A+ A-

Judit 2. rész - Szívre szív

Fordítás
Tényleg szerettem Juditot. Mit szerettem, rajongtam érte! Csodálatos nővér volt és tudtam, hogy ő is szeret. Nem került nagy erőfeszítésembe, hogy éreztessem vele, mennyire bajnok nálam. Elfogult voltam vele szemben. Néha akkor is megvédtem őt, ha anyánk nekem adott igazat. Ha a barátaim húzták valamivel, legszívesebben futni hagytam volna őt. Szerettem volna, ha megértik, hogy ő nem csak egy csaj, hanem az én nővérem, és nem hagyom bántani.
Judit a történtek után egy kissé bizonytalanná vált, de jó természete volt, lassan kiengesztelődött. Először fölényes volt velem szemben, de aztán egyre többet beszélgettünk, először semmiségekről, később a lányok, fiúk kapcsolatáról is. Érezhetően megváltozott a viszony köztünk. Valahogy "valóságosabbá" vált, már soha nem kezdtük újra a "testvérháborút".
Persze a szokásaim nem nagyon változtak. Ha tehettem, a szoknyája alá, vagy a blúzába lestem, hallgatóztam a fürdőszoba ajtó előtt, de már sokkal közelebbi haverságban voltunk. Igazán szeretett, így könnyebben elviselte egyre tolakodóbb viselkedésem, és egyre jobban kellett tettetnie a sértődöttséget trükkjeim miatt. Kezdtem beleszokni a helyzetbe, és míg korábban pirulós voltam, most egyre bátrabban és kajánabbul éreztettem vele, ha felizgultam, ha dudorodott a nadrágom.
Egy délután, mikor egyedül voltunk otthon, azt kérdezte, "Beszélhetnénk bizalmasan egymással?" Vigyorogva fixíroztam a melleit, és így szóltam, "Szóval bizalmaskodni szeretnél? Részemről OK. Nálad, vagy nálam?"
"Na ne hülyéskedj, komolyan kérdeztem, úgyhogy pucold ki a mocskos fantáziád."
Lehuppantam a nappali ülőgarnitúrájára, és sietve mondtam neki, "OK, OK, nővérkém. Ülj le és mondd, mi bánt! Valami gáz van? Fiúk? Persze, fogadni mernék, hogy fiú van a dologban... Ugye?" Különös figyelmet szentelt inge egyik gombjának és kerülte a tekintetem, úgy látszik, tényleg komoly zavarban volt.
"Hát... iiiigen... kellene egy... szóval... tehát kérdezni akarok tőled valamit a fiúkról, OK?"
Ha Judit nem volt egészen biztos magában, a mondat végét mindig megtoldotta egy kérdéssel, például "Tudod, hogy értem", vagy "Érted?".
"Ha cserébe te is... valamit valamiért, csajóca. Válaszolok a kérdésedre, ha te is elmondod, amit én akarok tudni a lányokról, de semmi mellébeszélés! Rendben?" Judittal jobb volt előre tisztázni a szabályokat. Hajlamos volt elfeledkezni dolgokról, ha neki úgy tetszett. Mielőtt esetleg túlságosan zavarba esik és bezárkózik, bele kell egyezzen, hogy ha elmondtam neki mindent a fiúkról, ő is viszonozza a dolgot. Hetek óta szerettem volna már belőle kihúzni valami izgatót, de soha nem volt jobb alkalom a közös gyónásra, mint a mostani.
"Hát... jól van, de ne legyél OLYAN piszkos megint, rendben? Megígéred?"
"Na neeee. Semmit sem ígérek, csak az őszinteséget. Mikor kapsz ilyen ajánlatot? Ismered a mondást, az igazság nem sértő." Pofátlanul kihasználtam az erkölcsi érzékét, hiszen ő biztosan tudta, amit és csak homályosan sejtettem, hogy amire ő kíváncsi, az is van olyan piszkos, mint amire én gondolok.
Végül mosolyogva felnézett a gombjáról, "Rendben, megbízom benned."
Képzeletben megveregettem a vállam, és azt gondoltam, persze, bízz csak, abban például biztos lehetsz, hogy ez egyszer még a bugyidba kerül... Laza nemtörődömséggel hátradőltem (közben majdnem leestem a kanapéról), "Köszönöm a bizalmat. Ki vele, mire gondol, hölgyem?" (Imádta, ha hölgyemnek szólítom.)
