A+ A-

Vak Áció 1. rész

Mert mi is olyan jó a nyárban? A vízparton ücsörögni egy korsó sörrel a kezemben? Átaludni a délelőttöt, miután egy forró éjszakát töltöttem a barátnőmmel? Haverokkal nyaralni és bulizni? Vagy éppen mindezt egyszerre ...
Egy hatalmas nyaralótelepre ruccantunk ki a Duna mellé. Én és a barátnőm, a legjobb haverom, a barátnőm két lány ismerőse, meg még egy szerelmes pár, akikkel nem nagyon szoktunk foglalkozni, el vannak magukban, csupán szívesebben mennek úgy, hogy tudják, más ismerősök is vannak a közelben.
A buszon már kezdtük jól érezni magunkat, de amikor beléptünk a telep kapuján, végérvényesen és visszavonhatatlanul elöntött a kellemes nyári hangulat.
- Várj egy picit! - szólt a barátnőm, de mielőtt befejezte volna a mondatot, már meg is fogott és visszarántott. Elő vette a kis tip-top oldaltáskájából a tükör szentségével megáldott szemfestéket, és hosszú percekig igazgatta magát. Mintha már egyenesen a kifutóra készülne. Unalmamban bámészkodtam.
Ekkor jött be a kapun egy szőke lány. A szemeim rátapadtak.
Meg szoktam bámulni a nőket. Nem túl feltűnően, de nem tudok ellenállni annak a szépségnek és csodának, amit egy női test, főként a lábai és a feneke nyújtanak, főleg ha minél jobban odatapadnak a ruhaneműk. Esetleg alig vannak rajta ... DE most nem egészen ez történt. Habár igen csinos, vékony lányról van szó.
De az arca! Hihetetlen. Kedvességet, nyugodtságot árasztott. Egy igazi cukorfalat! Ahogy haladt, a lágy szellő meglobogtatta hosszú szőke hajtincseit. A meleg, lágy napsugarak átsütöttek rajtuk, és egyenesen a mellkasomba hatoltak. A szívem egy ütemmel többet vert, egy hullámot indított bennem, ami folyamatosan áradt ki a kezeimbe, egészen az ujjaim végéig.
Hirtelen furcsa képek jelentek meg a gondolataimban. Mint jelenetek egy filmből, amelyeket, kitépkedtek a hosszú szalagról és összeragasztottak. Egy érintés a testén. Egy ölelés. Egy csók.
Elhaladt. Szemeim visszatértek az unalmas külvilághoz. Elgondoltam, mi is történt az utóbbi pár pillanatban, és hirtelen félni kezdtem. Már éreztem mögöttem a barátnőm szúrós tekinteteit, ahogy azt mondja: "Hát Te meg minek bámultad meg azt a csajt!" Idegesen, lassan fordultam hátra, amikor is megláttam, valójában még mindig sminkeli magát. Igaz lehet? Más nő egy olyan bámulást, mint amit az imént követtem el, már-már szakítóoknak vél, ő pedig észre sem vette? Nagy kő eshetett volna le a szívemről, ehelyett inkább csak rosszul esett.
Egyszer csak megtört az átok. Becsukta a szemfestékes dobozkát, eltette, és újra elindulhattunk.
Remekül kialakított üdülő volt. Két-három-négy, esetleg hat ágyas kis faházikók voltak felállítva a telek két szélén, igen nagy számban. Középen egy focipálya, egy parkos rész padokkal és asztalokkal, végül leghátul egy nagy medence állt. Elöl egy étkező szerű építmény, ahol esténként bulizhat, aki csak akar. Már ha meg is szervezik. Általában pár nyaraló összefog, és halk zene mellett hosszasan elbeszélgetnek.
Lassan sétáltunk befelé, kezünkben hatalmas poggyászokkal és gyomrunkban az érzéssel, hogy a bűvös tizenkettő óra nulla nulla hamarosan eljön. Megbeszéltük a társaságon belül, hogy a parkos rész ideális lesz egy nagy zabálásra. Rövid időre elváltunk egymástól, hogy aztán minél hamarabb visszajöhessünk. Csupán a nehéz cuccot kellett bepakolni a faházunkba, hogy inkább az roskadjon, és ne mi. Szerelmes páronként jutott egy-egy házikó, de hogy a költségek kevesebbek legyenek, a haver a maradék két lánnyal egybeköltözött. Néha komolyan mondom, irigylem.
Nemsokára a parkban találkoztunk. A közeli étteremből hoztunk pörköltet, no meg ott ácsorgott egy üveg pálinka az asztalon aperitif gyanánt. Ketten a haverommal ültünk az egyik asztalhoz, a lányok egy másikhoz, és a szerelmes pár a harmadikhoz. Leöblítettük a torkunkat a tüzes vízzel, és már neki is láttunk a főételhez, nehogy bármi bajunk is legyen. Az első pár falat után már beszélgetni is kezdtünk.
- Na, hogy tetszik a hely? - kérdeztem.
- Nagyon! - hangzott a válasz, és egy újabb falatot nyeltünk - Láttad azt a szőkét?
- Jaja - szólta lefelé nézve.
- Ilyen jó csajt évek óta nem láttam. Úgy megkenném, hogy elolvadna, mint vaj a napon.
Nem hangzott szerényen. De én már ismertem őt. Nem akart semmi rosszat, csak egy kicsit adta a nagyfiút. A lelke mélyén szelíd, jófej srác. És az egyik legjobb barátom.
- Hát menj oda, és szólítsd le! Olyan ártatlanul néz mindenfele, biztos nem haragszik meg!
- Az még csak hagyján! Egyedül van. Nem láttam vele senkit.
- Nahát, akkor itt az idő - mondtam, és belemerültem az ételbe. Nem tudtam mit mondani tovább. Most, hogy eszembe juttatta, csak a szőke lányra tudtam gondolni. És tudtam, ő is.
A hosszas álmodozásból egy lazán eleresztett nyakas pofon rendített ki. A barátnőm ilyen "finom" mozdulattal adta tudtomra, hogy figyeljek rá.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.6 pont (15 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#6 t.555 2018. 03. 14. szerda 01:40
Lesz ez még jobb is, csupán bele kell jönni!
#5 Andreas6 2017. 09. 1. péntek 06:41
Bevezetésnek jó, csak egy kicsit túlságosan is bő lére van engedve,
#4 A57L 2014. 10. 27. hétfő 14:34
Elég jól indul.
#3 utazo 2013. 12. 13. péntek 15:00
a bevezetes jo
#2 papi 2013. 06. 6. csütörtök 15:43
Nekem tetszik
#1 Törté-Net 2004. 07. 29. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?