A+ A-

Csak egy barát 2. rész

... A telefont később már nem találtam olyan jó ötletnek, gondoltam, hogy inkább másnap délelőtt meglátogatlak. Szinte egész reggelem azzal telt, hogy ruhákat próbálgattam. Tetszeni akartam Neked. Tíz órakor már ott álltam a lakásod ajtaja előtt, idegesen, izgulva nyomtam meg a csengőt, de hiába, Te nem voltál sehol. Már éppen menni készültem, mikor megjelentél vizes hajjal, egy szál törölközővel a derekadon.
- Szia, pont jókor jöttél, legalább segítesz megtörölközni.- mondtad mosolyogva.
- Beszélni szeretnék Veled. - válaszoltam gyorsan.
Míg én leültem a nappaliban, Te bementél felöltözni. A hálószobád ajtaja lassan kinyitódott, egy magas, vékony lány sétált ki rajta a Te kék ingedben. A haja kócos volt, látszott, hogy most kászálódott ki az ágyadból. Rögtön világossá vált előttem minden, szóval nem vesztegetted az idődet. A lány rámnézett, motyogott valamit, kék szemeiből meglepetést olvastam ki. De nem tudom ki lepődött meg jobban, ő vagy én. A konyha felé indult, de én már nem vártam meg, hogy felöltözz, hanem kirohantam a lakásból, a metróig meg sem álltam. Már útközben csörgött a telefonom, Te voltál az, de már nem igazán érdekelt a magyarázkodásod. Valójában az sem tudom, hogy jutottam haza, fájt, hogy megint csalódnom kellett. Ledőltem az ágyra, és álomba sírtam magam.
Másnap a munkában Rád sem néztem, gyűlöltem magam az érzéseim miatt, utáltam magam, mert még így is szerettelek. Kínosan vánszorogtak a percek, alig vártam, hogy már vége legyen a munkaidőnek.
Késő este becsengettél hozzám, annak a lánynak kezét fogtad, aki aznap a lakásodban egy szál ingben rohangált.
- A nővérem - közölted velem olyan hidegen, hogy meghűlt bennem a vér - megint bebizonyítottad, hogy mennyire bízol bennem.
Megint tévedtem. - villant át az agyamon.
Csak bámultam rátok, a lány időközben megfordult, és elment. Te meg betuszkoltál a lakásba.
- Miért? - ismételgetted a kérdést egyre hangosabban - miért nem bízol bennem? Nem érzed, mennyire szeretlek?
De éreztem, már "barátságunk" első napjaiban éreztem, csak könnyebb volt nem tudomásul venni.
Egyre közelebb jöttél hozzám, elkezdtem hátrálni a fal felé, de te még közelebb jöttél. Éreztem az illatod, a tested melegét, láttam, hogyan mosolyogsz. Még egyet léptem hátra, de a fal tovább már nem engedett. Szinte a falhoz préseltél, miközben megcsókoltál. A szád most is olyan puha volt, a nyelved játszott az ajkaimmal, a kezed simogatott, ahol ért, én pedig nem tudtam betelni Veled. Már megint azt tettél, tehettél velem, amit akartál. Azt hiszem ettől féltem leginkább, nem akartam függeni senkitől, Tőled sem.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.56 pont (9 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#5 Andreas6 2017. 10. 3. kedd 06:46
Nem lehetett volna kicsit bővebben?
#4 papi 2014. 05. 18. vasárnap 16:33
Egész jó
#3 listike 2013. 08. 11. vasárnap 13:06
Széééééééééééééééép.
#2 v-ir-a 2010. 03. 5. péntek 21:23
jó kis történet volt
#1 Törté-Net 2004. 07. 21. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?