B oldal

Még nem voltam hatvan, amikor sokadjára telt be a férjem baromságainak pohara. Sőt, túlcsordult, de most érett meg bennem, hogy továbblépjek... persze segítséggel.

Találkozásom Petivel szerelemnek indult. Felnéztem rá, négy évvel volt idősebb, és én fülig szerelmes belé. Nem zavarta, hogy nem vagyok szűz. Egy fiatalkori meggondolatlanság következménye volt az a bizonyos este.

Tizenhat éves voltam. Ő is. Tibinek hívták, egy fekete hajú, pattanásos arcú fiú volt az osztályból, akire addig fel sem figyeltem. A szülei istállót béreltek a falu szélén, két lovat tartottak ott. Egy október eleji szerdán átmentem hozzájuk, mert a biológia házihoz kellett valami könyv, amiről azt mondta, hogy otthon van neki. Persze nem volt ott. Csak az istálló, a széna illata, és a csend.

A szénabálán ültünk, én a pulóverem szorongattam, ő meg a kezemet fogta. A keze izzadt volt és remegett. Aztán a nyakamat kezdte csókolni, nyálasan, kapkodva, mint aki siet.

– Ne félj – suttogta, de a hangja recsegett. – Jó lesz.

Lehúzta a nadrágomat. A farmergomb beakadt, és rángatni kezdte, míg végül kipattant. A hideg levegő a combomhoz ért, és összerándultam. Ő is ledobta a saját nadrágját, a férfiassága mereven állt, de kicsi volt, sápadt, és valahogy szánalmasan nézett ki.

– Akkor most – mondta, és már rám is feküdt.

A széna szúrt a hátamat, a szalmaszálak beleakadtak a hajamba. A súlya alatt alig kaptam levegőt. Aztán a kezével igazgatni kezdte, próbálta betolni oda, ahol még soha semmi sem járt. Fájt. Úgy fájt, mintha egy forró kés hasítana szét.

– Ne – nyögtem, és a kezemmel a mellkasának támaszkodtam.
– Mindjárt jó lesz – lihegte, és a csípője rángatózni kezdett.

De nem lett jó. A mozdulatai esetlenek voltak, béna rángások, mint egy megzavart állaté. Minden egyes lökésnél a könyököm a szénába fúródott, és éreztem, ahogy valami szakad, nyílik, tágul lent az altestemben. A szemem sarkában könny gyűlt, de nem sírtam. Nem akartam, hogy lássa. Csak felfelé néztem az istálló gerendáira, a pókhálókra, a szürke fényre, ami a hasadékon át beszűrődött.

Aztán egy utolsó, erősebb lökés, és elernyedt. Egy pillanatra a súlya teljesen rám nehezedett, úgy fuldokoltam. Kihúzta farkát belőlem, mintha mi sem történt volna, és összecipzározta a nadrágját. Aztán a nadrágom is visszaráncigálta, de a gombot már nem tudta begombolni.

– Hát ez megvolt – mondta, és elmosolyodott.