Betti(ke)

Szavazás átlaga: 8.4 pont (179 szavazat)
Megjelenés: 2020. április 24.
Hossz: 21 117 karakter
Elolvasva: 10 094 alkalommal
Első történetem, várom a visszajelzéseket. Legyen e folytatás?
(Minden résztvevő a képzelet szülötte (így nincs vérségi kapcsolat közöttük), a valósággal való bármilyen egyezés a véletlen műve.)
Ez az első történet, amit szeretnék írásba foglalni és megosztani veletek, kilencven százalékban a fantázia szüleménye, némi valós felhanggal és mások történetiből, beszélgetésekből merítve.
Peti vagyok és amikor a történet indul 15 éves voltam, teljesen átlagos, éretlen, vékonyka, visszahúzódó, gimis kiskamasz-srác. Kb. 165 cm magas, kb. 50 kg, barna haj, barna szemek. Későn érő típus, szóval épp hogy pelyhedzni kezdett a szeméremdombom, hónaljam, viszont arra emlékszem, hogy önkielégítni már évekkel azelőtt elkezdtem, hogy lett volna mit ejakulálnom, erről még később.
Természetesen rettentően érdekeltek a lányok, de még egy csókig sem jutottam soha, egyszer-kétszer érintettem mellett, láttam puncit, de soha nem volt aktív erotikus kalandom. Mindez a kilencvenes évek közepén/végén, szóval jobbára a fantáziámra és az IM-ben lévő "első alkalom" történetekre indultam be.
Szégyen, nem-szégyen a fantáziáim visszatérő szereplője volt unokanővérem, Betti, 16 éves volt, tehát kb. 1 év van közöttünk. Gyakran volt nálunk, Anitával, a hugommal jóban voltak, amíg kisebbek voltunk sokszor aludt nálunk, mi is náluk. Mi általában unokabátyámmal játszottunk, ütöttünk el az időt, a lányok külön utakon jártak, nem volt túl sok közös témánk.
Mi egy kisebb településen éltünk, családi házban, nagy ház, hatalmas kert, bármikor lehetett egy kis privát teret találni, főleg, ha a szülők dolgoztak.
Mielőtt visszatérek Bettire, egy kis kitérőt szeretnék tartani, árnyalandó a képet. Említettem, hogy elég korán kezdtem önkielégítni, ez részben unokabátyámnak köszönhető, ő mesélte el hogyan kell, egyszer-kétszer együtt, mármint egymás mellett is csináltuk. Egymást sosem érintettük meg, nem is került szóba, egyikünk sem szerette volna. Ettől függetlenül egy igazán szürreális élmény volt egy önkielégítni, miközben a testvérére gondolok.
Szóval körülbelül ilyen feltételekkel kezdődött az a nyár, nem lehetett nem észre venni, hogy Betti hormonjai teljesen berobbantak, a 2-3 éve még teljesen kislányos alkat most egy igazi is nővé vált, formás popsi, napbarnította bőr, barnás-vöröses haj, barna szem, kb. B-kosár cicik (kb. mint két narancs), hosszú lábak és a mozgása is nőiesebbé vált, a hangja búgósabbá. Tudta magáról, hogy csinos de nem szállt el, kedves és közvetlen maradt, de tudta, hogy nézzen ki őrjítően.
Egyik hétvégén, azt hiszem péntek volt átjött tesómhoz, hogy együtt töltsék a hétvégét, 2-3 napot maradjon nálunk. Az esti busszal érkezett, én már a szobámban voltam, csak egy kósza sziára futottunk össze a konyhában, egyébként hugom szobájában voltak. Nyár lévén egy feszülős, szürkés rövidnadrág, és egy otthoni, laza, fehér póló volt rajta, a körvonalakból egyértelműen láthatóan melltartó is volt alatta. Gyönyörű volt, mint mindig, csinos, kacér, csillogott a szeme, mosolygós az arca, kellemesen barna bőre természetesen igézően hatott rám. Ebből azonban semmit nem mutattam, a köszönésen kívül egy-két szót váltottunk és ő is, én is mentem a magam útjára, csak mintegy véletlenül visszapillantottam, gondoltam hátha még egyszer láthatom azt a formás popsit, de elcsípte a pillantásomat, de úgy tettem, mintha csak a konyhapulton lévő csokiért nyúlnék vissza. Belül azonban éreztem, hogy tudja mi is volt az igazi oka annak, hogy még visszanéztem. Pár percig gondolkoztam ezen – és azon a világoskék textilsávon ami a rövidnadrág fölött 1 cm-re kikandikált – de azután visszatértem kedvenc számítógépes játékomhoz és elfelejtettem az egészet.
