Iroda

Harmadik hete dolgoztam az ügyvédi irodában. Igazából semmi jelentős dolgot nem bíztak még rám, tisztában voltam vele, hogy kezdő vagyok, ráadásul nő, méghozzá a "plázacica" fajtából. Ja és persze szingli.

Egyik tárgyalásról csak este hat óra körül értem vissza. Fogalmam sem volt, hogy az ügy miről szól. Annyit tudtam, hogy egy 25 éves lányt rablással vádoltak. A lány le volt tartóztatva, narancssárga kezes-lábas rabruhában, bilincsben kísérték a rendőrök mindvégig.

Amikor visszaértem az irodába még ott volt Steve főnököm.

– Ha hazafelé igyekszel, elviszlek. – ajánlotta fel. Igent mondtam rá, már csak azért is, mert tudtam, hogy nem túl messze lakunk egymástól. Az autóm éppen szervizben volt, ezt tudta a főnököm is, mert reggel szóltam neki, hogy lenne egy ki magánügyem.

Az autóban közölte, hogy fel kell ugrania megnézni egy nagyon várt, személyes e-mailt. Annyit tudtam Róla, hogy egyedül él, így logikusnak tűnt, hogy nincs, aki megnézze, továbbküldje üzeneteit.

– Volt ma valami érdekes? – kérdezte "sablonból".
– Semmi, csak a rabló lány tárgyalásán voltam.
– És...? – kérdezte, amit nem tudtam mire vélni.
– Furcsa volt hogy egy törékeny, fiatal lányt bilincsben, rabruhában hoznak-visznek. – válaszoltam tárgyilagosan.
– Hát... aki le van tartóztatva, annál így szokás, függetlenül nemtől, életkortól és bármi mástól.
– Jó, de nekem akkor is furcsa volt. Nem láttam még ilyet soha és belegondoltam, hogy mi lenne, ha én így járnék. Egyik percben még szabadon, a másikban már bilinccsel a csuklómon. Főleg, hogy már fél éve le van csukva. – közöltem. Magamból indultam ki: semmi fodrász, kozmetikus, viszonylag legutolsó divat szerinti öltözködés. Épp tegnap voltam fodrásznál és műkörmösnél, vetve egy pillantást vörös alapon ezüst csillagokkal díszített 3 centis körmeimre. Nem beszélve a szexuális életről.
– Ismerem a lányt. Én is védtem egy ideig és gondolom, milyen megalázó lehet neki ez a helyzet. Ráadásul csinos, dekoratív lány volt, amikor "bekerült".

Megérkezvén a lakáshoz, megkérdezte nem megyek-e fel szétnézni egy legénylakásban. Miért is ne, gondoltam.

Belépve a lakásba Steve közölte, hogy érezzem magam otthon és ezzel ott is hagyott az egyszerűen, de ízlésesen berendezett nappaliban.