A+ A-

Osztálykirándulás.... később - Tükörtörténet

Ez a sok hülye törvénymódosítás! - morogtam magamban, miközben bezártam a programot. Régen voltak már az egyetemista évek, mostanában egyre gyakrabban kellett utánanéznem a pontos részleteknek. Lassan higgadtam, a hatalmas, impozáns könyvtár légköre mindig megnyugtatott. Már majdnem felálltam a gép elől, mikor eszembe jutott, hogy átfutom a leveleimet. A sokadik volt közülük, ami kicsit felvidított. Egyik középiskolai osztálytársam invitált egy kis hétvégi kikapcsolódásra a többiek társaságában. Gyorsan visszaírtam pár sort, mikor észrevettem, hogy a levél már öt napja érkezett, aztán elméláztam egy kicsit. Vajon megmenthette volna a Krisztával való kapcsolatomat, ha időben elolvasom az üzenetet, és felhozom a közös kirándulás ötletét neki? A többiek valószínűleg mind a párjukkal fognak érkezni, nekem meg tegnap tette ki a barátnőm a maradék cuccomat is a lakás elé egy reklámszatyorban.
- Ááááááá! - hessegettem el magamtól a gondolatot - A problémáinkat úgysem oldotta volna meg egy piti hétvégi kiruccanás.
Kicsit feszengve érkeztem meg pénteken este a "gyülekezőhelyre". Féltem, hogy egyedül én érkeztem partner nélkül, de szerencsére ezen aggodalmamra hamar rácáfolt két kamaszkori barátom. Aztán hirtelen megérkezett szinte mindenki. Sok ismerős arc, boldog nevetés. Meglepődtem milyen jól szervezett minden. Gyorsan bedobáltuk a csomagokat az autókba, és már úton is voltunk. Fáradt voltam, igazság szerint a következő két órában csak tompa háttérzajként jutott el hozzám a többiek elmúlt évekről szóló duruzsolása. A vacsorát és a rákövetkező beszélgetést is szinte félálomban asszisztáltam végig. Mikor végre ágyba kerültem, mégsem bírtam azonnal elaludni. Csukott szemem előtt lassan peregtek végig az arcok. Az osztálytársak, férjek, feleségek. Tanárnők, mérnökök, közgazdászok - hát nemhiába tanultunk olyan keményen éveken át...Egy arcnál aztán megakadtam. Lassan feltűnt mellette egy másik is. Már induláskor is furcsállottam, de akkor nem volt időm rajta elgondolkodni.
Ráhel...és a barátnője, Fanni. Barátnője? Milyen barátnő? Vagy talán szerető? Élettárs? Megbotránkoztam a saját gondolataimon. Nem vagyok prűd, nem azért. De hogy Ráhel leszbikus lenne? Nem, az lehetetlen! Képtelen voltam tovább lépni, a többi arc aznap már nem került elő. A két nő képével aludtam el. Másnap aztán vállrándítással intéztem el, amikor reggeli közben a kirándulásról kérdezgettek.
- Felőlem mehetünk! - mondtam. Végre kipihent voltam, már a részletekre is könnyebben oda tudtam figyelni. Ráhel egész úton fogta Fanni kezét, néha bizony még egy-egy puszi is landolt hol a nyakán, hol az arcán.
- Lázad! - nevettem magamban - Ilyen tekintetben semmit nem változott az elmúlt évek alatt. Hát nem nagyon hittem ezek után, hogy ez pusztán plátói kapcsolat. Vajon ezt a többiek nem látják? Vagy csak ennyire diszkrétek, és nem mutatják, hogy bármit is észrevennének a dologból? Érdekes volt ez az egész.
A tájból semmit nem érzékeltem, s noha beszélgettem is valakivel, ha az illető visszakérdezett volna netán az előző mondatomra, bizony alaposan felsültem volna. Aztán szép lassan visszaértünk a szállodába. Csak ekkor tűnt fel, hogy megizzasztott a túra. Korán volt még az ebédhez, együttesen megszavaztuk az úszást. Gyorsan zuhanyoztam, úszónadrágot kaptam magamra, és már a medencénél is voltam. Egyelőre még csak a partján beszélgettem.
- Ráhelék hol vannak? Azt mondták jönnek. - hallottam Judit hangját egy idő múlva. Senki nem reagált, mindenki pancsolt. Mintha nem is felnőtt emberek lennénk, hanem fiatal suhancok.
- Megnézem mi van velük - intettem vissza a fejemmel a kérdező felé. - Úgyis elfelejtettem kirakni a kontaktlencséimet. Lassan baktattam felfelé a lépcsőkön. 218, ez az! Bekopogtam az ajtón, és vártam. Semmi. Odabent mocorgás, de egyáltalán nem közeledett. Nyikordult az ágy. Újra kopogtam, de megint csak semmi. Na most benyissak? Nem vagyok naiv, sejtettem mi történik odabent. Elszántan lenyomtam a kilincset, és halkan beléptem a szobába.
Pont az a látvány fogadott, mint amire számítottam. Ráhel az ágyon feküdt, barátnője fölötte térdelt. Noha nem ért meglepetésként, mégis a földhöz szögezett egy percre az elém táruló kép.
- Khmmm...- köszörültem meg a torkomat, mikor elsőre beteltem a látottakkal. A két nő egyszerre kapta fel a fejét. Ráhel tekintetében, pánik, ijedtség, Fanniéban szemérmesség és...nehezen hiszem...érdeklődés?
- Mi a fenét keresel itt? - ocsúdtam fel Ráhel éles hangjára. Teljesen ki volt kelve magából. Hívogatóan csalogatta tekintetemet indulattól hullámzó, telt kebleinek látványa.
- Sokáig elmaradtatok, feljöttem megnézni nincs-e valami baj - válaszoltam olyan higgadtan, ahogy csak telt tőlem.
- Azonnal menj ki! - kiabált tovább tehetetlenül. Egy pillanatra elbizonytalanodtam, nem tudtam mit is csináljak.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.15 pont (20 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 A57L 2014. 01. 3. péntek 04:33
Egész jó.
#3 Pavlov 2004. 05. 12. szerda 17:20
Télleg nem rossz....
#2 Xess 2004. 05. 10. hétfő 06:21
Jó történet! Hihető és izgalmas!
#1 Törté-Net 2004. 05. 10. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?