Josefine Mutzenbacher - Az én 365 szeretőm 3-6. fejezet

3. fejezet
A 2. fejezet eseményei után, ahogy Xandl, a bőkezű hentesmester egyre inkább az életem részévé vált, a mindennapjaink egy sajátos, de rendkívül kényelmes rutin szerint alakultak. A Práter melletti gyönyörű franciaágyas lakás, amit nekem bérelt, valóságos kis kéjbarlanggá változott. Xandl minden földi jóval elhalmozott, a legfinomabb bécsi csemegéktől kezdve a selyem fehérneműkig és a legújabb divatú kalapokig. Esténként, amikor a hentesüzletét bezárta, pontban hat órakor már kulcsolt is be hozzám, és a legvadabb játékokba vetettük magunkat.
Lini, a kis tizenhét éves szobalányom, teljesen megváltozott a múltkori incidens óta. Miután pofon vágtam a titkos éjszakai látogatója miatt, és megeskettelem, hogy nem hozhat idegen férfiakat a házba, olyan engedelmes lett, mint egy kisbárány. De a szemeiből láttam, hogy a kíváncsiság és a vágy továbbra is mardossa a belsőjét. Nemcsak a konyhaajtó résén keresztül hallgatta a Xandllal való hangos hancúrozásainkat, hanem minden alkalmat megragadott, hogy a közelemben sündörögjön, amikor a testemet ápoltam vagy az új ruháimat próbálgattam.
Egyik délután, még mielőtt Xandl megérkezett volna, épp a fürdőkádból léptem ki, és a tükör előtt kenegettem a melleimet a drága párizsi illatos olajokkal. Lini halkan lépett be a szobába, kezében egy friss, puha törölközővel. Megállt a hátam mögött, és a tükörben láttam, ahogy a tekintete valósággal rátapad a csupasz fenekemre és a csípőmre. A lélegzete is elakadt.
– Nagyságos asszony... olyan gyönyörű a bőre. Nem csodálom, hogy a hentes úr teljesen meg van veszve magáért – suttogta, és a keze megremegett, ahogy nyújtotta a kendőt.
– Tetszik, Lini? – fordultam felé huncut mosollyal, miközben hagytam, hogy a melleim szabadon ringjanak előtte. – Te is csinos lány vagy, csak még túl sokat szégyenkezel. Gyere közelebb, segíts bemasszírozni ezt az olajat a hátamba.
A lány arca azonnal lángba borult, de nem tétovázott. Letette a törölközőt, és a kis puha ujjaival óvatosan a vállamra tette a kezét. Először csak félve simogatott, de ahogy érezte a meleg bőrömet és az olaj csúszósságát, a mozdulatai magabiztosabbá váltak. A tenyere lassan lejjebb csúszott a hátamon, egészen a derekamig, majd a fenekem kerek félgömbjei felé vette az irányt. Éreztem, hogy a lány ujjai remegnek a vágytól. Hirtelen megragadtam a kezét, és megfordultam.
– Látom én rajtad, kisleány, hogy te is megveszel a jóért. Mutasd csak, a te kis pinád milyen állapotban van?