Sextown krónikái 1. rész - A válság kezdete

1. fejezet: Bettike és Kittike
Unottan ültem a trónomon, mellettem életem párjával, Vica királynéval. Aki félig oldalt ülve, egyik lábát a karfa oldalán lógatva, a mellét piszkálva, szöszmötölt. Unalmas nap volt ez a királyságban, semmi érdemleges dolog nem történt. Én is csak félig lecsúszva lankadtan, de a csúcsát mégis célzótüskének használva, célozgattam az udvari forgatagot. Befogtam épp Nellit, amint épp az egyik asztalnál magyarázott a kocka fejű írnokoknak. Öröm volt ránézni, kellemesen dús buja kis fekete pamacsa, arról árulkodott, minden a legnagyobb rendben, tele a kamra, van valutánk bőven. Ami bevallom nem is jön rosszul, hisz hamarosan kezdődik a bajnokság, és hát ott tuti megcsappan a készletünk, jutott ez hirtelen az eszembe, és ettől vigyorra ugrott a szám is. Nelli kiszúrta, elmosolyodott ő is, és bátorítva jókedvem, még inkább felém fordította ágyékát, jelezve: hogy igen, jól látja felség minden ok, nincs borotválás nyoma.
De ez is inkább csak az unalom érzését növelte bennem, méginkább. Kicsit álmosan tátongott minden és mindenki, még a palota őrei is csak petyhüdten lengedezték méretes lándzsáikat.
Ám hirtelen vigyázba vágták magukat, karjukkal kifeszítve fegyverüket, azt a híres hímtagot. Pár pillanat múlva Panka asszonyság lépett be az ajtón, az őrök kedvence, akiktől mindig elpirult.
Majd apró léptekkel serényen elindult felénk. Mind a ketten felültünk Vicával, és kíváncsian vártuk, hogy minek köszönhetjük jöttét. No nem mintha ok nélkül nem jöhetne, hisz mindig imádtuk jelenlétét. Volt benne valami egeszen megnyugtató, nem is tudni pontosan mi. Talan az örökös mosolya? Vagy a gömbölyded alakja, mely a szapora kis lépéseitől, finoman ringott?
Nem tudni mi... de mindig szívesen látott vendég volt a trónteremben.
Odaért elénk, majd lassan meghajolt – Felség – kezdte mondandóját, kicsit morzsolgatva kezeit a mellei előtt – szeretnék bemutatni önöknek valakiket! – és azzal a lendülettel oldalra lépett, mögötte pedig két nő állt, valami furcsa selyemszerű ruhában. Kicsit elhalkult a terem, szinte mindenkit meglepett a két lány látványa.
– No csak bátran, Lelkecskéim! – terelgette közelebb felénk a két nőt Panka asszonyság
Nem harap a király!... – Nagyot – és pajkosan rámkacsintott.
– Hahaha! – nevetett fel Vica is, majd megsuhintotta a vállam – nem mi?
Látszólag jól szórakoztak ezen ketten, de engem inkább a két lány érdekelt jobban.