Keresztezett vágyak

A kora őszi nap még melegen sütött, amikor megérkeztünk Andrásékkal a kis tóparti nyaralóba. A levelek sárgás árnyalatban kezdtek játszani, a víz illata és a távoli nádas susogása olyan nyugodt hátteret adott, ami már az első pillanatban oldotta a városi feszültséget.
Kati – a feleségem – mellettem pakolta ki a táskánkból a borokat és a poharakat, miközben Eszter, András felesége, vidáman terítette az asztalt. A két nő régi barátnők voltak, mi férfiak pedig több mint tíz éve ismertük egymást – sok közös nyaralás, sörözések és vacsorák álltak mögöttünk.
A nap programja egyszerű volt: egy hosszú, kényelmes hétvége, sok beszélgetéssel, jó ételekkel, és persze itallal. Az első pohár rozé a vacsora előkészítése közben került a kezünkbe. Az alkohol lassan, szinte észrevétlenül oldotta a gátlásokat: a nevetések hangosabbak lettek, a történetek merészebbek, és a gesztusok is egy árnyalattal bensőségesebbek.
Eszter nevetve mesélt egy régi, kínos élményt, közben keze a férje vállán nyugodott, de amikor egy poénnál hátradőlt, ujjai finoman súrolták az én karomat. Nem volt szándékos – vagy legalábbis úgy tett –, de bennem egy pillanatra végigfutott egy forró bizsergés. Ránéztem, és elmosolyodott. Olyan mosollyal, amitől az ember elfelejti, mit akart az imént mondani.
Az este előrehaladtával már a nappaliban ültünk, a kandallóban lobogott a tűz, a bor helyett pedig egy üveg házi pálinka került elő. A szoba fényét a tűz és néhány asztali lámpa adta, minden aranyos-meleg árnyalatban úszott. A beszélgetés témája egyre inkább a kapcsolatok, a szerelem, és – ahogy a pálinka dolgozott – a szex körül kezdett forogni.
„Ti kipróbálnátok valaha... mással? ” – tette fel Kati hirtelen, félig nevetve, félig komolyan.
A kérdés után pillanatnyi csend lett, csak a tűz pattogása hallatszott.
András félmosollyal felelt: „Attól függ... kivel. ”
Eszter szeme egy pillanatra az enyémbe fúródott. Nem mosolygott, de a tekintete többet mondott bármilyen szónál.
Nem lett azonnali válasz, a beszélgetés látszólag továbblépett, de mindannyian éreztük, hogy valami új színt kapott az este. A nőket figyelve egyre világosabb lett: Kati ruhája kicsit lejjebb csúszott a vállán, Eszter pedig egyre közelebb hajolt, amikor hozzám beszélt. A combja finoman hozzáért az enyémhez – nem húzta el.
Mikor később kettesben maradtam a konyhában Eszterrel, míg a többiek a teraszon cigarettáztak, halkan megszólalt: