Szalagavató

A Szalagavató bálomon történt a következő történet. Volt az osztályomban egy felettébb csinos lány, akit természetesen az évfolyam minden fiúja "ki akart próbálni"... habár ez így csúnya megfogalmazás. Amellett, hogy Aphrodité is megirigyelte volna, társult hozzá egy bűbájos természet (ami ilyen esetben nem gyakori, ezt tegyük hozzá). Éppen ezért egy idő után rájöttem, hogy nem a teste kell, hanem Ő maga, a szíve, a lelke, az hogy szeressen. Én az idő múlásával kezdtem észrevenni a szerelem jeleit magamon, ezért megpróbáltam távol tartani magam tőle, ami természetesen nem sikerült. Több okból is. Egy, hogy (semmi önajnározás) eléggé olyan figura voltam az osztályban, aki a központban van. Nem tudom miért, így alakult ki. A lány is természetesen a szorosabb baráti körömbe tartozott, így alakulhatott ki részemről szerelem, hisz megismertem az igaz valóját. A másik pedig, hogy természetesen nem bírtam magam ahhoz tartani, hogy a lehető legkevesebbet legyek vele.

Elhívtam kávézni, színházba, bulizni. Neki semmi sem volt feltűnő, hisz ez eddig is előfordult, csak most valahogy mindig csak ketten voltunk. Aztán egy ilyen alkalommal, megkérdeztem, nem lenne-e kedve velem keringőzni a szalagavatón. Azt mondta persze, ő is rám gondolt, csak egy lány ugye nem kérhet fel egy fiút. Elkezdődtek a próbák, minden héten csütörtök délután. Jó hangulatban teltek a próbák és kezdtem tudtára hozni, hogy én többet gondolnék barátságnál, de nem egyértelműen. Nem vagyok az a fajta fickó, aki megmondja a frankót (már ilyen helyzetben), baromira félek, hogy mit fog gondolni rólam... és őszintén, attól is féltem, mi lesz ha azt mondja rendben, próbáljuk meg. Szóval lényeg ami lényeg, egyenlőre nem esett le neki. Eljött a szalagavató, lezajlott a keringő... ahol én megjegyzem, végig görcsöltem, nehogy elrontsak valamit, nem vagyok egy táncfenomén. Már előtte vettem egy virágot, amit keringő után akartam neki átadni és végre kimondani amit érzek.

A nagy nyüzsgésben elveszítettük egymást, én berohantam az öltözőbe a rózsáért. Mikor kijöttem, ő épp befele tartott, húúú, mondom, itt az alkalom, egyedül van, én kicsit ... most kell cselekedni. Szóval odamentem, remegő kézzel átnyújtottam a rózsát, és lányos zavaromban annyit tudtam kinyögni: Köszönöm! Ő mosolyogva és meglepődve kérdezte: Mit? Húúú, mondom valami frappánsat kell mondani, ez lett: "Azt, hogy ilyen gyönyörű voltál, és apukám majd tud dicsekedni a videóval, hogy "nézzétek a fiamnak milyen szép partnere van"! Na jó, ez volt a végső.