Hallottam, hogy időnként a konyhában, fürdőszobában (ami WC-vel volt kombinálva) megy a jövés-menés, de ez teljesen normális. Körülbelül tíz óra körül nekem is mennem kellett, a másfél liter kóla megtette a hatását. Amikor a fürdőhöz értem, annak ajtaja zárva volt, kopogtam, és szinte rögtön nyílt is az ajtó, Betti lépett ki, már egy zöldes, könnnyű pizsamaalsóban és Anita egy régi pólójában, ami szemmel láthatóan kicsit kisebb volt a kelleténél, gyönyörűen kihangsúlyozta mellei körvonalát, kételyt nem hagyva, hogy a melltartó már lekerült a kényelem jegyében.
– Petiii, ennyire sürgős? – vetette oda, kissé mérgesen.
– Bocsi, nem tudtam, hogy itt vagy. – mondtam
– Na jó, gyere.
– Köszi!
Helyet cserétünk, ő elindult a szobájukba, én bezárkóztam a fürdőbe. Ahogy körülpillantottam, egy butyit láttam meg a szennyestartó kosár tetején, fantáziám máris meglódult, és már
p
alf
is
alf
il
alf
és
közben kezdett keményedeni a tini-férfiasságom. A színéből tudtam, hogy Bettié, egyszerűen megbabonázott, hogy ott volt ez a pici textildarab, karnyújtásnyira, ami néhány perce még unokanővérem legintimebb testrészével volt közvetlen kontaktusban. Hezitáltam, de nem tudtam megállni, hogy ne nézzem meg közelebbről, ne érintsem meg. Hevesen vert a szívem, a szerszám lüktetett. (Kis kitérő: nem akarok senkit lelombozni, de nem voltam/vagyok egy pornósztár méreteivel megáldva, ekkoriban már borotválkoztam odalent is, ami esztétikailag sokat segített, lendített az önérzetemen is. Természetesen megmértem, merev állapotban 14 cm voltam, fitymám korábban eltávolításra került fitymaszűkület miatt. ) Menjünk is vissza a fürdőszobába: megérintettem ezt a számomra varázslatos ruhadarabot, és szinte éreztem, hogy még meleg. Francia típusú butyi volt (mostmár tudom), teljesen újnak tűnt, a felső része kicsit csipkés, de az eleje és hátulja tele-textil. Perverznek éreztem magam, de muszáj voltam az orromhoz emelni és megszagolni, mély levegőt vettem, inhaláltam unokanővérem édes, fűszeres illatát. Fehéres-sárgás elszíneződést láttam a belső részén, ahol gondoltam a puncijához ért.
Ekkor kopogtak, a butyit gyorsan bedobtam a szennyesbe.
– Peti, még bent vagy? – kérdezte szinte suttogva Betti.
Farkamat hasamhoz igazítottam, hogy a pizsamám odaszorítsa a hasamhoz, a hegyét pedig a pólóm takarja.
– Igen, itt vagyok. – válaszoltam kicsit remegő hangon.
– Ha tudsz kérlek engedj be egy pillanatra, bent felejtettem valamit.
Odaléptem az ajtóhoz, kinyitottam a zárat, Betti beugrott, futva megköszönte, hogy beengedtem, ekkor esett le, hogy mit keres. A butyijáért jött, amit nem a helyére tettem vissza. Ezt ő is észrevette, mert megtorpant és már-már megkérdezett láttam e, de ösztönösen, kapkodva belepillantott szennyestartóba is, ott volt a tetején, kikapta és kiment. (Gondolom nem szerette volna, ha új bugyiját az én anyukám mossa ki, és esetleg megjegyzi nagynénémnek, hogy milyen kis szexi darabot hord a lánya. )
Ahogy Betti elment mellett rám pillantott, és egy pici mosolyt véltem felfedezni a szája sarkában, és a szemében, de lehet, hogy csak a fantáziám és a hormonjaim játszottak velem.
