A+ A-

A lógás

Csütörtök, hajnali 5 óra. Fáradtan, betegen ért engem a reggel. Megmérem a lázam. Hát persze, hogy 38,7. Megpróbálom kikönyörögni, hogy hadd ne kelljen suliba mennem, de házisárkány nem engedi. Kifogás... túl sokat hiányoztál már...
Nincs mese, irány suli, de zúg a fejem. Gyengének érzem magam, alig kapok levegőt, fáj a tüdőm.
Összeszedem magam, felöltözöm, és felteszek egy halvány sminket, elvégre lehet az ember csinos akkor is, ha éppen dögrováson van... Irány a busz.
Persze elszunnyadok rajta. A végállomásnál felébreszt valaki. Leszállok. Nagyon nem vagyok jól.
Beérek a suliba, Ő már ott ül a büfében. Jé, és vett nekem előre kávét... De édes, tudta, hogy mi kell nekem. Bár felébredni a kávétól sem sikerült.
Mondanom se kellett neki, hogy rosszul vagyok, látta rajtam. Győzködött, hogy menjek inkább haza, mert a végén össze fogok esni, de én tudtam, ha hazamennék, házisárkány leszedné a fejem. Bíztattam, hogy nem fogok összeesni, mert annyira rosszul azért nem vagyok.
Az első óra valahogy eltelt, de már nem nagyon emlékszem rá. Kínlódás volt, mert a szemem alig bírtam nyitva tartani, de valahogy vége lett. Persze az egész osztály cseszegetett, hogy a végén még elkapják tőlem, de én igyekeztem a tömegtől félrevonulni.
A második órán feleltem, vagyis próbáltam, de végül is sikerült egy 4-est összehoznom, de könnyebb lett volna, ha jól vagyok.
Ő lejött értem, és azt mondta, hogy nincs mese, elvisz engem haza, hozzájuk, nem tudja meg senki, és szerez nekem igazolást, de ne tegyem tönkre magam. Sokáig győzködött, de beleegyeztem. Így felültünk a buszra, és hazamentünk. Nála megvetette az ágyat, készített nekem egy forró teát, és miután megittam, betakart. Annyit mondott:
-Pihenj nyugodtan, itt nem zavar téged senki.
Én pedig nehezen bár, de elpihentem. Már lényegesen jobban éreztem magam, mert kitisztult az orrom, és jól esett a nyugalom. Lehunytam a szemem, de nem tudtam elaludni. Csak élveztem a pihenést.
Egyszer csak szuszogásra lettem figyelmes, majd gyengéd cirógatást éreztem az arcomon. Kinyitottam a szemem, és ott Ő ott feküdt velem szemben. Hirtelen nem tudtam, hogy mit gondoljak. Lecsesszem, hogy ezt nem lenne szabad, vagy bújjak hozzá, vagy ne tegyek semmit. Végül csak annyit kérdeztem:
-Te meg mit csinálsz? -De a szám már mosolyra húzódott. Ő erre:
-Csak néztem, ahogy alszol. Nagyon szép vagy.
Erre a kijelentésre felelni akartam, de hirtelen elszállt újra belőlem az erő, és lecsukódott a szemem. Ő most már nyíltan folytatta a cirógatást, és én nem ellenkeztem. Talán azért, mert nem volt erőm, vagy mert igazából nem is akartam.
Aztán a simogatások kezdtek egyre érzékibbek lenni, és én egyre többször borzongtam meg tőlük. Ezt ő is észrevette. Azt hittem, hogy emiatt megriad, és abbahagyja, de nem tette, sőt, annál jobban kezdett simizni. Én meg egyre mélyebbeket sóhajtottam. Szinte kiszállt belőlem a betegség. Az ujjai egyre többet cirógatták a dekoltázsomat. Éreztem, hogy az ő légzése is egyre szaporább.
A torkomban dobogott a szívem... Vajon mi lesz ebből?... Nem lenne szabad... A betegség szinte elillant a testemből, és egyre jobban vágytam, az érintésére. Már lassan fél éve nem dédelgetett engem senki, nem éreztem símogatást, és nagyon vágytam rá.
Megfogtam a kezét, a szemébe néztem, és rávezettem a mellemre. Ő ezt beleegyezésnek vette, és simogatni kezdte. Én nagyon élveztem, amit csinál. Teljesen ellazultam, átadtam magam a tiltott gyönyörnek. Lágyan kihámozott a fölsőmből, és úgy simogatott tovább. Nekem már nem volt elég csak a simi. Vágyakozva kicsit kinyitottam a szám, de ebből nem esett le neki, mire vágyom, ezért magamhoz húztam, és egy erőtlen, gyengéd csókot leheltem a szájára. Félve tettem, mert nem tudtam, mit fog rá reagálni. Először kicsit megtántorodott, de gondolt egyet, és viszontcsókolt.
Csókolózásba kezdtünk, ami fokozatosan erősödött. Először csak finoman kóstolgattuk egymás száját, dédelgettük, szeretgettük egymást, aztán egyre többször értek egymáshoz nyelveink, majd átadtuk nekik a főszerepet. Gyengéden ölelkeztek, simogatták egymást.
Majd az ő szája elhagyta kis időre az enyémet, és felfedezőútra indult a testemen. Lágyan dobálta rám csókjait, közben meg-megfújt, és ekkor mindig végig futott rajtam a borzongás. Gyengéden nyalogatott, szívogatott. Élveztem a játékát.
Majd megcélozta a melleim. Lágyan körözni kezdett a dombocskákon, nyolcast leírva körülöttük, de a bimbóimhoz még nem ért. Aztán egyre szűkült a kör, majd elérkezett a bimbókhoz. Jól esett, amit csinált, bár a mellem nem tartozik az erogénzónáim közé, de amikor elért a mellbimbómhoz és elkezdte a nyelvével játékosan birizgálni, akkor kirázott a hideg. Szívogatta, gyengéden harapdálta. Ennek meglett a hatása, mert a mellbimbóim kőkemények lettek.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.11 pont (18 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 deajk2008 2016. 09. 30. péntek 09:50
háát... nem is tudom olyan 6p lett most
#6 A57L 2015. 06. 17. szerda 04:03
Gyenge írás.
#5 listike 2013. 12. 26. csütörtök 06:59
Nem rossz.
#4 genius33 2012. 10. 2. kedd 06:33
Inkább furcsa smile csak.
#3 Ildica 2004. 06. 17. csütörtök 20:44
Kicsit homályos...
#2 MűvészÚr 2004. 05. 19. szerda 13:34
Gyenge és a pasi túl önző
#1 Törté-Net 2004. 05. 17. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?