A+ A-

Csak egy barát 1. rész

Fekszem az ágyon, megint rólad ábrándozom. Nem tudlak kiverni a fejemből, valamiért újra és újra csak Rád gondolok. Pedig nem kellene, hiszen én voltam az, aki megtagadtalak. Pedig nem kellett volna, de megtettem.
Emlékszem, amikor először megláttalak, talán már akkor beléd szerettem. Álltál az ajtóban, rámnéztél, már akkor megborzongtam, de azt csak a februári mínusznak tulajdonítottam. Kollégák lettünk, folyamatosan éreztem a közelségedet, és titokban tovább borzongtam. Te is megkedveltél, éreztem, hogy szívesen vagy velem, a kisebb-nagyobb szüneteket mindig együtt töltöttük, te beszéltél, én hallgattalak. Majd munka után is találkozgattunk, kávéztunk, ebédeltünk, persze csak szigorúan barátságról esett szó. Egy nap beszámoltam rólad a barátnőmnek, az én kékszemű, szőkehajú barátomról. Nem kellett volna. Rád ismert, ő volt végül az, aki kimondta a neved. Együtt jártatok egyetemre, nevetett rajtam, azt mondta ne is gondoljak Rád úgy, mint egy férfira, mert szélhámos vagy, egy nőfaló. Erre én védekeztem, hogy csak barátok vagyunk, vagy talán még azok se, sőt Neked még barátnőd is van.
Ezt is megtudtam a beszélgetéseink során, de már akkor éreztem, hogy nem szereted, a szavaid már akkor elárultak. Azért bántott, amit Évi mondott Rólad. Akarva-akaratlanul tartózkodóbb lettem veled szemben, de Te továbbra is csak velem akartál beszélgetni.
Egy nap még azt is megengedted magadnak, hogy leülj mellém, miközben a leveleim olvasgattam, Évi írt, megint cinikusan érdeklődött rólad. Nagyon ideges lettem, bezártam az ablakot, még mielőtt beleolvashattál volna. Nevetve érdeklődtél:
- Csak nem szerelmeslevél?
- Nem. - válaszoltam, de lehet, hisz nem tudtam tőled elolvasni.- elég sértően vágtam ezt hozzád, láttam a szemedben, hogy nem kellett volna.
Elnézést kértél, csak viccnek szántad, és én már megint mosolyogtam.
Másnap én ültem melléd, de már magam is éreztem, hogy egyre hidegebb vagyok veled.
- Már nem szeretsz? - kérdezted
- De szeretlek, édes. - mondtam félig mosolyogva.
A szemembe néztél, de nem szóltál semmit, csak megsimítottad a kezem, és szó nélkül elsétáltál.
Május végén együtt mentünk kirándulni Prágába, persze nemcsak mi ketten, hanem a munkatársainkkal együtt. Addigra már tudtam rólad, hogy komolyan kihasználod a nőket. De nem érdekelt, mert szinte erőszakkal bebeszéltem magamnak, hogy nem lépném át veled azt a bizonyos határt.
De Prágában történt valami. Mindenki ment a saját feje után, mi meg ott maradtunk ketten a szállodában. Gondoltam, legalább majd együtt fedezzük fel a várost. Így is lett, sétálgattunk, nevettünk, próbáltunk nem eltévedni. Először csak megfogtad a kezem, majd éreztem, hogy az ujjaimmal játszol, de nem zavart, hisz ez még belefér a barátságba.
Visszatérve a szállodában a szobádba invitáltál, persze csak baráti alapon. Üldögéltünk az ágyon, és nevettünk. Majd elhallgattál.
- Szeretkezni akarok veled. - mondtad nem kis meglepetésemre.
Először nem hittem a fülemnek. Azt hittem, hogy csak félrehallottam. De nem, mert megismételted, eléggé határozottan kijelentetted.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.85 pont (13 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 Andreas6 2017. 10. 3. kedd 06:43
Jó közepes.
#3 A57L 2015. 06. 17. szerda 04:34
Egynek elmegy.
#2 papi 2014. 05. 18. vasárnap 16:32
Nem rossz
#1 Törté-Net 2004. 07. 2. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?