Meló után

Ismeretlen
Szavazás átlaga: 4.8 pont (15 szavazat)
Megjelenés: 2001. június 26.
Hossz: 6 254 karakter
Elolvasva: 1 932 alkalommal
Szokásos nap volt... Ment a meló... pergett a kép... Eszembe villant, hogy mennyire régen nem láttam Ot. Nagyon hiányzik. Az arca, a hangja, a mosolya, az illata. Hiányzik ahogy rám néz. Mindig is szerettem ahogy rám nézett. Benne volt a vágy és a vidám kacérság... De mint mondtam, már régen nem találkoztunk... így maradtak a hétköznapok nélkülözései... Egyszercsak megszólal lágyan a telefon az asztalomon. Nem tudom miért, de éreztem, hogy O van a vonal másik végén... Örülünk egymás hangjának, és már tudom, hogy valami pár hét után megint elindult.
– Meglátogatnálak estefelé az irodában – mondja.
Én természetesen nem tiltakozok, sot, nagy örömmel veszem az ajánlatot. A nap hátralévo percei keservesen lassan peregnek. De szép fokozatosan szállingóznak haza az emberek és mosollyal az arcomon nyugtázom, hogy már csak kevés van hátra míg újra látom Ot. A háttérben Depeche Mode szól MP3 ban, már nem is dolgozok, csak szörfölgetek, törzsasztalozok. Élvezem a magányt, és tudom, nemsokára itt van!
Csöngetnek. Komótosan kisétálok a recepcióra, és beengedem. Már az elso pillanatban tudtam mi lesz az este kimenetele, de udvariasan, lágy puszival köszöntöm. Mikor közel hajolok hozzá eros ingerenciám támad, hogy beleharapjak a nyakába... abba a finom puha fehér nyakba, amely diszkrét parfümillatot áraszt és melynek ívét akár a millói Vénusz is megirigyelhetné. Mosolygunk és az asztalomhoz sétálunk... – Na szép, mondhatom. Így dolgozol te? – kérdi mókásan mikor meglátja mivel is foglalatoskodom. – Persze, ezért fizetnek. – válaszolom vigyorogva.
Kicsit belefeledkezünk a szörfölésbe, miközben a kollégák távoznak a sötétedo irodából. Lassacskán csak kettesben maradunk, és elkezdünk valamin beszélgetni. Mindegy min, már nem emléxem rá, de a lényeg, hogy teljesen szabadon, tisztán és felszabadultan. A téma mint ahogy általában szokott, megint egyfelé veszi az irányt... kaján mosollyal odahajolok hozzá, de nem csókolom meg. Csak nézem közelrol... Majd visszaülök az asztalra, de elotte megvizsgálom annak erosségét. Eléggé félre nem értheto mozdulat... és látom rajta, hogy ettol teljesen bepörög, majd letámad. Szenvedélyesen csókolózunk, vadul, mohón, ahogy a sivatagban eltévedt utazó iszik a megtalált oázis forrásából.
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes, 3 oldalas történet? És a több, mint tízezer másik?
VIP-tagsági váltásához válassz az alábbi csomagok közül!
Próbaidős
40 nap
960 Ft
Ezt választom!
telefonhívással
Kezdő
120 nap
2000 Ft */5.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
1 hónap
Haladó
180 nap
2760 Ft */7.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
2 hónap
A legjobb ár/érték arány!
Profi
365 nap
5380 Ft */14€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
4+ hónap
* 384 EUR/HUF árfolyammal számolva
A szavazáshoz VIP-tagsági szükséges!
Szavazás átlaga: 4.8 pont (15 szavazat)
Rakd a kedvenceid közé!
Oszd meg másokkal is! Facebook Twitter

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Andreas6
2021. április 17. 06:42
#10
Csak közepes.
1
én55
2020. augusztus 29. 21:59
#8
Nem jött be, 3 pont.
1
f
feherfabia
2018. december 16. 07:18
#7
Hát nem lett egy emlékezetes írás!
1
z
zoltan611230
2018. december 16. 06:18
#6
Jó kis asztal.
1
a
A57L
2016. június 8. 04:19
#5
Sok dolgozni való van még rajta.
1
zsuzsika
2014. november 14. 08:50
#4
Közepes.
1
balu
2003. március 6. 15:16
#3
2 pont!
1
Béla
2002. október 24. 20:18
#2
Nem rossz.
1
T
Törté-Net
2002. január 17. 18:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1