Záróra után

Körülbelül tíz éve voltam törzsvendég a Black Dog-ban, gyakorlatilag amióta munka miatt ideköltöztem. Egy kedves, hagyományos brit pub akart lenni. Hogy ez mennyire sikerülhet a Lágymányosi lakótelep utcái és házai közt, az vita alapját képezheti, de nekem kellemes változatosság volt az üres lakásomhoz képest. Mindig meleg fogadtatásban volt részem, jó választékban voltak igazi sörök, és az évek során jól megismertem a vezetőt és a személyzetet is.
Körülbelül másfél évvel ezelőtt egy új csaposlány kezdett dolgozni, és azonnal nagy hatást váltott ki. Viola a harmincas évei elején járt, és olyan lenyűgöző mogyoróbarna szemekkel rendelkezett, amilyet sohasem láttam. Hullámos barna haja a válláig ért, keretezve egy csinos arcot, szinte állandó mosollyal. Nyilvánvalóan bőkezűen volt megáldva a felsőjében, de soha nem viselt semmi feltűnő vagy mélyen dekoltált ruhát. Felsőjének feszessége megőrizte a titokzatosságot, miközben továbbra is vonzotta a férfiak tekintetét. Tényleg teljes volt a maga nemében, szépen ívelt fenékkel és karcsú lábakkal. Azok a napok, amikor rövid szoknyát vagy farmert viselt, határozottan a hét fénypontjai voltak. A férfi törzsvendégek körében határozottan volt közös érdeklődés, valahányszor ki kellett vennie valamit a hűtők aljáról, de tudomásom szerint senki sem próbált meg nála semmit. Először is, a felük házas volt, és ő a többiek számára nem volt esélyes.
Amikor elkezdte, a barátja a műszakja végén megjelent, hogy hazakísérje, de az elmúlt három-négy hónapban nem látták. Ez egybeesett azzal, hogy néhány hétig kissé megváltozott a viselkedése, mielőtt újra a legjobb formáját öltötte. Soha nem hoztam szóba a témát vele, feltételezve, hogy nem tartozik rám. Csendes estéken a bárpultnál ültem, és beszélgettünk a hírekről és a pletykákról, amiket a többi törzsvendégről hallott.
A szóban forgó estén is csendes este volt, csak én és egy kis csapat srác a sarokban, az egyik születésnapjukat ünnepelték. János, az üzletvezető és Viola szolgáltak fel, amikor János telefonhívást kapott.
– Kérnék egy szívességet! – mondta, amikor visszaért. – Anyukám elesett, és mennem kell hozzá. Bezárnál?
– Semmi gond! – nyugtatta meg a Viola. – Menj csak! Remélem, jól van!
– Köszönöm – mondta János kissé megkönnyebbültebben. – Tartozom neked eggyel.