Fogadás Edinával

Edinának olyan mozgása volt, hogy minden férfi feje utána fordult, beleértve az enyémet is. Az idomai hipnotikusak voltak, olyanok, amelyek mintha dacoltak volna a gravitációval. A mellei teltek és tökéletesen formáltak voltak. Mindig magukra vonták a tekintetemet, amikor mélyen dekoltált blúzt vagy szűk pulóvert viselt, ami kiemelte a mellek formáját.
Már egy ideje ismertük egymást, mert egymás mellett dolgoztunk, ugyanazon az irodában és sokszor játékosan viccelődtünk. Mindig ott volt köztünk az a tartós feszültség – egy telt, de magabiztos lány ragyogó mosollyal és forgalmat megállító idomokkal, és én, aki leplezni próbált sóvárgással nézte őt. Több volt, mint egy munkatárs: egy olyan kísértés volt, amitől sosem tudtam teljesen szabadulni. Valahányszor elment mellettem vastag combjaival abban a szűk farmerben, vagy ahogy a blúza a telt mellére simult, az megőrjített.
Amikor nevetett vagy az asztala fölé hajolt volt valami a keblei mozgásában, amitől elszabadult az agyam. És azok az ajkak – teltek, puhák és hívogatóak – mágnesként vonzották a gondolataimat. Gyakran azon kaptam magam, hogy elképzelem, milyen lehet az ízük... különösen, amikor játékosan harapdátja őket egy beszélgetés során.
De nem csak az ajkai hívták fel magukra a figyelmet. Amikor leggings-t viselt, az úgy simult a testéhez, hogy nem sok teret engedett a képzeletnek, kiemelve vastag combjainak minden ívét és azt a gyönyörű vonalat, ami pont annyira csábított, hogy elvesztettem a fonalat. Merész és csábító járása volt, csípője pont annyira ringatózott, hogy többet kívánjak tőle. Természetes magabiztosság áradt belőle, merészség a viselkedésében, tudván, milyen hatással van a körülötte lévőkre.
Minden alkalommal, amikor közelebb hajolt, hogy beszéljen, szinte elviselhetetlenné vált közöttünk a hőség. Éreztem a leheletét, éreztem parfümjének lágy illatát, és láttam, ahogy a mellkasa emelkedik és süllyed, a tekintetemet dekoltázsa mély völgyére vonva. Edina nemcsak szexi volt – olyan nő volt, aki képes megőrjíteni a férfit a vágytól. És abban az irodában, tele hétköznapokkal, ő volt az egyetlen dolog, amitől hevesebben vert a pulzusom.
Szóval nem volt más választásom, mint feszegetni a határokat.