A póni
Végül sikerült meggyőzni, hogy nézze meg, még ha csak nevetni akart is. Most majd megtudja mi az a szenvedély.
- Többnyire viktoriánusok vannak a gyűjteményemben- mondta neki, ahogy az utolsó kis lépcsőfokokon mentek a folyosó végén. - A viktoriánusok nem voltak ám olyan unalmas emberek, ahogy gondolják róluk- mondta, és elővett egy kulcsot hogy a zárba illessze. - Nekik is megvoltak a maguk titkai, a szenvedélyeik és a sötét vágyaik.
- Igazán? - mondta, miközben elnyomott egy ásítást amíg várta, hogy a férfi kinyissa az ajtót.
- Oh igen, pont olyan sötétek, mint a tieid- mosolygott. Végül kinyitotta az ajtót és ahogy egyre beljebb nyomta elkapott egy érdeklődéssel teli villanást a nő acélszürke szemeiben.
- Csak utánad, - intett.
A szoba félhomályban fürdött, a pislákoló fény gyenge gázlámpák sárga fényére hasonlított, az árnyékok lassan táncoltak a falakon. A sárga homályban rongybabákkal, bádog figurákkal, porcelánbabákkal és faragott elefántcsont figurákkal teli szekrényeket és polcokat látott. A szoba közepén, minden fölött uralkodva, a figyelmét oda parancsolóan állt egy nagy fa hintaló.
Akkora volt, mint egy póni, tökéletes faragással. A fa csiszolt és lakkozott, a sörénye és a farka durva fehér szőr volt.
- Csodálatos, nem? - kérdezte.
- Van itt némi mesterségbeli tudás. - egyezett bele a nő, végigsimítva a ló horpaszán. Melegnek érezte a fát, ahogy végigfuttatta rajta az ujjait, mintha a bestia lélegezne. - Igen, tagadhatatlan, ez szép munka.
Hagyta, hogy a nő simogassa a lovat egy ideig, majd megkérdezte:
- Nem akarsz esetleg lovagló ülésben ráülni? Jó érzés lenne a combjaidon érezni a csiszolt fát.-
Hirtelen visszarántotta a kezét, mintha a ló megharapta volna. - Oh, azt hiszem nem! - nevetett idegesen.
Természetesen! Ilyen gyerekes szórakozás nem való egy ilyen fennhéjazó nőnek!
- Csak egy pillanatra? - győzködte. - Senki más nincs itt, hogy láthatná. Ahogy mondtam a viktoriánusoknak megvoltak a maguk titkai. A ló nem egészen az aminek látszik. A kíváncsisága győzött, rámosolygott a férfira.
- Nos...-
- Gyerünk! - vigyorgott, a kezével sürgetve a nőt. - Mégegyszer gyermek lehetsz. Ezegyszer nevethetsz örömből, nem csak megvetésből.
- Fel kell húznom a szoknyámat, különben nem tudok felülni rá. - mondta. - Segítesz?
- Esetleg meztelenül? - javasolta. - Szőrén ülni meg? Eljátszhatnád, hogy egész éjjel meztelenül vágtatsz.
Összeráncolta a homlokát és felhúzta a szoknyáját, majd segítségért nyújtotta a kezét. A férfi a másik kezével a lovat kitámasztva segített a nőnek felmászni a lóra.
- Most tedd a lábad a kengyelbe és fogd meg a gyeplőt. - mondta neki, és mikor elhelyezkedett levette a kezét a lóról. Az lassan hintázni kezdett a súly alatt, egy-két centit előre, egy-két centit hátra.
Még egyszer mosolygott, a magatartása most már sokkal kevésbé volt tartózkodó.
- Mintha érezném a szívét verni a lábaim között.
- Azt mondják a lovaglás nagyon izgalmas tud lenni egy nőnek, a nyers erővel a combjaid között. Dőlj előre - utasította. - Kapaszkodj szorosan.
Az ujjai összekulcsolódtak a bőr gyeplő körül, előre döntötte a fejét és a ló egy kicsit elmozdult.
- Nem láttad a lyukat a gerincnél? - kérdezte, egy pillanatra megállítva a ló mozgását.
- Csodálkoztam is. - vallotta be.
- Hogy mi lehet a célja, ugye?
- Igen.
Vigyorogva megtolta a ló farát és az újból előre billent, ezúttal egy kicsit jobban. Ahogy a ló előre billent, és a nő ráhajolt a nyakára, egy fából készült, szépen csiszolt fallosz emelkedett ki a lyukból és szépen a nőbe csúszott.
(...)
A szavazáshoz VIP szükséges!
Átlag: 7.88 pont (26 szavazat)