Ezekután gyorsan fogat mostam, és visszamentem a szobámba, kikapcsoltam a számítógépet és lefeküdtem az ágyamba. Elalvás előtt nem tudtam, nem is akartam megállni és Bettire gondolva önkielégítettem, gyakorlatilag néhány másodperc alatt elélveztem a boxeremben, miközben próbáltam felidézni azt a mennybéli illatot.

Szombat reggel úgy kezdődött mint bármelyik másik nap, ötösben reggeliztünk a konyhában, anyukám, Julcsi, 40-es, kedves, közkedvelt, korához képest csinos nő. Édesapám szorgalmas, eszes és bár nem sportos, de jó kondiban lévő ember. Nagyon szerették egymást, de egy sokkal mélyebb szinten, amit nem kellett lépten-nyomon kimutatni, nem lógtak egymáson folyamatosan.
Apukám bejelentette, hogy be kell mennie dolgozni, mert műszakot cserélt egyik kollégájával és csak másnap reggel jön haza. Édesanyám, hármunknak, Ancsinak (ahogy hugomat hívta), Bettinek és nekem kerti munkát irányzott elő. Ez nem aratott osztatlan sikert, de némi morgás és kifogás keresés után beadtuk a derekunkat.
– Menjünk először cseresznyét szedni! – dobta fel Ancsi.
– Részemről rendben. – csatlakozott Betti. Ma reggel ugyanaz a rövidnadrág, bokazokni és egy bordó, kissé viseltes póló volt rajta.
– Oké. – mondtam egykedvűen, igazából csak túl akartam lenni az egész kerti munkán és visszavonulni a szobám magányába.
Apukám még mielőtt elment dolgozni előkészített három létrát, kisebb-nagyobb vödröket és ládákat. Mindhárman létráról kezdtük szedni a gyümölcsöt, az én vödröm lett először tele, lementem a létráról, hogy kiürítsem a vödröt.
– Petiii, kérlek vedd le az enyémet is. – kiáltotta Betti.
– Enyémet is! – replikázott Ancsi.
– Jövök, jövök, addig pihenjetek. – válaszoltam.
Ancsiét vettem le először, és adtam neki egy üres vödröt. Másodjára Bettihez mentem, ahogy lenyújtotta a vödröt a pólója nyaka kissé kinyílt, így láthatóvá vált dekoltázsa, melleinek körvonalai, amit a melltartó látni engedett. Fehér melltartó volt rajta, látszott hogy idősebb darab, már kinőtték a mellei, látszott hogy a felső résznél már piros a bőre a szorító kosaraktól. Ő nem vette észre, hogy akaratlanul, de micsoda élményben részesített. Újabb képek kerültek az esti fantáziálásom alapanyagaihoz. Már alig vártam, hogy vége legyen a napnak, de még nagyon korán volt.
Egy órája dolgozhattunk, amikor a lányok
p
alf
is
alf
i
-szünetre hivatkozva bementek a házba. Tizenöt perc is beletelt, mire legalább Ancsi visszajött.
– Épp ideje volt, egyedül csináljak mindent? – kérdeztem ingerülten.
– Jaj, ne balhézz már, pár perc volt az egész. – hűtött le.
– Egyébként is, hol van Betti?
– Mindjárt jön, fel akarta hívni Nóra keresztanyut.
Tíz perc múlva Betti is megjött, és így folytattuk a munkát, minden különösebb esemény nékül kb. 11-re végeztünk is.
– Hogy van keresztanyu? – kérdeztem pakolászás közben.
– Nem tudom, nem vette fel, de gondolom minden rendben. – válaszolt szórakozottan Betti.
Gondoltam magamban, hogy jó trükk volt ez egy kis extra pihenőre, de már nem akartam kötekedni, inkább haladni szerettem volna és letudni a munkát minél előbb.
