A+ A-

Ugyanakkor ugyanazt

Peti és én már több mint két éve voltunk együtt. Még a kollégiumban ismertük meg egymást, amikor én elsős, Peti másodéves volt az egyetemen. Egy társaságba tartoztunk, eleinte barátok voltunk, pár hónap elteltével alakult csak ki köztünk valami több. A többiek szerint szép pár voltunk, mégis valami az utolsó pár hónapban már nem volt az igazi. Én otthon töltöttem két hetet a szüleimmel, eközben e-mailben és telefonon tartottuk a kapcsolatot. Közben Zolival is leveleztem, aki Peti szobatársa és barátja volt. Tőle hallottam először, hogy Peti furcsán viselkedik, úgymond "csajozni akar", emellett persze mindenféle dolgokról beszélgettünk még. Mint mindig, hiszen jó barátom volt nekem is, és ha nem is vallottuk be, de volt idő, hogy ennél többet is akartunk egymástól. Csak ezt soha nem egy időben akartuk.
A nyaralás után, mikor visszamentem, kész tények elé voltam állítva. Peti közölte, hogy összepakolta a cuccaimat, amit a szobájukban hagytam, és nem szeretne többé már velem lenni. Mit ne mondjak, a dolog földhöz vágott. Nem a szakítás fájt, hanem az, hogy két év után, nem volt képe a szemembe mondani, hogy mikor, miért döntött így, csak egyszerűen összepakolta a holmimat. Azon én magam is meglepődtem, hogy a tény, hogy már nem vagyunk együtt inkább volt megnyugtató számomra, mint fájdalmas. Peti ezek után hazament, én meg úgy döntöttem, hogy kihasználom, hogy nincs itt, és beköltöztem a helyére, amíg ő otthon van.
Este jöttek a barátaim, hogy magukkal vigyenek bulizni, gondolván biztos nagyon magam alatt vagyok. Mindenre meghívtak volna, csak ne maradjak egyedül, én mégsem mentem velük. Elmentem sétálni, egy kicsit egyedül akartam lenni. A miérten kezdtem gondolkodni, aztán egyre inkább már Zolin. Azon, hogy miért volt az, ha ketten Petivel jöttek ki értem az állomásra, neki jobban örültem, mint a páromnak. Hogy miért emileztünk minden nap, mikor Peti is csak két-három naponként írt. Még akkor is ezen járt az agyam, mikor visszaértem a sétámról. Aztán a szobába benyitva Zolit találtam ott, pedig úgy tudtam ő is bulizni ment a többiekkel.
Azt mondta visszajött, mert tényleg nem akart egyedül hagyni. Így hát magunkra zártam az ajtót, és filmet néztünk. Azt hiszem valami Bud Spencer filmet néztünk, de már nem emlékszem pontosan. Egy idő után azt mondta, feküdjek mellé. Ebben nem volt semmi furcsa, hisz többnyire úgyis az ő ágyáról néztem a tv-t, ő akár benne volt, akár nem. A karja a fejem felett volt a párnán, ám ez a helyzet valahogy észrevétlenül változni kezdett.
Először a vállát használtam kispárnának az oldalamon fekve, aztán egy idő után már nem csak a párnán volt a keze, hanem át is ölelt vele. Egyszerű ölelés volt, nekem mégis csak a szívem dobogása visszhangzott a fülemben, már nem tudtam mi megy a tv-ben, csak csendben élveztem, ahogy ölel. Nem is a tv-t néztem, hanem a testét, ami ott feküdt az orrom előtt. Magas volt, hosszú lábakkal és karokkal. Régen táncolt, és felderengett előttem a videofilm, ami egy versenyen készült és ő van rajta fekete szmokingban. Már akkor is tetszett, de ahogy most visszagondoltam rá, izgalmas feszültség futott végig rajtam.
A pólója és az öve között kilátszott a bőre, szórakozottan odacsúsztattam a kezem, és az ujjaim hegyével elkezdtem simogatni. Az érintésemre kicsit összerezzent, de nem húzódott el. Hanem ő is felhúzta a pólómat a hátamról, és elkezdett simogatni. Még mindig nem néztünk egymásra, nem szólaltunk meg, de mindketten tudtuk, mit akar a másik. Nagyon régen nem éreztem így magam, nem akartam, hogy elmúljon. Szerencsére ő sem akart megmozdulni, így még egy ideig csak az a csendes, izgató szorongás volt úrrá rajtunk, amit az ember még az első csók, vagy az első szeretkezés előtt érez. Pedig egyikünknek sem ez volt az első egyikből sem.
A filmben épp reklám kezdődött, a hangja felrázott a csendből minket. De csak egy pillanatra. Ránéztem, és megállt a kezem, ahogy az övé is. Pár másodpercig csak néztünk egymás szemébe. Aztán megcsókoltuk egymást. Életem legszebb csókja volt. Lassú, de határozott és abban a pillanatban nem létezett más a világon, csak mi ketten. Közben magára húzott és átölelt mindkét karjával. Simogatott, ahol csak ért, magához szorított és éreztem, hogy kíván. Én is kívántam őt, annyira, hogy szinte már fájt. Oldalra gurultunk, így én is hozzáfértem. Levettem róla a pólót és izmos mellkasát csókoltam, miközben a hátát finoman végigkarmoltam. Ez tetszett neki, hátrahajolt, így a hasát csókoltam tovább, de a nadrágja vonalánál megálltam, nem akartam semmit elsietni. De ő sem.
Ahogy abbahagytam a csókolgatást, felhúzott magához és még egyszer megcsókolt, majd ugyanezt folytatta a nyakamon, és a melleimen is a pólón keresztül. Kezébe vette őket, és mosolyogva azt mondta, mindig is tudta, hogy pont a tenyerébe illenek. Én is elmosolyodtam, levettem a pólómat, a melltartómat és a szemében láttam, hogy így is elképzelte már őket.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.43 pont (14 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#2 Sasha 2005. 09. 3. szombat 10:44
Nagyon szép történet. Ha igaz, nem látom, miért ne lenne fair Petivel szemben, ha folytatnátok.
#1 Törté-Net 2005. 09. 1. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?