A+ A-

Szerelem 1 - 3. rész

Mi a fene ez? - kérdezte Péter hangtalanul. Az előtte tornyosuló gépszörny semmire nem emlékeztette, amit addig látott életében. Talán csak azokra a szovjet Ural típusú teherkocsikra, amiknek böszme kerekén lovagolt még gyerekkorában. Nagyapja egy bányatelepen dolgozott, ahová gyakorta magával vitte a kisfiút.
- Tudod jól - felelte az arctalan alak, ólomszürke csuklyájában, és felmászott a képtelen magasságban tornyosuló vezetőfülkébe. Péter akarata ellenére követte őt - lábai maguktól mozogtak. Körös-körül a táj sivárnak tűnt és kihaltnak, a fiú életnek nyomát sem lelte. A gépszörny egy katlanban lapult fenyegető várakozással, s amikor Péter beült a csuklyás alak mellé, feldübörgött a több száz lóerőtől duzzadó motor.
Hová megyünk? - kérdezte Péter a szemével.
- A folyóhoz - hallotta a választ a fejében, és halálos rémület vett rajta erőt.
Ne
Ne
Az irdatlan kerekek mozgásba lendültek. A szennyvízcső átmérőjű kipufogók fekete, nyúlós füstöt okádtak ki magukból. A gép vicsorogva rontott keresztül az elhagyott, lepusztult vidéken, kopár hegyek, mérgezett fellegek kísérték útján. Péter karót nyelve ült. Aztán meglátta a folyó természetellenes, szürke szalagját egy végtelenbe nyúló, csipkézett ormú hegyvidék előterében.
Fordulj vissza - sikoltotta némán, és eltakarta a szemét.
- A halottak vize - mondta az arctalan, és felé fordította a fejét. Állkapcsai láthatatlan őröltek, magányos, szörnyű mosolyra húzódva. - Már megmártóztál benne.
Nem!
- Két élet - felelte a szörnyű alak. - Az új a régiben gyökeredzik. Merülj hát el most. Legyen vége.
Nem!
- A te döntésed - mondta még az arctalan, és a következő pillanatban már nem volt sehol. A gép vezető nélkül száguldott a repedezett síkság útjain. A folyó már egészen közel került.
Péter kétségbeesetten vetődött át az anyósülésről a kormányrúdhoz, ám érezte, hogy elkésett. Sem a kormány, sem a fék nem reagált mozdulataira. A fiú tehetetlenül lehunyta a szemét. Már nem látta, amikor a szélvédőt betöltötte a rothadó, halott víz aztán a csobbanás
(minden szétoldódik szól ébredőben)
és a hőség.
Hőség.
Nagyon meleg volt.
És akkor felébredt.
Tágra nyílt szemei a ház mennyezetére meredtek, szíve vadul kalapált. Először csak a félhomályt érzékelte - későre járhatott már. Beletelt néhány percbe, mire teljesen magához tért. Akkor a rémületét bosszúság váltotta fel. Kezdett elege lenni ezekből az álmokból.
Mi a fenének kellett neked délután lefeküdni, aludni - korholta magát Péter. Ilyen melegben szundítani többet árt, mint használ.
Hát, mondjuk azért, mert fáradt volt. Az előző esti két szeretkezés után következett a reggeli, majd a délelőtti. Utána leült írni, mígnem délután öt óra körül már képtelen volt nyitva tartani a szemét. Anna akkor nem volt otthon, elruccant a közeli faluba bevásárolni. Elmentette, amit írt - egész jónak találta - aztán kikapcsolta a gépet, és leheveredett a hálószobában. A rémálom azonban sajna ezúttal is megtalálta.
Péter felült az ágyon, és meglepetésére Annát pillantotta meg, aki egy fotelben ült a homályos szoba átellenes sarkában. Bikinit viselt, lábát felhúzta a melléhez, szeme szomorúan csillogott.
- Megint azok az álmok, ugye?
Péter nem felelt azonnal. Azon tűnődött, a lány mióta figyeli őt.
- Igen - mondta végül. Aztán hozzátette: - Néha visszatérnek.
- Minden éjjel visszatérnek - pontosított a lány.
A fiú az ajkába harapott.
- Azt hiszed, nem tudom? - kérdezte Anna, és keserűen elmosolyodott. - Fekszel mellettem, és a tested hideg, mint a jég. Nyögdécselsz. Néha motyogsz is, bár hogy mit, abból egy szót sem értek. Próbállak ölelni, ilyenkor kicsit megnyugszol. De nem mindig.
- Sajnálom - mondta Péter.
- Ugyan. Egyszer elmúlnak. Ha szeretjük egymást, elmúlnak. Ugye?
A fiú lassan bólintott. - Hiszem, hogy igen.
Hosszan, szerelmesen néztek egymásra. Anna szeméből eltűnt az aggodalom, és olyan pajzánság szikrázott fel benne, amitől Péter izzadtságtól gyöngyöző teste megborsódzott.
A lány szétterpesztette felhúzott lábait, hogy a felkínálja apró, áttetsző bikinialsója látványát kedvesének. Azután könnyedén végigsimított a mellein, és Péter látta, hogy a bimbók már meredeznek a melltartó alatt. Majd továbbment: keze a hasára siklott, és a köldöke környékét kezdte cirógatni gyengéden.
Péter nyeldekelve figyelte a lány ténykedését. Amikor Anna a szeméremdombját kezdte el dörzsölni a mutatóujjával, felemelkedett az ágyról, hogy odasiessen hozzá.
- Ne - mondta a lány határozottan. - Csak nézz.
A fiú mozdulata megakadt, végül rövid ideig tartó dermedtség után visszahanyatlott az ágyra. Érezte, hogy pénisze megmozdul bokszeralsójában. Még sohasem játszottak ehhez hasonló játékot.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 4.5 pont (10 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 deajk2008 2016. 12. 2. péntek 08:34
nekem tetszik... ez olyan jó írás lett 9p
#3 papi 2014. 02. 5. szerda 08:27
tetszik
#2 v-ir-a 2013. 07. 6. szombat 14:53
mind3 rész 10 pont
#1 Törté-Net 2005. 12. 27. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?