Az ebéd után a lányok elvonultak és én is a szobámba mentem, ledobtam magam az ágyra. De valami furcsa, hangot adott, minta egy papírlap lenne a takaró alatt. Gondoltam biztosan valamelyik füzetem, vagy újságom keveredett oda. Magam alatt benyúltam a takaró alá, meg is találtam a papírdarabot és valamit körülötte, kihúztam a takaró alól. Azt hittem elájulok, vagy megáll a szívem, az unokanővérem, a vér szerinti rokonom kék butyija volt, ebbe volt csomagolva egy pici levél. Ez a levél már nincs meg, nagyjából tudom idézni.
„Peti, ez a levél és tartalma a mi közös titkunk. Ha nem szeretnél tőlem semmit, akkor felejtsük el, mintha meg sem történt volna és minden megy tovább. Az utóbbi hónapokban észrevettem, hogy időnként rajtam felejted a szemedet, ami bár nagyon furcsa volt elsőre, sőt perverz, de valahogy mégis jólesik.
A tegnap esti események miatt írok most, tudom hogy ez a butyi hol volt a fürdőszobában. : ) Remélem tetszett, és remélem most is tetszik, mostmár a Tiéd, kissé tovább édesítettem neked tegnap éjjel miután tesód elaludt. Ha nem tetszik akkor nyugodtan dobd ki, de remélem nem fogod...
Szeretnék Veled beszélgetni, ha benne vagy, akkor találkozzunk 22. 00-kor a kertben, a nagy almafánál. Ancsi és Julcsi már aludni fognak. Hozz zseblámpát. :)
Puszi, Betti(ke)
U. i. : Mindenképp ott leszek, 15 percet várok. ”

Percekig ültem ott a kezemben az unokatestvérem bugyijával, és a nekem írt levéllel, az első dolog ami eszembe jutott, hogy tehát ezzel foglalkozott reggel, míg én kint dolgoztam. Ezen elmosolyogtam magam, hogyan lehet ilyen hülye első gondolatom ebben a helyzetben. Délután ki sem mozdultam a szobámból, kattogott az atyam, menjek, ne menjek, hagyjam az egészet vagy lépjek, és majd meglátjuk hová visz ez az út. Késő délután, amikor hallottam, hogy Ancsi és Betti elmentek valahová biciklivel gyorsan elmentem zuhanyozni. A vacsora szólanul telt, legalábbis részemről, a lányok csacsogtak, nevetgéltek. Gyorsan végeztem, és senkire nem nézve megköszöntem és visszavonultam a szobámba.
Újra elolvastam a levelet, minden szavát, betűjét megemésztve... tehát tényleg mosolygot tegnap este, amikor elment mellettem. Este nyolc lehetett, még mindig nem tudtam mi legyen. A párnám alól elővettem Bettike bugyiját és mély levegőt vettem az orrom előtt tartva, sokkal intenzívebb volt mint előző este, tényleg édesebb illatot árasztott. Ezzel eldőlt, mennem kell, ma este lépnem kell és belevágni valami izgalmasba, még ha az az unoktesómmal történik is. Ez utóbbi gondolat egyre kevésbé tűnt természetellenesnek... érdekes, hogy működik az emberi tudat.
Ólomlábakon haladt az időt, de lassan eljött 21. 50. Felöltöztem, a ház már 1 órája csendes volt, odakint is besötétedett, csak a közel telehold szórt fényt. Zokni, fekete boxer, Puma melegítőalsó és egy Adidas póló került rám. Alig tudtam gondolkodni az izgatottságtól, féltem és izgatott voltam. Felvettem a kis zseblámpámat és levelet, bugyistól a zsebembe tettem, így kilopakodtam az előszobába, cipőt húztam és kiosontam az ajtón. Mintha kiesett volna az idő, máris ott voltam a megbeszélt helyen. Körülnéztem, de nem volt ott senki. Erről a helyről a kertben tudni érdemes, hogy egy hátsó, eldugott részen található, körbenőtte néhány mogyoróbokor és málnasor, gyerekekként szerettük, mert „védett” volt. Volt ott néhány kisebb-nagyobb láda, és egy nagy almás konténer fejjel lefelé fordítva, így rá lehetett ülni. A jó dolog még az volt, hogy innen látható volt, ha a kb. 150 méterre lévő bejárati ajtó fölötti külső lámpát felkapcsolta valaki.
