A+ A-

Az Árnyéklány 1. rész

- Holnapra megtanulni, számon kérem.
Egyszerre mindenki, aki eddig a padon feküdt, felpattant, és felkapva a táskáját rohant kifelé. Nyolcadik óra vége volt, az agyam már olyan volt mint egy szivacs, amivel hányást töröltek fel. Kicsit fel is lelkesedtem, hogy hurrá péntek, meg hogy végre gó tú hóm, de hamar észbe kaptam, hogy még egy óráig várnom kell a buszmegállóban, hogy hazajussak...
...Szóval inkább szép lassan összeszedtem a holmim, és kifelé indultam. A többségnek már nyoma se volt, mindegyik tepert haza, vagy a buszhoz. Ilyenkor önkénytelenül is utáltam azokat, akiknek két lépés volt innen a haza. Én minden reggel korán keltem, pontosan fél hatkor, hogy elérjem a buszt, amin állhattam további 45 percet, azért, hogy bejussak IDE, ahol a fél életemet kell elszenvednem. Ezek meg, felkelnek, sétálnak 5-10 percet, és lihegve, megfagyva csoszognak be a terembe, onnantól pedig megy a nyafogás hogy jujj de hideg van, meg miegyebek...
- Szevasz cicám.
Márk állt előttem, és szokásáshoz híven most is úgy mosolygott mint a királyfi Csipkerózsikára. Én meg visszamosolyogtam majd egy cuppanós csókot nyomtam a szájára.
- Na mi volt tesin?
- Nem t'om, nem is mentem be.
- Mi? Miért nem?
Megvonta a vállát és átfogva a derekam elindultunk kifelé. Mint mindig most is nagy nyüzsgés volt, és az embereket kellett kerülgetni a járdán.
- Amúgy, melyik busszal mész haza?
- Asszem a háromnegyed négyessel. A fél hármast már úgyis lekéstem...
- Nem akarsz feljönni? Jól meglennénk.
Itt megcsókolta a nyakamat, némi befolyásoló szándékkal. Eltoltam Magamtól.
- Jah, jól meg lennék b*szva, nemde?
- Fogalmazhatsz így is, ha ettől jobb Neked.
Fél éve voltunk együtt, Én meg nem igazán bíztam benne, de elhittem, ha azt mondta: szeret. Elvégre lehet, hogy igazat mond. De lehet hogy nem. És mivel nem akartam egy piros pipa lenni az "Ezt is meghúztam" listáján, igyekeztem minél inkább halogatni az eseményt, bár már igencsak sajgott a tenyerem utána.
Fél év alatt egyszer sem csalt meg, nem is nézett félre, úgy gondoltam lassan nyílik alkalmam, de nem pont ma.
- Nem kösz, megyek haza, van egy rakat házim.
- Óh. Sajnálom.
Éreztem valamit a hangjában, ami nem tetszett, de gondoltam a csalódottságtól lehet, úgyhogy nem is foglalkoztam vele.
- Te, este lesz koncert, nem jössz fel? Gyere fel a félhetessel, a féltizenegyessel meg majd hazamész.
- Nem is tudom, nem hiszem hogy sok szépet fűznének hozzám az ősök...
- Anyád éjszakás, apád meg úgyis kidől már nyolckor. Gyere le. Jó lesz.
Közelebb húzott Magához, és most cseppet sem bántam. Végülis miért ne?
- Oké, jövök.
- Na csók cicám, mennem kell.
- Okés.
A sarkon megcsókolt, és lelépett. Én meg mehettem a buszmegállóhoz. Ha nem mentem fel hozzá, akkor nincs is értelme Velem lenni. Legalábbis valami ilyesmi játszódhatott le a kis agyában. Na ez meg a másik fele, hogy miért nem csapom Magam hanyatt.
A busz jött rendesen, állhattam hazafelé is a szokásos háromnegyed órát, és mikor végre hazajöttem akkor itthon meg a nagy semmi várt, üres a lakás. Ledobtam a táskámat, és bementem a konyhába enni. Az asztalon egy cetli fogadott:
- Anyukád ma korábban elment, találkozik egy barátnőjével, nem tudott elérni a mobilodon. Na légy jó, Mama voltam.
Nah ja hogy nem tudott elérni... A telefonom csontig lemerült, és amúgysem volt nálam. Nem hordom. Az ember jobb ha óvatos, egy ilyen tömött buszon, meg egy ilyen iskolában nem lehet eléggé vigyázni a dolgainkra.
Leültem a konyhaasztalhoz, és miután szedtem némi levest, enni kezdtem. Kinéztem az ablakon. Odakint már tél volt, esett hó. A szél fújt, és furcsa alakokat rajzolt a hulló hóból. Mindent hófehérbe borított, a fák csupasz ágait, az elszáradt füvet, az autók tetejét...
Tőlünk nem messze egy tó volt, az ablakból még éppen látszott belőle egy kevés. Már vastagon jég borította a felszínét, és csak pár horgász közelítette meg ilyenkor. Sosem értettem miért. Az a tó mély, és mint minden tóhoz, ehhez is fűződött száz és száz legenda.A legtöbb persze a jéggel kapcsolatban. Beszakadt, lehúzták, megfojtották, megharapták, megfulladt, eltűnt. Sok érdekes történet szólt ilyesmikről, de az Én 'kedvencem' az egyik leghátborzongatóbb volt.
Arról szólt, hogy sok évvel ezelőtt a faluban élt egy lány. Azt mondták az idősek, a legszebb lány volt a faluban, és a legkedvesebb. Sz'al tipikusan az a csuda csaj, akiért bomlanak az emberek. De a lány megháborodott. Nem tudták mitől, de megzavarodott. Egy hideg téli napon kiment a tóhoz vágott egy léket, és miután megmetszette a torkát a lékbe csusszant. Ezt csupán egy vadász látta, aki a környező erdőből indult haza. Az emberek, akiket odacsődítettek nem tehettek semmit, a vastag jég, a hideg, és a félelem akadályozta őket.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.65 pont (20 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#6 A57L 2014. 06. 6. péntek 05:36
Jónak tűnik.
#5 papi 2013. 09. 24. kedd 19:55
Tetszik
#4 listike 2013. 09. 8. vasárnap 19:17
Nagyon jó.
#3 Alph 2006. 01. 6. péntek 21:27
Remek írás
#2 Dudás Gábor 2006. 01. 6. péntek 13:33
nagyon jó kis tőrté-net. De ez gondolom nem történt meg.
#1 Törté-Net 2006. 01. 6. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?