A+ A-

Egy húsvér Humbert Humbert kétségei

Már többször elofordult velem, hogy jártomban, a boltban, a strandon vagy egyéb helyen megnéztem egy-egy csinos kislányt. Olyanokat, akik valóban kislányok voltak; 14-15 évesek. Talán ez még annyira nem is megbotránkoztató, hiszen, ahogy ma öltözködnek az ilyen korban lévok, abból sokszor még a nagyobbak is tanulhatnak. De három napja történt valami, ami valóban megrémített.
Jelenleg foiskolai hallgató vagyok, és egy kiseloadáshoz kérdoívet kellett kitöltetnem egy adott intézményt használó emberekkel, köztük gyerekekkel is. Sikerült egy 5 fobol álló lánycsapatot megkérnem arra, hogy üljünk le együtt, és töltsék ki kérdoívemet. Az egyik kislányt különösen szépnek találtam. Barna, csillogó szemek, hosszú, barna, összegumizott haj és egy olyan mosolygós arc, amitol talán mindenkiben megmozdul valami. De bennem nagyon is megmozdult. Négyen ültek le eloször, ötödik társuk kiszaladt még a mosdóba kezet mosni. Ekkor még a barna kislánnyal szemben ültem le. Ok a lapokat töltötték, én pedig váratlanul telefonhívást kaptam. Hogy ne zavarjam oket, felkeltem ,és hátat fordítva az asztalnak beszéltem. A mosdóból pont eközben jött vissza a másik kislány; elsétált mellettem, és az én tekintetem vele együtt haladt az asztal felé. Igazából azt vártam, hogy korábbi helyemre üljön. Nem fordultam az asztal felé, csak a fejemet fordítottam hátra, a nyakam szinte megroppant. A kislány leült. Éppen az én korábbi helyemre, és ekkor a feszültség, ami hatalmába kerített, megszunt. Öten ültek az asztalnál, hárman az egyik padon, ketten a másikon. Ha tehát én is le akarok ülni, akkor logikus, hogy a barna hajú kislány mellé ülök. Persze hogy le akartam ülni.
Helyet foglaltam mellette, és akkor kezdodött igazából az éber rémálmom. Ahogy mocorgott, többször is lábamhoz ért a lába. Megremegtem minden egyes alkalommal. Kellemes volt és bizsergeto érzés. Amikor felém fordult, és kérdezett valamit (megjegyzem, o volt mindközül a legérdeklodobb), szinte az orrához érintettem az orrom; úgy szerettem volna érezni arcomon az o puha arcát. És ami a legszörnyubb, ami miatt kiabálni kezdett bennem valami - talán lelkiismeret, talán jó ízlés vagy akármi is a neve; ahogy a lap fölé hajolt, kis pólójának nyaka elvált mellkasától, és én sóvárgó szemmel lestem be óvatosan a dekoltázsába, hátha látszik valami. Persze semmi sem volt, és mellbimbójáig nem is láthattam a pólócska mérete miatt, de egyre reménykedtem, hogy meglátom az apró kis halmocskát, és a mellbimbóját, és már szerettem volna odahajolni és a számba venni óvatosan. A pólócska ujjatlan volt, és amikor rajongásom tárgya ismét hátradolt, a vállát figyeltem. Ó, hogy szerettem volna egy forró puszit nyomni a puha vállacskára, esetleg finoman megharapni...
Ordítottam belülrol, hogy EZT NEM SZABAD, mégis hajtott valami pokoli vágy, hogy pillanatképeket lopjak mozdulatairól, testérol. Fantáziám újra és újra pokoli lángolásba kezdett.
Amikor befejezték a kérdoívek kitöltését, megköszöntem segítségüket, és felkeltem, hogy ok is felállhassanak a padról. A kislány megbotlott a pad lábában, és elore billent. Reflexbol elkapta kézfejem, és belekapaszkodott. Mintha villám csapott volna belém! O a szemembe nézett mosolygott, én pedig addig tartottam könyékben meghajlítva elore nyújtott kezemet, míg óvatosan kitipeget a pad és az asztal közti szuk helyrol. Éreztem, ahogy meleg kezecskéje ott feküdt nagy, ormótlan kézfejemen. Nem akartam, hogy elvegye, de o nem törodött az én piszkos gondolataimmal; elvette kezecskéjét, gyermeki ártatlansággal még egy mosolyt küldött felém, és barátnoivel folytatta útját. Utánanéztem - inkább bámultam - még; csinos feneke volt. Amikor eltuntek a szemem elol, megnéztem a lapokat, amiket adtak. Az övéhez érve azt éreztem, hogy a legközelebb állok ahhoz, hogy felüvöltsek ott, az épület kellos közepén.
A gyerekeknek külön kérdoívet készítettem, egy kicsit más volt, mint az idosebbeké (már csak a tegezés - magázás véget is). Az o lapján többek közt ez állt: "Hányadikas vagy: 5", "korod: 11".
Mindezidáig úgy gondoltam kis utcai kukkolásaim tárgyára, mint igazi szépségek, a szemnek való ínyenc táplálékok. Soha nem gondoltam arra, mi lenne, ha az a kislány és én... csak nézni akartam a szabályos arcocskákat, a nagy szemeket, a pisze nózikat, a derekukat, esetleg a feneküket, de utóbbi általában csalódást okozott. (Hangsúlyozom, azok a lányok 15-17 évesek lehettek!) Azonban a kérdoívek kitöltése után az jutott eszembe, hogy most már feketén fehéren lejegyezheto a tény: pedofil vagyok.
Mindez azért is szörnyu, mert a foiskolán egyik szakom tanár szak, sot a másikkal is van lehetoségem iskolában elhelyezkedni. Amikor majd tanítanom kell végzosként, lehet hogy újra találkozok a kislánnyal. Vagy ha vele nem is egy hozzá hasonlóval, és mi van, ha nem bírom visszafogni magam? Nem arra gondolok, hogy fizikailag bántom, vagy hasonló. De a non verbális kommunikációm bármikor elárulhat.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.23 pont (13 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 papi 2014. 05. 14. szerda 08:49
Gagyi
#3 Anonimus 2005. 04. 26. kedd 16:16
hát ez nagyon szar volt
#2 séf 2005. 04. 25. hétfő 16:19
Húú, szerintem menj orvoshoz+vmi lélekbúvárhoz... vagy ha csak kitaláció az egész, vihetnél bele valami erotikus felhangot is (többet mint ebben volt)...végül is ez a lap erről szól, ha jól tévedek
#1 Törté-Net 2005. 04. 24. vasárnap 00:00
Mi a véleményed a történetről?