Nyilvános bűnök 3. rész

A következő este a levegő fülledt és nehéz volt, a közelgő vihar előszele vibrált a sötétben. Gábor az autóskulcsot forgatta a kezében a volánnál ülve, de most nem ő döntött. Diána ült az anyósülésen, a lábait felhúzta az műszerfalra, a szoknyája combig csúszott. A tekintetében olyan hűvös, uralkodói magabiztosság égett, ami teljesen megbénította Gábor akaratát.
– Nem a parkolóba megyünk – mondta Diána, a hangja nyugodt volt, ellentmondást nem tűrő. – Hajts ki a tó melletti földútra. Arra, ahol a horgászstégek vannak.
Gábor nyelt egyet, de nem ellenkezett. A kocsi lassan gördült végig a rázós, kavicsos úton, míg el nem érték a náddal szegélyezett, sötét vízpartot. Nem messze tőlük egy kis faház állott, a teraszán magányos sárga fény égve hagyva. Egy alak ült odakint a sötétben, a stég peremén – egy idegen, aki a víz csendjét figyelte.
– Állj meg itt. Tegyed üresbe, de hagyd járni a motort – parancsolta Diána.
Gábor engedelmeskedett, bár a szíve a torkában kalapált. Diána átnyúlt, lekapcsolta a fényszórókat, így csak a műszerfal halvány kék fénye világította meg a fülledt utasteret.
– Most – fordult Gábor felé Diána, a szeme éhesen csillogott. – Vedd ki a faszodat. Nem fogsz hozzám érni, csak ha mondom.
Gábor keze remegett, ahogy kicsatolta a nadrágját és kiszabadította a lüktető, kemény faszát. Diána nem sietett. Lassan átmászott a váltó felett, de nem ült rá. Ehelyett letérdelt a vezetőülés elé, a mellkasával Gábor combjának feszült, miközben a kezével ráfogott a férfi feszülő ágyékára. Lassú, kimért mozdulatokkal kezdte verni neki, miközben a tekintetét egyetlen másodpercre sem vette le a tóparti alakról.
A stégen ülő férfi meghallotta a kocsi halk berregését. Lassan felállott, a kezét a zsebébe süllyesztette, és elindult a sötétben az autó felé.
Gábor megfeszült. – Dia... jön erre. Zárjuk be az ajtókat...
– Kuss – suttogta Diána, és a szorítása élesebbé vált Gábor faszán. – Nem zárunk be semmit. Pontosan ezt akarom.
Diána felnyúlt, és határozott mozdulattal nemcsak a saját oldalán, de Gáborén is teljesen leengedte az ablakot. A fülledt, éjszakai pára azonnal betódult. Az idegen alig három lépésre tőlük megállt a kavicsos úton. Magas, szikár férfi volt, az arca árnyékban maradt, de a szemei azonnal elcsapták a bent zajló jelenetet: a mezítlábas, felhúzott szoknyás nőt, aki a térdein állva, gátlástalanul forgatja a kezét a férfi ágyékán.