A+ A-

Duna-parti

Délután ötkor úgy parkoltam le a lakásom előtt, hogy az ingemen megjelentek az izzadságfoltok a légkondi és az a bizonyos 24 órás védelem ellenére, amit annyiszor és persze jobbnál-jobb pasikkal és nőkkel reklámoznak. Kiszállva a kocsiból, még inkább éreztem a kinti forróságot, bár szellő formájában már szerencsére megmutatkozott a várva várt lehűlés.
A lakásban szintén hőség fogadott. Egyből ledobtam magamról mindent és a hűvös zuhany alá állva élveztem, ahogy a vízcseppek percről-percre lehűtenek és felfrissítenek.
Az elmúlt három napban olyan hajtás volt bent a cégnél, hogy egyszer sem tudtam lemenni az edzőterembe. A falon levő tükörbe néztem elégedetten állapítottam meg, hogy még most is rendben van minden a testemmel, hisz 33 éves létemre izmos és fitt vagyok. A hasam ugyan nem kocka, de mindezt ellensúlyozza a kidolgozott mellkasom, az izmos karom és a futásban is edzett lábaim.
A futás gondolata felcsigázott kissé. Olyan rég voltam már futni és a Duna-part egy óra múlva már igazán kellemes lesz azzal a kevéske szellővel, ami már most is érződik odakint. Elhatároztam, hogy kisétálok a partra és legyűrök pár kilométert.
Tíz perc séta után ott is voltam a Népszigetnek nevezett parton. Ezen a részen még sokan sétáltak, de pár kilométerrel feljebb tudtam, hogy már nyugodtabb körülmények lesznek. Oda már nem járnak ki az emberek kéz a kézben, mert az már túl nagy sétát jelentene nekik. Élveztem ahogy átjárja testem a mozgás öröme, tetszett, hogy megnéznek és természetesen én is megnéztem a velem szembejövőket. Semmi különös nem történt egészen addig, amíg meg nem láttam fehér vászoningben és egy rövidnadrágban a velem szembe kerekező srácot. Annyira a szemembe nézett, hogy képtelen voltam elkapni a tekintetem, és ahogy közeledtünk egymáshoz, már szinte zavarban voltam, hogy még mindig egymást nézzük. Az utolsó pillanatban elkaptam a fejem és látványosan a víz felé fordultam. Mindez azonban csak pár további lépésre volt elég, mert ösztönösen, szinte magától fordult meg a fejem, hogy lássa, mindez csupán véletlen volt, vagy a srác is hátrafordul? Szinte egyszerre néztünk vissza. Zavaró és izgalmas érzés volt egyszerre. Egyből elkaptam a fejem és róttam tovább a lépéseket, de már közel sem a futás öröme hajtott, hanem valami egészen más érzés kerített hatalmába. A lábam helyett a fejembe áramlott az összes vér, hogy ott aztán káoszt csináljon a sokféle töredéknyi idő alatt lefuttatott elképzelt képekből. Egyre csak az az izmos, sportos test lebegett előttem, illetve az a fekete hajjal övezett mediterrán arc, ahogy erősen a szemembe néz és képtelen elengedni engem.
Szerencsére már nem volt senki a partnak azon a részén, mert a gondolatok hatására kezdtem merevedni. Furcsa érzés úgy futni, hogy a rövidnadrágod dudorodik közben. Egyszerre izgató ugyanakkor kellemetlen is. Próbáltam más felé terelni a gondolataim, mert bármikor szembe találkozhatok egy másik futóval és az nagyon kellemetlen lenne. A cégre gondolva azonban hamarosan lecsillapodtam. Mindez azonban nem tartott csak egy percig, mert meghallottam, hogy valami hang jön a hátam mögül. Megláttam, hogy a srác az. Visszafordult a biciklijével és jött utánam. Gyorsabban mint én, de ahhoz nem elég gyorsan, hogy ne legyen feltűnő. Tudtam, hogy hátulról figyeli a mozgásom és a testem, ami rettenetesen felizgatott megint. Szemből senki sem jött, Ő pedig mögöttem volt. A szűk trikóm nem tudta elrejteni a merevedő nadrágom, amit csak a józan énem akart elrejteni, valójában azonban élveztem már a dolgot. A srác lassan utolért és ahogy elhaladt mellettem, rámnézett, mélyen a szemembe. Amilyen lassan követett, olyan lassan ment most előttem. Hagyta, hogy én is alaposan szemügyre vegyem. A vékony vászoning nem igazán rejtette el kidolgozott testének formáját, az izmos fenekét pedig csak elképzeltem a formás combjaiból. Most már igazán nem tudtam másra gondolni, mint a gyerekre, aki lassan növekvő távolsággal kerekezett előttem.
Közeledtem a part azon végéhez, ahol már kezdődik az erdő. Odáig szoktam általában futni, mert az erdőben már csak egy vékony ösvény vezet beljebb. Láttam, hogy előttem a srác leszáll a kerékpárról, visszanéz rám és elindul be a fák közé. Félreérthetetlen helyzet. Ezek szerint Őt is felizgatta ez a kis játék. Odaértem az ösvényhez és lelassítottam. Átváltottam sétára, hogy nyugodtabban tudjak levegőt venni, de most már egy másfajta izgalom irányított, amitől még szaporábban vettem a levegőt. Beljebb haladva hamarosan megláttam egy alakot, akit még ugyan rejtettek az ágak, de a bicikliből tudtam, hogy ez csakis az a fekete hajú srác lehet. Még pár lépést tettem és a látvány letaglózott. Ruhátlanul állt velem szemben, teljesen mereven. Már várt engem. Figyelte a tekintetem. Először pillanatok alatt felmértem a testét, aztán kissé tovább időzött a szemem a merev farkán és lassan a szemébe néztem. Tele volt vággyal és izgalommal, ahogy Ő is engem nézett.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.68 pont (38 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#3 zsuzsika 2015. 02. 8. vasárnap 09:05
Közepes.
#2 v-ir-a 2012. 01. 18. szerda 22:46
kár h nincs folytatás...
#1 Törté-Net 2005. 11. 19. szombat 00:00
Mi a véleményed a történetről?