A+ A-

Álarcos mese

...Gondolataimba mélyedve ültem az autóban. Mindenki viháncolt mellettem, csak én voltam visszafogott. Újra és újra megkérdeztem magamtól, hogy mi a fenének kellett beleegyeznem, hogy az egyik lány helyett én menjek el holmi farsangi bálba, amit ráadásul "a világ végén" rendeznek egy kastélyszállóban. Márk is megsértődött, mert más volt a tervünk a hétvégét illetően. Fájdalomdíjat ígértem neki......
Igencsak estébe hajlott az idő, mire megérkeztünk - már nagyon fáradtak voltunk mindannyian, és csak a számunkra kijelölt ágyakat óhajtottuk, ám arra nem számítottunk, hogy nem egészen úgy alakulnak a dolgok, ahogy elképzeltük. Ketten voltunk lányok, és a nekünk kért egy szoba helyett 2 db egyágyast kaptunk. Némi vita után végül is úgy döntöttünk, hogy tökmindegy, mert árban ugyanannyi volt. Gyorsan felcuccoltuk magunkat, én nem kértem se vacsorát semmit, csak pihenni akartam végre. Ledobtam magamról mindent, és irány a fürdőszoba. Belemerültem a fürdővízbe és helyből elaludtam. Arra ébredtem, hogy valaki motoszkál a szobámban és hogy teljesen kihűlt a vizem.
Gyorsan kiugrottam a kádból, magam köré tekertem egy törölközőt és a hajszárítómmal felfegyverkezve kiugrottam a fürdőszobából.
Ledöbbentem a látványtól. Te feküdtél az ágyamban - már félig aludtál; látszott rajtad, hogy teljesen kimerültél valami miatt.
Finoman megráztalak, mire hirtelen azt sem tudtad hol vagy, és én ki vagyok. Ez nem is volt hihetetlen. Megkértelek, hogy távozz a szobámból, mire közölted velem, hogy ez nem igazán lehetséges, mivel ez a Te szobád. Kis huzavona után kiderült, hogy Nekem is ugyanezt a szobát adták ki tévedésből. Helyből idegrohamot kaptam, mert nem elég, hogy nem is volt kedvem eljönni, még ráadásul nagyon jól indul az egész hétvége. Lerohantam (ahogy voltam egy szál törölközőben) a portára, és kivertem a balhét. Nagy cirkuszok árán megkaptam a melletted lévő szobát; addigra már Te is levánszorogtál és széles vigyorral nézted végig törölközős előadásomat. Akkor vettem észre én is, hogy miben is díszelgek tulajdonképpen. Megpróbáltam higgadtnak tűnni, de belül forrtam, mint egy vulkán.
Segítettél áthurcolkodni, de annyira dühös voltam, hogy még egy köszönömöt sem préseltem ki magamból, hanem szinte kilöktelek az ajtón, és bevágódtam az ágyamba.
Reggel nagyon morcosan keltem, a többiek nem is mertek hozzám szólni, és persze senki nem tudott az éjszaka történtekről. Nagy vonalakban vázoltam a helyzetet, de nekik inkább komikusnak hatott, mint lehangolónak. Végül persze én is csak nevettem az egészen, de átélni mégiscsak szörnyűbb volt.
Napközben végigjártuk a környék nevezetességeit, és jó nagyot kirándultunk a közeli tóhoz. Utána sétáltunk még egyet a kastélyhoz tartozó erdőben, de már nem merészkedtünk túl messzire, hiszen este kezdődött a bál. Nem volt kedvem beöltözni semminek, de azt mondták, hogy kötelező.
Felmentem a szobámba és még mindig az éjszaka történteken rágódtam. Annyira elgondolkodtam, hogy nekiütköztem valakinek. Fel sem néztem, csak halkan bocsánatot kértem és mentem tovább. Akkor kaptam észbe, amikor megfogtad a karom és kicsit visszahúztál. Mosolyogva kérdezted, hogy túltettem- e magam az éjszakai kalandomon, és ha bármiben segíthetsz, akkor nyugodtan kopogjak át. Mindenbe beleegyeztem, csak hadd szabaduljak végre. Szinte rohantam a szobám felé. Átfutott az agyamon, hogy hipp-hopp összepakolok és irány haza. Mindegy mivel - csak el innen.
Végül összeszedtem magam és beöltöztem - személyemhez illően hastáncosnőnek. Én voltam a legjobban meglepődve, hogy mennyire jól sikerült az összeállítás, és hogy ez valóban rám szabott jelmez. Életemben először éreztem a saját kisugárzásomat.
Átkopogtam a másik lányhoz, még segítettem neki az utolsó simításokban. Nem sokkal később értünk jöttek a fiúk. Én nyitottam ki az ajtót - döbbent arckifejezésekkel találtam szembe magam. Megijedtem, hogy talán mégsem megfelelő a jelmezem, de kiderült, hogy pont ellenkezőleg - tehát jól sejtettem...
Egyszeriben nagyon jó kedvem lett. Olyan valódi bulizós hangulatom támadt, és persze előjött belőlem az "igazi Hajni". A bohóc, a tréfálkozó, a mindenkit elkábító és csábító - egyszóval végre önmagam voltam.
Az elsők között érkeztünk, de nem bántuk. Elfoglaltuk az asztalunkat és egyfolytában hülyéskedtünk. Furcsamód néha bevillant az agyamba, hogy vajon Te részt veszel- e bálon-, és ha igen, akkor milyen jelmez lesz rajtad-, és fogunk- e együtt táncolni-, ha igen, akkor milyen stílust alkalmazzak veled szemben - és még ezernyi hülyeség cikázott bennem, de hamar elhessegettem, mondván: ahogy lesz úgy lesz. Lehet, hogy sehogy...
Már javában folyt a bál. Szinte alig fértünk el a teremben. Én éppen egy "pincérrel" roptam a táncot, amikor Te egy grófkisasszonnyal az oldaladon kalózként átvonultál a terem túlsó oldala felé. Futólag rám mosolyogtál és mintha mondani szerettél volna valamit, de a partnered féltékenyen beléd karolt és továbbhurcolt.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.44 pont (9 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#5 vakon53 2016. 02. 7. vasárnap 13:06
Nagyon szép írás!


10 Pont!
#4 A57L 2014. 05. 30. péntek 05:30
Szép történet.
#3 papi 2013. 12. 25. szerda 10:08
Nem rossz
#2 v-ir-a 2010. 10. 17. vasárnap 22:51
huhh.....tömör volt, de tetszett
#1 Törté-Net 2005. 10. 26. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?