Már épp kezdtem aggódni, hogy Betti nem akar/tud jönni, amikor valaki megérintette a vállamat.
– Sziaaa, csak én vagyok! – mondta Betti megnyugtatóan, hiszen majdnem összeestem ijedtemben.
A fényviszonyok az egész helyzetet misztikussá tették, még földöntúlibbá, mint az eredendően volt. Lámpámat felkapcsoltam, Bettin egy tornacipő, szürke melegítő alsó, és egy zöldes top volt, a topon egy áttetsző hosszúujjú felső.
– Kapcsold le légyszi, messziről látszik. – kérte meg gyorsan, unokatesóm. Lekapcsoltam a lámpát.
– Sziaaa – suttogtam – te aztán tényleg csendes vagy, minden rendben?
– Igen, minden ok, csak anyukád kiment a mosdóba és megvártam míg visszamegy a szobájukba.
– Hogy vagy, milyen volt a délután? – provokált
– Semmi különös, mint minden szombat. – adtam vissza a kölcsönt
– Olvastál valami érdekeset?
– Igen, nagyon sokat olvastam ma, ugyanazt a szöveget, pedig nem jellemző rám, hogy újraolvasok dolgokat.
– Tetszett, amit olvastál? – kérdezte mosolyogva, a kezét a vállamon nyugtatva, kicsit masszírozva.
– Igen izgalmas olvasmány volt. – pirultam el
– Úgy gondoltam, hogy beleférhet köztünk egy őszinte beszélgetés, ahogy írtam is, beszélgetni szeretnék veled. – bátorított és egyben nyugtatott
– Igen, én is így gondolom és ha a péntek esti miatt, akkor elnézést kérek, egyszerűem nem tudtam megállni, biztosan a hormonok miatt. – pirultam még tovább
– Örülök ennek a véletlennek, és ne kérj bocsánatot, számomra bók volt, ez azt jelenti, hogy tetszett valami. Tetszett a bugyim? Ez az egyik első ilyen típusú bugyim, jól választottam?
– I-i-i-igen, nagyon csinos, szép a színe. – dadogtam
– Tudod, nincs igazán közeli fiú barátom és szeretnék valakivel őszintén beszélgetni, valakivel, akinek nincsenek hátsó szándékai és őszinte akar és mer velem lenni. – indította a beszélgetést
– Én lennék ez a valaki? De nem fura, hogy rokonok vagyunk? – kérdezte, összezavarodva.
– Szerintem ez épp kapóra jön, mert így őszinte lehetsz velem és én is veled. Ezt az őszinteséget akartam illusztrálni a levelemben és a kis ajándékkal. Remélem tetszik a kis extra is. – mondta határozottan, tényleg komolyan.
– Igen, nagyon tetszett, hogy csináltad, mi volt az édesítés? – csúszott ki a kérdés, ahogy kezdtem felvenni az ő ritmusát, nyitottságát.
– Ohhh, ilyen gyorsan el tudsz lazulni, ügyes fiú. – mosolygott. Péntek este a tudat, hogy hozzáértél, gondolom meg is szagoltad a bugyimat, egyszerűen úgy beindított, hogy miután Ancsi elaludt kitaláltam ezt az egész tervet, és az első lépés az volt, hogy visszavettem a kis kéket és óvatosan, lassan és halkan orgazmusig masztiztam ujjaimat a bugyi külső oldalán tartva, ennek a nedvességét szívta fel és ezt érezted ma. Tehát ma is élvezted az illatát? – vonta le a következtetést.
– Igen, el sem tudod képzelni mennyire, sosem éreztem még ilyet. Tudod, tegnap este én is ugyanezt csináltam, nagyon-nagyon beindított ez a pici textildarab. – válaszoltam kissé bátrabban.
– Itt van nálad?
– Igen, nem tudom miért, gondoltam ha vissza szeretnéd kérni, betettem a zsebembe. – mondtam viccnek szánva
– Neeeem, ez a tiéd. Szeretnéd látni rajtam, úgy még nem láttad? – dobta fel a labdát.
