A szerelem ára 1. rész

Prológus
Palotás Bogi csak két évvel fiatalabb nálam. Az anyu bátyjának Péter bácsinak a lányával Pannival, közel egyidőben született. Péter bácsi mezőgazdasági mérnök, és egy hatalmas területű gyümölcsöst birtokol. Felesége, Anna néninek a belvárosban működik egy jól menő fodrászüzlete.
Pannira testvérként tekintek, huginak hívom. Budapesten egy külső kerület kertvárosi részén emeletes családiházban medencés füves kerttel beépített részen lakunk. Apu egyetemi oktatóként dolgozik az ELTE-n, anyu egy jól menő ügyvédi irodát vezet. A közös érdeklődési kör hamar összehozta szüleinket, és hamarosan szoros barátság alakult ki a három család között. Gyerekként sülve-főve együtt voltunk, különösen nyarak voltak mesébe illőek, állandóan a kerti medencében pancsoltunk. A szülők megengedték, hogy folyton meztelenül hancúrozzunk. Ez csak akkor változott meg amikor a lányok már tizenegyévesek lettek.
Bogi apukája régész, az ásatások miatt sokat van távol otthontól. Anyukája magyar-angol szakos tanárként sokat tanít esti iskolában is. Nyolcadik elvégzése után anyu azt találta ki, hogy a gimnáziumi és egyetemi tanulmányaimat Angliában végezzem el, lakni pedig Londonban lakó nővérénél fogok.
– Folyékonyan beszélsz angolul, a többi már rajtad múlik. Ne félj Kati nénéddel mindent megbeszéltem, örömmel várnak. – biztatott jóanyám.
Valóban örültek nekem (legalábbis eleinte). Kati nénémnek két hasonló korú fiai vannak, nem sok ésszel megáldva. Nem nagyon kedveltek, de különösen én sem voltam oda értük. A gimit kiváló eredménnyel végeztem el, és legnagyobb örömömre sikeresen felvételiztem az oxfordi egyetemre művészettörténész karra.
Kati néni nem tudom hogyan, de elintézte, hogy a nyári szüneteket a British Múzeumban töltsem el. A baj a gimi befejezésének végén a nyári szünet megkezdése előtt következett be. Egy reggel Kati néni elém állt, és feldúltan közölte velem, hogy most szerzett tudomást arról, hogy én az idősebb fiának a menyasszonyát meg akartam erőszakolni.
– Ez a hála azért, hogy befogadtunk, fiamként bántam veled? – üvöltötte az arcomba. – Fogd a cókmókodat, és most takarodj vissza haza anyádhoz, csak azért nem jelentelek fel mert az unokaöcsém vagy! Amit nem tudsz elvinni azt majd postán utánad küldöm.
A meglepetéstől egy szót sem tudtam kinyögni, csak a tyúkeszű fiainak a kárörvendő vigyorgását néztem. Összeszedtem a legfontosabb holmimat, ami a bőröndömbe befért.
Induláskor még Kati nénibe botlottam.