Duna-parti

Szavazás átlaga: 7.64 pont (47 szavazat)
Megjelenés: 2005. november 19.
Hossz: 9 389 karakter
Elolvasva: 2 708 alkalommal
Délután ötkor úgy parkoltam le a lakásom előtt, hogy az ingemen megjelentek az izzadságfoltok a légkondi és az a bizonyos 24 órás védelem ellenére, amit annyiszor és persze jobbnál-jobb pasikkal és nőkkel reklámoznak. Kiszállva a kocsiból, még inkább éreztem a kinti forróságot, bár szellő formájában már szerencsére megmutatkozott a várva várt lehűlés.
A lakásban szintén hőség fogadott. Egyből ledobtam magamról mindent és a hűvös zuhany alá állva élveztem, ahogy a vízcseppek percről-percre lehűtenek és felfrissítenek.
Az elmúlt három napban olyan hajtás volt bent a cégnél, hogy egyszer sem tudtam lemenni az edzőterembe. A falon levő tükörbe néztem elégedetten állapítottam meg, hogy még most is rendben van minden a testemmel, hisz 33 éves létemre izmos és fitt vagyok. A hasam ugyan nem kocka, de mindezt ellensúlyozza a kidolgozott mellkasom, az izmos karom és a futásban is edzett lábaim.
A futás gondolata felcsigázott kissé. Olyan rég voltam már futni és a Duna-part egy óra múlva már igazán kellemes lesz azzal a kevéske szellővel, ami már most is érződik odakint. Elhatároztam, hogy kisétálok a partra és legyűrök pár kilométert.
Tíz perc séta után ott is voltam a Népszigetnek nevezett parton. Ezen a részen még sokan sétáltak, de pár kilométerrel feljebb tudtam, hogy már nyugodtabb körülmények lesznek. Oda már nem járnak ki az emberek kéz a kézben, mert az már túl nagy sétát jelentene nekik. Élveztem ahogy átjárja testem a mozgás öröme, tetszett, hogy megnéznek és természetesen én is megnéztem a velem szembejövőket. Semmi különös nem történt egészen addig, amíg meg nem láttam fehér vászoningben és egy rövidnadrágban a velem szembe kerekező srácot. Annyira a szemembe nézett, hogy képtelen voltam elkapni a tekintetem, és ahogy közeledtünk egymáshoz, már szinte zavarban voltam, hogy még mindig egymást nézzük. Az utolsó pillanatban elkaptam a fejem és látványosan a víz felé fordultam. Mindez azonban csak pár további lépésre volt elég, mert ösztönösen, szinte magától fordult meg a fejem, hogy lássa, mindez csupán véletlen volt, vagy a srác is hátrafordul? Szinte egyszerre néztünk vissza. Zavaró és izgalmas érzés volt egyszerre. Egyből elkaptam a fejem és róttam tovább a lépéseket, de már közel sem a futás öröme hajtott, hanem valami egészen más érzés kerített hatalmába.
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes, 5 oldalas történet? És a több, mint tízezer másik?
VIP-tagsági váltásához válassz az alábbi csomagok közül!
Próbaidős
40 nap
960 Ft
Ezt választom!
telefonhívással
Kezdő
120 nap
2000 Ft */5.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
1 hónap
Haladó
180 nap
2760 Ft */7.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
2 hónap
A legjobb ár/érték arány!
Profi
365 nap
5380 Ft */14€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
4+ hónap
* 384 EUR/HUF árfolyammal számolva
A szavazáshoz VIP-tagsági szükséges!
Szavazás átlaga: 7.64 pont (47 szavazat)
Rakd a kedvenceid közé!
Oszd meg másokkal is! Facebook Twitter

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
én55
2022. február 5. 12:52
#4
Nem az én világom.
1
zsuzsika
2015. február 8. 09:05
#3
Közepes.
1
v-ir-a
2012. január 18. 22:46
#2
kár h nincs folytatás...
1
T
Törté-Net
2005. november 19. 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1