– Lehet? – bizonytalankodtam
– Lehet, őszinték és nyitottak vagyunk egymással, ugye?
– Igen, ez igaz, nagyon szeretném látni rajtad. – válaszoltam és hihetetlenül izgultam, hogy nehogy felébredjek és kiderüljön hogy ez csak egy álom.
Betti a kezét nyújtotta, én odaadtam a kék bugyit, kérte, hogy hunyjam be a szememet, amit kérdés nékül megtettem. Hallottam, hogy leveszi a cipőt, a nadrágot, majd kis neszezés és csend. Halkan kért, hogy nyissam ki a szememet. Az unokanővérem ott állt előttem nadrág nélkül, abban a számomra a világ legizgalmasabb ruhadarabjában. Alakja tökéletes volt, jobb lábát kissé behajlítva, szemérmesen maga elé húzta.
– Hogy tetszik, amit látsz, szólalj meg kérlek? – kért, mert belémfagyott a szó.
– Megbabonáztál, nem jutok szóhoz. Tökéletes vagy.
– Hunyd le a szemed újra, számolj ötig és nyisd ki, és kapcsold be a zseblámpát.
Követtem az utasításokat, szívem majd kiugrott a helyéről, farkam majd szétrobbant, nagyon gyorsan magához tért a kezdeti megszeppentséből. Amikor kinyitottam a szememet Betti bugyi-melltartóban állt előttem, teste teljes tökéletességében mutatkozott meg a zseblámpa fényében. A melltartó is kék volt, úgy tűnt egy szettet alkotnak. Ahogy állt ott és mosolygott rám, úgy éreztem, hogy ez nem is velem történik. Hosszú lába, lapos hasa, formás köldöke, gyönyörű mellei és bájos arca, mind ott állt előttem, karnyújtásnyira. Az más kérdés, hogy én földbe gyökerezett lábbal ültem ott a konténer szélén. Ismét ő törte meg a csendet.
– Velem vagy még? Föld hívja Petit. – mosolygott és integetett.
– I-i-i-i-gen, elnézést, gyönyörű vagy, egyszerűen tökéletes. Soha nem láttam még korábban ilyen szépet. – nyögtem ki.
– Láttál már így lányt? – dobta fel a kérdést
– Nem, még nem, tudom kicsit szégyen, de még szűz vagyok. Soha nem voltam még lánnyal. – ez kissé kényelmetlenül érintett.
– Nyugiii, ez teljesen normális, és sejtettem, hogy így van, a jó fiúk általában később kezdenek. De most én jövök, én is szeretnélek ám látni, szóval nadrág le, szende fiú! – adta ki a parancsba hajló kérést.
Ő nem hunyta be a szemét, sőt közelebb lépett és amikor kicsit bajlódtam a nadrággal, akkor már ő segítette levenni. Természetesen a még mindig bekapcsolt lámpa láthatóvá tette merevedésemet, hiába próbáltam eltakarni. Megfogta, a kezemet és lágyan annyit mondott, hogy „Semmi baj. Bóknak veszem. ” és szájon csókolt. (Ez volt életem első csókja, de ő ezt nem tudta, illetve nem tudta biztosan. )
– Szeretnék Veled játszani kicsit, Peti. Segíts nekem újra csúcsra jutnom ebben a kis kékben. Ha ügyes vagy talán én is segítek Neked. – mostmár nem félig ülő helyzetben, hanem a konténernek támaszkodva álltam.
Háttal nekem a popsijával nekem dőlt, megfogta a kezemet és a bugyijához húzta, megmutatta hol és hogyan masszírozzam, de csak bugyin keresztül, nem hagyta, hogy alányúljak, amit félig véletlenül megpróbáltam. Hallottam, ahogy egyre ütemesebben veszi a levegőt, és a popsija is erre az ütemre mozog, a farkam már a két farpofája között volt, ők masszírozták a boxeren keresztül. Szabad kezemet megfogva a melltartója alá húzta, ugyanúgy szavak nélkül megmutatta hogy érintsem meg és hol. Számomra ez volt maga a mennyország, a teste ütemesen vonaglott, kisebb és kisebb levegővételek követték egymást, a puncijánál lévő kezemmel éreztem a hihetetlen forróságot, és egyre nedvesebb lett a kis textil. Egyszercsak megmerevedett a teste néhány másodpercre, mindkét kezemet megfogta, mutatva, hogy álljak meg. Bal kezem minta vizes lett volna, ekkor esett le, hogy unokanővérem elélvezett mellettem, miattam és teljesen átnedvesített bugyiját.
