Swinger club 3. rész

Másnap jött a feketeleves.
Kora reggel volt, a nap még csak akkor kezdte beragyogni a hálószobát. Margó már ébren ült az ágy szélén, csészével a kezében. Nem ivott belőle, csak a felszálló párát nézte mereven.

– Viktor – szólított meg. A hangja csendes volt, de elszánt.
Felültem. Még félálomban voltam, de a tónusában volt valami olyan hideg, határozott rezgés, amitől libabőrös lettem.

– Kérlek – nézett a szemembe – gyere el velem a Kékgolyó utcába!
A gyomrom hirtelen borsószemnyire zsugorodott. Tudtam, hogy az Országos Onkológiai Intézet van ott. A sejtés, ami eddig csak sötét, homályos gyanúként bujkált bennem, most éles, fájó bizonyossággá vált.
Néma csendben ültem mellette a kocsiban. Nem mertem kérdezni semmit, csak szorítottam a kormányt, és hajtottam a Kékgolyó utca felé.
A vizsgálóban egy ötvenes évei végén járó, őszülő férfi fogadott minket: Dr. Schmidhlt Tamás professzor, az ország egyik legnevesebb onkológusa, akiről köztudott volt, hogy a végsőkig harcol, a legreménytelenebb esetekben is. A szemüvege mögött kemény, de nem kegyetlen tekintet ült. Kezében egy mappa volt, Margó leleteivel. Száraz, tényközlő hangon vágott bele:

– Margó asszony, az eredmények sajnos egyértelműek. Rendkívül agresszív típusú, úgynevezett high-grade azaz gyorsan terjedő petefészekrák, szóródott áttétekkel. A hasnyálmirigyen, a májon és a tüdőn is vannak gócok. A betegsége a negyedik stádiumban van. A prognózis rendkívül kedvezőtlen.
Rám pillantott. A hangja csak egy árnyalatnyit puhult:

– Ha azonnal megkezdjük a kemo – és a sugárkezelést, van esély némi hosszabbításra. De ez a típus kegyetlen. A statisztikák alapján – és ezt nem szépíthetem – körülbelül három-hat hónapja van, ha a kezeléseket jól viseli. Nélkülük kevesebb.
A szám kiszáradt, a szívem mintha megállt volna. Három-hat hónap? Ennyi időnk maradt?
Margó arcán egyetlen izom sem rándult. A szürkéskék szempár rezzenéstelenül szegeződött az orvosra.

– A kemoterápia és a sugárkezelés – folytatta a professzor a tények ismertetésével – súlyos mellékhatásokkal jár. Hányinger, hajhullás, teljes legyengülés és fájdalom. Ebben a stádiumban ezek már nem gyógyítanak, csak a szenvedést nyújtják hosszabbra.
Margó mélyet lélegzett, majd nyugodt hangon felelt:

– Köszönöm, professzor úr. Nem kérek a kezelésből.
Az orvos nem lepődött meg. Csendben bólintott, mintha pontosan ezt a választ várta volna.