom ismerni, érted? Minden tulajdonságát, jót is, rosszat is, már ha van neki.
No lám. Egészen belemelegedett. Milyen jó hallgatni az ilyet. Fenébe. Szerencsés lehet az a lány, hogy ilyen példányt fogott. Semmi törtetés. Csak szépen...lassan...elfogadva a másikat...
- Ja, én már most mondok egy rosszat. - tülkölte félbe a lány töprengését a nagydarab-nem-is-teljesen-szagtalan. - Úgy hívják, hogy pénz. Az ilyen leszív ám, hogy gatyád se marad.
Pff. Hülye-dagadt-büdös-hústorony. Azért mert néhány ilyen, már mind azok vagyunk, mi? Fogsz te csodálkozni otthon, miért van sajt az inged hátuljára kenve. Te pedig ne hallgass rá, kevesek egyike, tarts ki!
- Mondok valamit. Ha kell inkább rá költöm, mint mit tudom én milyen kacatokra. Majd kérek kölcsön tőled.
A két fiú mosolyog és ezt teszi a lány is. Az erény diadala ez a gyengeség felett. A hallgatózó ünnepelve még a győzelmet leszúr két rúd hideg sült krumplit, aztán a más szerencséje felett érzett öröm mögé kevés irigység is besorakozik a fejében. Bár csak róla beszélne ez a fiú. El is olvadna rögtön, úgy kéne feltakarítani a bőrülőkéről. Na jó, azért nem szabad röpködni ennyire.
- Na és milyen egyébként? Képed van?
Van neki. A telefonját bámulják és hümmögnek.
- Vörös? - hökken meg a fal. Akár csak én. Gondolja a lány. - Mindegy. Amúgy van egy karosszériája a kicsinek.
Pff. Kapsz kecsapot is az ingedre.
- Annyira kecses a mozgása, a vonalai. - áradozik közben a Ritka. - És a hangja. Komolyan feláll tőle mindenem, ha meghallom...
Hát igen. Ilyen ez.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.88 pont (16 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 feherfabia 2018. 12. 11. kedd 06:52
Jòl indult de aztán nagyon lehangoló lett a vège!
#6 A57L 2018. 12. 11. kedd 04:05
Az egész olyan semmitmondó.
#5 papi 2014. 06. 7. szombat 09:52
Nem rossz
#4 v-ir-a 2013. 03. 18. hétfő 23:05
nagyon jó, tetszeik nyes
#3 genius33 2013. 02. 11. hétfő 09:53
Tetszett smile
#2 Andreas 2006. 01. 30. hétfő 13:19
Nagyon jó. Szegény csaj remélem, nem jön rá a félreértésre. Valami kis illúzió maradjon meg neki arról, hogy nemcsak a magamfajta 50-esek tudnak romantikus beállítottságuak lenni.
#1 Törté-Net 2006. 01. 30. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?