A+ A-

Dirty Dancing

Egyszer az életemben megfogadtam, hogy soha nem bánok meg semmit... Megtörtént. Csodás volt. Nem bánom Ezt sem, sőt. Egy kaland volt, egy őrült éjszaka, de nem pusztán szex. Nem hormontúltengés miatt történt, nem azért, mert kellett valaki. Akárki. Ő nem akárki volt. Vele úgy érzetem, mintha felemelne, elszakítana ettől a földtől, s a gyönyör egészen ismeretlen tartományába repített volna... Olyan volt, mint egy film. Lehet, hogy a sztori vagy a varázs miatt, de nekem csak egymás után pergő képek maradtak, mintha nem is velem történt volna ez az egész. Soha többé nem találkoztunk. Nem is akarok. Hadd őrizzem tökéletes képét a lelkemben, ne rontsa el semmiféle külső körülmény. Különben is, lehet hogy meg sem történt. Annyira csodás volt, hogy nem merem elhinni, s még ha álom volt, akkor is érdemes volt érte élni...Bár még nem ébredtem fel.
28 éves vagyok, újságíróként dolgozom egy napilapnál. Felkértek egy külföldi munkára, nevezetesen egy tudósítást kellett készítenem Spanyolországban, egy üdülőfaluban történt csalás-sorozatról. A sztori unalmas, a kisváros nem kevésbé. Én, akit mindig feltüzeltek az új kihívások, most nem lelkesedtem. Úgy éreztem, mint az elítélt az utolsó estén: nem tudtam aludni, többször is kimentem rágyújtani az erkélyre. Aztán reggel indulnom kellett: úgy bámultam ki a repülőgép kerek ablakán, mintha örökre mennék el. Akkor még nem sejtettem, hogy mennyire más véleményen leszek, mikor visszatérek. Kiléptem a gépből, immár Spanyolországban, s megcsapott a hőség. A forróság belém hatolt, felélénkítette elfáradt lényem. Taxival érkeztem az üdülőbe, és szobám elfoglalása után rögtön munkához láttam: kérdezősködtem, jegyzeteltem, diktafonra vettem anyagot.
Őszintén szólva, hihetetlen unalmas volt az egész, bosszankodtam is, hogy a spanyol tudósító miért most lett beteg, és miért nekem kell ezt az egészet elszenvednem. De most már mindegy, gondoltam, este a szobámban összeállítottam egy vázlatot, lassan kirajzolódott a kép, hogy ki kinek falazott, ki kivel paktált le stb. Éjjel megint nem tudtam aludni a melegtől, így másnap fáradtan láttam munkához. Egy-két kép meg felvétel a lapba, újabb "interjúk", utánajárás, hiszen másnap reggel utaztam haza, s a hétfői számban benne kell lennie a cikknek. Úgy éreztem, ebből már nem hozhatok ki többet, így átmeneti otthonom felé indultam.
Útközben ért utol a végzet, a sors, már ha létezik ilyesmi. Nem figyeltem eléggé, így az sarkon összeütköztem egy pasassal. Ő velem mit sem törődve továbbrohant, nekem azonban össze kellett szednem szétesett táskám tartalmát. S mikor nagy nehezen feltápászkodtam, egy plakátot pillantottam meg: "at 8 o'clock, Latin Dance Party"-ez a felirat állt rajta. Felsóhajtottam, este legalább egy-két óra élvezet is jut ebből a pár napos kiruccanásból. Imádom a latin zenét, és reméltem, akad egy jó partner is a tánchoz. Visszasiettem a szobámba, lefürödtem, felvettem a fekete ingemet egy vékony nadrággal, s kezdés után pár perccel megérkeztem. Ahogy beléptem, a zene rögtön megérintett. Éreztem, ahogy a lábamban felkúszik, és az egész testemben életre kel.
Már sokan táncoltak, de legtöbben csak lötyögtek a zenére. Leültem, s szemrevételeztem a felhozatalt. Ekkor talált el újra a végzet: a sarokban egy hosszú, fekete hajú lány ült, combig hasított, spagetti-pántos, bordó ruhában. Ahogy rám nézett, hirtelen megszűnt a külvilág. Azok a barna ékkövek teljesen elnyeltek, megigéztek, s láthatatlan folyosó kezdett kígyózni kettőnk között, mely csak arra várt, hogy elinduljunk. Éreztem, hogy ő is észrevett, de váratlanul felállt, és tömegbe indult, majd eltűnt a táncoló testek forgatagában. Egy villanás volt az egész, s hirtelen nem is tudtam, mit tegyek. Felemelkedtem a székből, és mint a vérszagot érző vadász, követni kezdtem. A táncolók között felvillanni láttam azokat a szemeket, míg egyszer csak megállt velem szemben, s néhány lépés után ott volt előttem: igézve álltam, soká csendesen, míg valami megmagyarázhatatlan erő által vezérelve, szó nélkül átöleltem, és táncolni kezdtünk.
Szótalanul, csendben, egymás szemébe fúrva a tekintetünk, s mintha már évek óta együtt táncolnánk, úgy hullámzott tagjainkban a vérpezsdítő latin muzsika. Egy váratlan pillanatban combját a csípőm köré fonta, s hanyatt dőlve dekoltázsához húzott, én pedig teljes extázisba kerülve csókoltam keblei közé. A parfümje vadító volt, olyan, amit ha egy férfi megérez, csak és kizárólag ARRA tud gondolni. Felhúztam magamhoz, az arcom közel került az övéhez. Az idő megállt, nem hallottam, nem éreztem semmit, csak a vágyat, hogy ajkát érezzem. Meg akartam csókolni, de hirtelen elfordította a fejét. Második meglepetésemre azonban nem szabadította ki magát ölelésemből, hanem tovább folytatta a mozgást, a táncot. Ez az elutasítás még jobban feltüzelt, s egyre követelőzőbben csúsztattam lejjebb és lejjebb kezem hullámzó domborulatain. Forgások, döntések, elválások és újra összefonódások váltották egymást, mire egy óvatlan pillanatban megcsókoltam.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.1 pont (10 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#3 zsuzsika 2015. 01. 23. péntek 19:58
Nekem tetszett.
#2 papi 2013. 12. 5. csütörtök 05:05
Nagyon szép álom
#1 Törté-Net 2005. 08. 19. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?