Metró

Minden reggel metróval megyek dolgozni Queensbol Manhattantre. Általában tömve vannak a szerelvények, túl sokan zsúfolódnak össze. Egyáltalán nem szokatlan, ha valaki gyengén hozzáér a mellemhez vagy a fenekemhez. Legtöbbször ez persze minden szándék nélkül történik. Néha persze tapiznak, meg dörzsölődnek is. Emiatt persze nem szoktam dühös lenni, sőt őszintén szólva egy kicsit izgató, hogy egy idegen hozzámér nyilvános helyen. Mivel a barátommal szakítottam két hete, mostanában fantáziálok hogy felszedek egy srácot, hazaviszem és szétkúrom az agyát. Persze ehhez nincs meg a bátorságom. Egy olyan huszonöt éves titkárnőnek mint én ki kell elégíteni a szexuális igényeit...
Azon az emlékezetes reggelen egy munkás szórólapokat osztogatott. Eszerint valamiféle karbantartási munkálatok miatt késni fognak a szerelvények. Elképzelhető, hogy akár félórára leállnak a vonatok. Bocsánat a kényelmetlenségért, meg más blabla volt a papíron. Már majdnem fordultam meg és indultam volna haza, de aztán eszembe jutott, hogy már sem normál –, sem betegszabim nincs. Nem volt más választásom be kellett menni.
Megvettem a jegyem és lemenetem a peronhoz, a metróra várni. Ősz volt és enyhe idő, így nem vettem fel nehéz ruhákat. Egy térd fölött végződő szoknyát vettem fel, felülre pedig egy kötött kardigánt. Ex – barátom bizsergett a női fehérneműkért, de én is szeretem, mert rendkívül nőiesnek találom, így szakításunk után is hordtam. Szexis melltartó, tangabugyi, harisnyakötő és harisnya volt az alsóruházatom.
Vártam a peronon és körülnéztem. Talán még ha zsúfoltabb is lett volna, mint szokott, úgy tűnt a röplap nem tántorított el senkit sem. A szerelvény hamar befutott, persze tömve volt, de láttam már rosszabbat is. Tizenöt megállót kell mennem, kb. 45 perc alatt ott vagyok. Az ajtók bezáródtak és bíztam a szerencsémben. Sikerült megkapaszkodnom, elővettem egy könyvet és elkezdtem olvasni.
Az első három – négy megállóig normál sebességgel haladtunk. Pechemre az egész szerelvény tele volt. A körülöttem lévő emberek háttal álltak nekem, ezáltal egy kis biztonságos helyet teremtettek számomra. Aztán a szerelvény lelassult és csak őrjítően lassú tempóban értük el a következő állomásokat, többször megálltunk az alagútban.