Így álltunk ott még percekig, farkam vágig a popsijához simulva, nagyon közel az elsüléshez. Ezt ő is tudta, érezte.
– Nagyon ügyes voltál, büszke vagyok rád. – dícsért meg, és ezzel a lendülettel hátranyúlva megfogta lüktető péniszemet, ezt már nem bírtam és egy két mozdulat után elélveztem, egy része a hátára ment, egy része a hasamra, mert menet közben a makkom kikandikált a boxeremből. Ezen kicsit meglepődött, mert megállt, de egy-két másodperc után visszahúzta a boxeremet, megfordult és megcsókolt.
– Köszönöm, és elnézést, hogy ilyen gyors voltam. – habogtam.
– Semmi gond, gyakorlat teszi a mestert. – nyugtatott meg.
Picit arrébb lépett és levette a kék bugyit, visszaadta nekem egy puszi kíséretében. Ekkor láttam előszöt csupasz punciját, csodás volt, csillogott a nedvességtől.
– Azt hiszem első estére elég ennyi, köszönöm a szuper találkát, nagyon élveztem, remélem megismételhetjük, folytathatjuk. – mondta mintegy búcsúzóul felöltözés közben, mialatt egy-két zsepivel a hátáról letöröltem a ejakulációm maradványait.
– Életem legnagyobb élménye volt, alig várom az ismétlést, bármikor írj nekem levelet. – ezzel zsebre tettem a kék bugyit, ami nagyobb volt mint korábban, megkaptam a melltartót is, észre sem vettem a sötétben.
Ő ment be először, én 10 perc múlva követtem, nehogy együtt bujunk le.
Folytatása legyen, kedves olvasó?
Bot-ok részére nme engedélyezett a szavazás!
Szavazás átlaga: 8.4 pont (179 szavazat)
Rakd a kedvenceid közé!
Oszd meg másokkal is! Facebook Twitter

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
a
angel234
2023. január 9. 02:25
#40
Én is olvastam volna tovább is,mert tetszett.
1
P
Pityike
2023. január 8. 16:09
#39
Sajnálom hogy nem lett folytatása mert nagyon ígéretes lett. 
Végre nem az a rövid, nagyon érezhetően kamu történet. 
Kimondottan jól sikerült, nagyon várnánk a folytatását. 
Nagyon tetszett. 
1
doriangrey
2021. október 6. 10:41
#38
Miért nem folytattad?
1
l
laja.jl
2021. július 16. 23:55
#37
Nem lett folytatás...
1
B
Bende
2021. március 4. 19:01
#36
Legyen folytatás!!!
1
F
FlyEagle
2021. február 17. 20:45
#35
nagyon jó, izgi, folytasd!!! 
1
didide
2020. június 27. 11:31
#33
Folytasd
1
veteran
2020. június 1. 19:56
#31
Kezdetnek 10 pont!
1
Kenus
2020. május 5. 22:28
#29
Jó kezdet.
1
s
sanyi0227
2020. április 27. 15:34
#28
ilyet kérdezni legyen-e folytatás?megy a 10-pont.
1
didide
2020. április 26. 23:57
#27
legyen, nagyon élveztem 🙂
1
a
aaa111
2020. április 26. 22:41
#26
Szerintem is jó 🙂
1
j
joe013
2020. április 26. 22:07
#25
aranyos kis történet,kérlek folytasd...
1
papi2007
2020. április 26. 13:13
#24
nagyon élveztem
1
j
joozsi
2020. április 26. 04:49
#23
Nagyon jó!
1
cscsu50
2020. április 25. 23:09
#22
kellemes kezdés
1
D
Dollyka82
2020. április 25. 17:39
#21
Várom a folytatást
1