A+ A-

Fáradt reggel

Aaaaáááááhhh. Nagyban ásítok, szokás szerint csukott szemmel, miután egy szép álomból felébredek. Au. Már megint. Másnaposság... Fáj a fejem már most? Nyújtózkodok egyet, majd... Hoppá mi ez. Valami puha, de kellemesen kéz meleg valami. Nem emlékszem, hogy bármi is lenne az éjjeliszekrény és az a karom közötti ágyrészen. Rémülten kinyitom a szemem, hirtelen felülök, és odafordítom a fejem. De... hát... en... nem lehet. Ilyen nincs! Egy lány? Mit keres itt? Zavaromban csak ennyi telik tőlem.
Nyújtózkodásomnak meg lett az eredménye. Szépen orrba vágtam az illetőt, amire egy halk tipikus női nyüszítő morgás volt a válasz. Rémületemben megdermedtem, moccanni se akartam. Szerencsémre nem ébredt fel. Legalább lesz időm gondolkodni egy kicsit az utóbbi éjszakáról és délutánról. Nem jut az eszembe semmi kézenfekvő, ezért az ágy mellől felveszem a papucsot, felhúzom a lábamra és elindulok a jól megszokott Vasárnap reggeli zuhanyzásra.
A hideg zuhany hatására kezdenek az emlékek feltörni. Valamiféle koncert volt az Arénában az este. Valami hülye finn instrumentális rockcsapat lépett föl. A nevükre nem emlékszem... Valami A.. Apo.. Apophis... vagy... persze, Apocaliptica! De hogy ki az az ágyon... nem tudom. Egy biztos: a kis lila kerek folt a lábamon egy acélbetétes nyoma lehet. A francért kellett megint bemenni a színpad előtti tumultusba.
Szerencsére a kis vendégem, vagy nagyon álmos, vagy szándékosan nem ébred föl. Egy törülközővel a derekamon elindulok a ruhaszárító felé. Leszedek két garnitúra ruhát. Egy-egy bokszert, és pólót, majd választok magam is egyet, amit egyből fel is veszek. Nagy belső csatakiáltás közepett indulok a konyha felé, hogy kerítsek valami reggelit. Elindítom a kávéfőzőt, végre valahára reggel két főre. Előkerül egy tálca, tányér, pöttyös bögre, amibe tej, plusz egy kis kakaópor, a tányérba pedig kenyér, vaj, meg egy pár szelet felvágott kerül. Büszkén és arcomon sok-sok kérdőjellel elindulok a szoba felé.
A lány még mindig alszik. Vagy mégsem? Leülök mellé az ágyra, amire Ő kinyitja a szemét és rám néz. Milyen szép... óriási zöld szemei vannak, bár nagyon hunyorog... A haját is csak most nézem meg. Vörös, hullámos. Hát persze. :) Nyugtázom egy nagy-nagy belső mosollyal.
- Jó reggelt! Hogy aludtál? Még mindig fáj a lábad? - kaptam a hirtelen kérdést.
- Szia. Őőő... köszönöm jól. És te? A lábam már nem fáj. - Nah, ez szép ennyi telik tőlem. Csak mereven nézem a takaróval eltakart testét, amint csak a feje látszik ki. - Nem vagy éhes? Összedobtam valamit, gondolom jólesne egy szelet kenyér...
- Bocs, tényleg ennyire ki voltál ütve? - fojtotta belém a szót. - Nem ehetek lisztes ételt. Amiatt is jöttünk föl, mert azt mondtad nálad van kukorica kenyér... meg akvárium. Tényleg ennyire nem?
- Ennyire nem. Sőt, bevallom arra sem emlékszem, hogyan jöttünk haza. És, hogy... történt e valami.
- Akkor valami azt súgja az első mondatomnak így kellene hangzania: Szia. Jó reggelt. Kata vagyok. Szép az folt a lábadon, fáj még? Bocs, nem volt szándékos, sőt a fejedet se szándékosan rúgtam meg.
Egy kaján vigyorral az arcomon válaszoltam, neki: el van nézve.
Az éjjeli lámpát, meg a lerúgott ágy szélét nézve tényleg volt itt valami. Csak miért nem emlékszem. Szokatlanok a szépen földre dobált ruhák is. Gondolkodásomat megszakítva, kicsit ledőltem az ágyra, hanyatt fekve, fejemet az ablak felé fordítva, majd újra az estén töprengve hallottam, hogy drága vendégem kikelt az ágyból és a neki kikészített ruhákat felveszi. Kérdezte is, hogy hogyan áll. Mikor megfordultam, talán először láttam. Észbontó alakja volt. Szemem alulról felfele siklott testén. Gyönyörű lábai voltak. szép egyenes lábujjak, izmos, de még mindig nőies vádli, erős, hosszú combok... és hoppá. A boxer. Eléggé viccesen állt rajta, mint valami szexi ókori tépett tóga. Nem az ő mérete. Szerintem keresni kell egy másikat, bár csak fazontól függ, a tapadósabbak biztosan jók.
Hajjaj, a póló. Nem kellett volna odaadni. Már bánom, mert a padlószőnyeg a friss nyálcsöppeket úgyis megállítaná.
Nem szabad elfelejteni, hogy mit akarok: tudni. Megtudni azt, hogy mi a fészkes ragályos betegséget csinál itt, mikor jött/hívtam fel, és történt e valami az éjszaka.
-Nah,- vág bele szemeim kényeztetésébe csilingelő hangjával - milyen? Hogy áll? Nem vagyok ilyen ruhákhoz szokva.
-Egész jó. Csak lenne egy, illetve több kérdésem...
-Assz'em sejtem mi lenne az, - Vágott a szavamba - hogy mit keresek itt. Eléggé be voltál csípve az éjszaka. Alig tudtál valamit kinyögni a sokadik ital keverés után. Azt mondtad itt laksz a közelben, de nem akartál hazajönni. A haverjaid hazahoztak, te pedig nagyon erőlködtél, hogy jöjjek be, és ha már itt vagyok, akarsz valamit mutatni. Nem akartam bejönni, bár az akváriumok bugyogása megcsapta a fülemet. Abban a pillanatban be is dőltél az ajtón, mint valami kidőlt fa.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.47 pont (17 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#3 listike 2013. 12. 28. szombat 07:42
Miért ígéred a folytatást, ha nem teszed? Így gyenge lett.
#2 Mulder 2005. 03. 17. csütörtök 21:54
Nem szép dolog így abbahagyni egy történetet!
#1 Törté-Net 2005. 03. 15. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?