A tornatanár

Iskola a szocializmusban. Hát igen, ez akkoriban legalább annyira zűrös hely volt, mint most. Főleg a gimnázium. Fiatal tanárként, ráadásul tornatanárként még problémásabb.
Az iskola szabályai egyértelműek voltak. Fiúk: kék sort, fehér póló. Lányok: fekete tornadressz. Fogalmam sincs, ki találta ki a tornadresszt, de hogy különös elképzelései lehettek a praktikumról, az biztos. Mondjuk ki, biztos, hogy kissé perverz volt. Nem szoknya volt. Fürdőruha-szerű, egybeszabott, vékony, fekete anyag. Felül pántos, alul a combok közé simuló. Nem lehetett felhúzni. Félre kellett húzni. Vagy lehúzni. Vagy belenyúlni.
És ez a ruha mindent megmutatott.
Ugyanaz a szabás volt elsőtől negyedikig. Ugyanaz a fekete anyag. Csak a test változott alatta. A vékony, szögletes formák megteltek. A mellek kidomborodtak a pántok alatt, a mellbimbók hol előtűntek a vékony szöveten, hol elrejtőztek. A csípő kiszélesedett. A combok belső íve más lett. A lábnyílásnál az anyag belesüppedt oda, ahol korábban még semmi sem feszült. A tornadressz nem takart. Nyilvántartott. Látszott belőle, ki maradt még kislányos, és ki lett belőle nő. Negyedikben már kevés volt a kérdés. Tizennyolc-tizenkilenc éves testek viselték. Női testek. Csak a ruha volt ugyanaz, ami évekkel korábban is. Nekem, aki napi öt órában különböző korú lányokat lehetett nézni részben maga volt a mennyország. Ugráló mellek, formás fenekek. Másfelől a pokol volt. Nem volt senkim, ezért a napközben felhalmozott vágyakat nem volt kivel kiélnem. Maradt a kezem.
Többek között negyedikeseket is tanítottam. Fiatal felnőttek, akik egyik lábukkal még az iskola világában álltak, a másikkal már valahol egészen máshol. Félénkek és bátrabbak, sportosabbak és gömbölydedebbek, hangosak és olyanok, akik szinte észrevétlenül húzták meg magukat a többiek között.
Petra az utóbbiak közé tartozott.
A félénkek legfélénkebbje volt. Látszott rajta, hogy számára kínszenvedés a heti két testnevelésóra. Nem azért, mert ügyetlen lett volna. Nem volt az. Inkább azért, mert gyűlölte, ha nézik. A tornadressz rajta különösen sokat mutatott. Nem volt vékony, nem volt semmi feltűnő a termetében, de a fekete anyag a melleinél kidomborodott, a csípőjénél belesimult, a lábnyílásnál úgy feszült, hogy ha megmozdult, mindent elárult. Ő ezt tudta. Ezért tartotta maga előtt a karját. Ezért jött ki mindig utolsónak.