A+ A-

Kastély

Tél volt. A férfi az ablaknál ült, a karosszékből nézte a kertet, ahogy a hóesés lassan fehér lepellel vonja be az örökzöldeket, fákat, szökőkutat. Gondolatai hópehelyként lebegtek ; a fáradtság lassan az alvás határára sodorta. A nagy könyvtárszobában csend honolt, csak a kandalló tüze ropogott, és ontotta a meleget. A fabútorok, aranyozott könyvgerincek, a medvebőr a parkettán, a nehéz függönyök adta hangulat eluralkodott a férfin. Szeme lecsukódott...
Nyílik az ajtó. Szobalányok jönnek, sok-sok vörös selyem párnát hoznak és beterítik vele a földet. Két erős inas a nagy fotelt - ami az ablaknál a kedvence -, átteszi a kandalló mellé. Ő is benne van ; nem tiltakozik. Közben a lányok kis asztalkákon italt, süteményt, sült húst hordanak be. Valaki egy füstölőt helyez el a sarokban - bódító szantálillat önti el a szobát. Odakinn lassan besötétedik, az ablakok előtt elhúzzák a függönyt. Csak a legközelebbi marad úgy, tudják, hogy az Úr kedveli az éjszakai hóesés látványát. Az inasok még tesznek a tűzre. A férfi érzi, tudja, hogy várakozik valamire, de senki nem szól hozzá ; ő sem kérdez, csak a felfokozott izgalom dolgozik minden porcikájában.
A szolgák már rég kimentek, a tűz és a gyertyák égnek, a friss ételek és a keleti illat keveréke tovább növeli kíváncsiságát. Eltelik öt perc is talán, most már türelmetlen. Őt ne várakoztassák! Felállna, hogy a csengőért nyúljon, de képtelen mozdulni.
Ekkor meghallja a zenét Távolról, szinte az érzékelés pereméről, mint egy csábító, finom, ezüstös kívánást. Hív és feszít. Vonz és kínoz. A várakozás izgalma vággyá fokozódik a férfiben. Ahogy a zene lüktet - hangosodik és halkul -, úgy rezdül ő is az ismeretlen-szokatlan-lehetetlen helyzetre.
Most tárul az ajtó, és belép a nő. Selyemköntös van rajta, amely lángforrón süt a tűzfényben. Haja koronában feltűzve, nyakán-csuklóján-bokáján lánc ragyog a táncoló lángok ütemére. A köntös alól vékony-átlátszó selyemharisnya csillan izgatóan, a nő lábán tűsarkú szandál. Keze és karjai könyökön felül érő bíbor selyemkesztyűbe húzva.
A jelenség arcán kedves-meleg-igéző mosoly. A férfi felé mozdul, ringó járása táncosnőkéhez hasonlít. Ahogy lép, a nyitott köntösből kivillan hosszú, mindentígérő combja. Köldökében égő smaragdkő, melyet elefántcsontfehér eleven hús övez. A ruha habkönnyű anyaga minden mozdulatra hol itt takar, hol ott leplez. A férfi megbűvölten figyeli az éteri zenére felé hullámzó nőt. Az úgy mozog, hogy szinte nem is közeledik ; mégis vérforraló izgalomban tartja a férfit. A köntös keskeny nyílása látni engedi a hasát, feljebb a telt mellek találkozásánál keletkező lágy völgyet, ami a meg-megringó dombok hatására hol mélyebb, hol kitárulkozóbb. A férfi kiszáradó torokkal veszi észre, hogy a nőn nincs fehérnemű, a harisnyatartó pántjai között megbúvó - de nem is annyira búvó! - vénuszdombja szőrpihéi csillognak a nevető tűzfényben. A nő kíméletlen nyugalommal - arcán földöntúli mosollyal - italt tölt két pohárba. Közben félig elfordul , s ekkor a köntös hónaljig felvágott réséből és a különbenis áttetsző selymen keresztül az Úr felé villan csípője finom íve, kerek feneke ringása. A férfi - mély-vad vággyal felmordul! Erre a nő hirtelen -ijedt őz rémületével - újra odafordul, és köntöse lobogva takarja ki eddig rejtegetett melleit. Az Úr megigézve, de csöppet sem passzív-mozdulatlanul bámul. A nő felé nyúl, ragadozó sas módjára magához akarja rántani, érezni bőrét, melegét ; és magáévá akarja tenni, most, rögtön, egészen. Hiszen az erotikus-igéző csábítás időközben vaskeménnyé növelte férfiasságát. A nő azonban pirulva, kezét melléhez kapva, kis sikollyal ellép, és dühítő nyugalommal ételeket kezd válogatni 2 tányérra. Köntöse lebillent egyik válláról ; s nem igazítja vissza. Gyönyörű-kerek, telt melle, hívogató lágy-rózsaszín mellbimbója betölti a felizgatott Úr türelmetlenségtől elboruló tekintetét.
- Te! Most már elég! Gyere ide! - parancsolja rekedten, de a lány mintha meg sem hallaná. Lehajol, és egy tálcát emel fel, hanyag gondtalansággal közben látni engedi fenekét, a selyemharisnya kezdeténél feszülő combjait és a két lába között édesen sötétlő vágybarlangot.
A férfi megkínzottan felnyög. Ezt nem lehet kibírni!
- Te! Ne játssz itt velem! Akarlak! Azonnal! - Nem szokott ő a várakozáshoz, pláne engedetlenséghez. Most elkapja, és megbünteti! - de döbbenten érzi, nem bírja elhagyni a karosszéket. Hiába emelkedik, majd kiugrik, az nem engedi. A nő pedig még mindig ott vacakol, hol a csípőjét, hol gömbölyű vállát, hol csodálatos melleit fordítja felé - de nem jön közelebb. A férfi már dühöng, aztán ordít:
- De gyönyörű vagy, átkozott némber! Ha elkaplak, lesz nemulass! Feltüzeltél, most meg nem adod magad? Te boszorkány, úgyis az enyém leszel! - mindhiába. Dühe már vágyánál is nagyobb. A nő pedig felé fordulva szomorúan nézi, nem kacérkodik, meg sem moccan. Áll a tálcával és vár. A zene is elhallgatott: csak az Úr habzó dühe tölt be mindent.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.2 pont (20 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#6 Andreas6 2017. 08. 22. kedd 12:57
Sokan vannak itt, akiket a tucatpornón kívül más nem érdekel. Nekem tetszett.
#5 Andreas6 2017. 08. 22. kedd 12:48
Nagyon jó!
#4 feherfabia 2016. 01. 13. szerda 06:06
Nem tetszik!
#3 zsuzsika 2014. 12. 17. szerda 07:35
Nem tetszett.
#2 Ildica 2004. 06. 16. szerda 08:23
Nekem tetszett....más a stilusa,mint a többi általad irt novellának,talán ezért izgalmas. :)
#1 Törté-Net 2004. 05. 29. szombat 00:00
Mi a véleményed a történetről?