Most, hogy a legnehezebben túl voltunk, és megállapodtunk a főbb szabályokban, Judit láthatóan megnyugodott. Felém fordult, térdével a párnára támaszkodva maga alá húzta lábait, és megigazította a szoknyáját. A szemem sarkából láttam, hogy nem tudta annyira lehúzni, hogy ne lássam a combja felső részét. Megjegyeztem magamnak, de tudtam, hogy ha bizalmat akarok kelteni a nővérkémben, nem bámulhatom nyíltan a combját, legalábbis egyelőre.
Újra az inggombja foglalta le egy időre, csendben ült, gondolom, a kérdésén töprengett. Bármi volt is, már napok óta foglalkoztathatta őt, de most szedte össze a szavakat a mondandójához. Nem sürgettem, vártam türelmesen.
Végül kinyögte, "Zavarban vagyok, de... mikor... emlékszel,... szóval mikor te... amikor..."
Kicsit hagytam szenvedni, aztán befejeztem helyette a kérdést: "amikor én elmentem?".
Elvörösödött, és újabbat rántva a gombon, bólintott, de nem nézett rám.
Fojtott hangon válaszoltam, "Hogyne emlékeznék? Lehet azt elfelejteni? Ez volt a legklasszabb dolog az életemben. Mit szeretnél tudni róla?"
"Azon gondolkoztam,... történt már veled ilyen korábban is? Úgy értem, csináltál már korábban... tehát... a francba! Azt akarom tudni, a fiúk, tudod,... kiverik... maszturbálnak a fiúk?"
Micsoda? Nem hittem a fülemnek! Túl szép volt, hogy igaz legyen! Hetek óta azon tűnődtem, hogyan hozzam szóba a maszturbálást, ha Judittal beszélgettünk, most meg itt van, ő kérdezi meg tőlem nyíltan! Álmodni se mertem volna, hogy ilyen hamar erről dumálunk.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.51 pont (134 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#12 A57L 2014. 02. 27. csütörtök 05:17
Nem rossz.
#11 papi 2013. 09. 1. vasárnap 10:50
Ez is tetszik
#10 tiborg 2012. 05. 8. kedd 07:50
A forum szabad.Nincs vita.Viszont a tortenet nagyon jo,elet van benne. En is voltam (ezer eve) tinedzser...
#9 Törté-Net 2009. 09. 22. kedd 13:32
Jani, a vélemény szabad, miért ne írhatná le bárki?
#8 jani 2009. 09. 22. kedd 13:09
Te Caligula , szakértőkém máshol már nem kapsz fórumot , vagy nem értem miért itt értekezel.
#7 Caligula 2009. 08. 21. péntek 09:50
A hozzászólások olvasása valóban "szórakoztatóbb",mint történetek többsége(bár inkább tanulságos).El kell keserítselek.Amit itt tapasztalsz az nem is a legrosszabb.Gondolj bele,amiket olvashatsz az attól a rétegtől származik,akiknek van internetje vagy olyan helyen dolgozik,ahol hozzáfér.Ez pedig nem a népesség legalacsonyabb szintjén él.(Persze nem azt mondom,hogy az anyagi szint feltétlenül párhuzamos a szellemi-műveltségi szinttel,de azért...nos tudnék mesélni az igazi mélységekről,de az meghaladja az itteni kereteket.)Azon is meglepődnél,hogy hányan látogatják ezt és a hasonló oldalakat(ezzel nem azt akarom mondani,hogy ez baj! - amúgy se szeri-se száma,azon helyeknek,ahol,teljesen más témákban olvashatsz "hozzászólásokat" és a szint hasonló).No nem akarom szaporítani a szót:Nem is olyan "apró ez a szegmens" - úgy tűnik itt tartunk,bizony ez közel van az átlaghoz. Több éve foglalkozom a témával - nem amatőrként - de sajnos a tendencia nem emelkedést mutat,sőt épp'az ellenkezője!
#6 pisti47 2009. 08. 21. péntek 05:50
Lassanként majdnem annyit szórakozom a hozzászólásokon, mint a soros történeteken. Ez lenne Magyarország? Tudom, hogy nem, ez csak egy apró "szegmens".
#5 sihupapa 2008. 07. 19. szombat 02:09
édi
#4 tyrant 2003. 12. 26. péntek 22:02
Bocs, de én a 3.fejezetbe olvastam bele , az is a korlát alsó szegmense.Csatlakozom "hm"-hez, ez mi?
#3 Gabo 2003. 12. 22. hétfő 15:30
Nem rossz.... de hol az előző történet és mikor jön a folytatás?
#2 hm 2003. 12. 21. vasárnap 17:29
Ez mi? Ebbe semmi nincs! Be lehetne rakni nyugodtan a bucimaciba is
#1 Törté-Net 2003. 12. 21. vasárnap 00:00
Mi a véleményed a történetről?