A+ A-

Barátság

Ez inkább egy érdekes történet a szerelemről, noha nem a testiről. Ez inkább egy bizonyíték arra, hogy férfi és nő között nincsen hosszú távú barátság (haverság az van, persze), előbb vagy utóbb az egyik beleszeret a másikba. És akkor már más. Nagyon más. Történt egyszer, hogy egy nyáron érettségi után egy távoli kis faluba kerültem nyári munkára. Ismerősöknél gondoztam 6 öreg nénit, nem volt túl szép munka. Ez a szerződés csak két hónapra szólt, nem is nagyon akartam beleélni magam, már megvolt a helyem Heidelbergben (biokémia szakon) az egyetemen. (Németországban születtem, csak a nagyszüleimhez járok haza Magyarországra.) 19 eves koromig nem voltam egy társasági ember, mindig úgy képzeltem, hogy majd ha elköltöztem otthonról, akkor elkezdek bulikba járni, meg hasonlók. Meg soha nem volt barátom azelőtt, egy bolond osztályba jártam, ahol a lányok olyan fogadásokat kötöttek, hogy kinek van meg először ez meg az a fiú. Nem vonzott ez a stílus, így inkább önként kívülálló lettem. Egy faluban laktam azelőtt, továbbtanulási lehetőség nem volt, így minden 19 év feletti értelmesebb fiatal elköltözött. Nekem is csak ez volt a vágyam. Minél távolabbra, annál jobb.
Ez egy kis Essen melletti kis falucska volt, egy családnál laktam, ahol a férfi már régen meghalt rákban, ezért a felesége, aki két lányával egyedül maradt egy óriási családi házban, hogy finanszírozni tudja az életet, 6 nénit fogadott maga mellé. Volt takarítónője, szakácsnője, 2-3 alkalmazottja a nénikhez, gyerekcsősze a lányai mellé, szóval nem élt rosszul, ráadásul nagyon aranyos volt, azonnal jó barátnők lettünk. Mint a család régi jó barátja, talán egy héttel az érkezesem után megjelent egy nálam 5 évvel idősebb fiú, orvostanhallgató, szelíd, szimpatikus, de mivel volt barátnője, egész normálisan gátlások nélkül elröhögcséltem vele. (Nem tudom ezzel ki hogy van, de akkoriban azokkal a fiúkkal, akiknek volt barátnője, minden további nélkül elbeszélgettem, de akiknek nem, azokkal elég gátlásos voltam. Talán mert azokban a beszélgetésekben mindig ott lebegett a veszély ?) Majd megtudtam, hogy ő is odaköltözik másfél hónapra mint beteggondozó, egyszerűen megszokásból, mint 8 éve minden évben. Rengeteget beszélgettünk, este eliszogattuk az időt, meg szóval egész nap egymásra voltunk utalva.
Teltek múltak a napok, mikor észrevettem, hogy ha éppen nincs is ott, rá gondolok, útálom, hogy a barátnőjéről áradozik, rajtafelejtem a szemem és még ilyet sohasem éreztem, vágytam rá. Persze ezt sohasem mondtam neki, sőt, amikor szoba került a férfi és nő közötti barátság, bizonygattam, hogy szerintem igenis van ilyen, persze, én hiszek benne. HA-Ha-Ha. Így visszagondolva Ő nagyon jól átlátott rajtam. Rengeteget viccelődtünk, nagyon jó volt egyszerre ennyi emberrel körbevéve lenni. Fürödtünk a medencében, éjszaka vizes szivaccsal ijesztgettük egymást, pókot fogtunk egymás ágyába vagy éppen kergetőztünk. Nem tudom, akkor miért nem vettem észre, hogy minden játék azzal ért véget, hogy birkózunk, lefogja a kezemet, "majdnem" lehúzza a bikinimet, megkér, hogy masszírozzam meg, mert "olyan jól masszírozok". Szóval szerintem Ő benne is lett volna a dologban, csak az zavart, hogy annyira szereti a barátnőjét. Nem akartam vele úgy ágyba bújni, hogy másra gondol. Valahogy a szeme sarkában ott volt a huncutság, a kihívás, a tűz, a szenvedély.
Majd időközben kiderült, hogy gitározik, én pedig mivel egy zenekar szólóénekese voltam, nincs rossz hangom, és főként - képzem is. "Szólókoncerteket" adtunk a házban, valahogy meg volt valami, ami összekötött minket. Aztán mint várható volt, eljött az utolsó este. Először nem is értettem, de ráeszméltem, hogy mindenki otthagyott minket, csak mi ketten maradtunk (na meg a 6 öreg néni, akiket idejekorán ágyba bújtattunk). A főnökasszony vett nekünk egy üveg bort, egy süteményt, abszolút nem értettem a dolgot, nem tudtam mire vélni. Aztán csak gitároztunk, énekeltünk, masszíroztam, és - mint addig azt előtte soha - elkezdtem feszengni. Zavarba jöttem, elpirultam, remegtem, nem tudtam normálisan beszelni. Most már tudom, hogyha én kezdeményezek, bármi megtörténhetett volna. Egyszerűen nem tudtam. De aztán ennek is vége lett, és elmúlt ez az este is. Másnap elbúcsúztunk, címet cseréltünk. Még 2 hétig ott dolgoztam, kutyául éreztem magam. Nem találtam a helyemet. Meg persze mindenki kacsingatott rám, megjegyzéseket tett, hogy mi minden történhetett azon az éjjel. Nem volt kedvem magyarázkodni. Higgyek, amit akarnak.
Aztán elkezdődött az egyetem. Tényleg nagyon jó bulik voltak, pont olyan életre vágytam. Csak egyetlen egyet nem tudtam elfelejteni. Lukast. Szorgalmasan írtuk a leveleket, telefonált, és minden egyes levél és hívás után jól kisírtam magam. Nem tudom miért, mindig eljátszottam, hogy igen, mi csak barátok vagyunk, és ezt többször nyomatékosan meg is erősítettem.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.75 pont (12 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 vakon53 2016. 04. 26. kedd 16:01
Szeríntem ebből az írásból lehettanúlni!
#6 A57L 2015. 06. 21. vasárnap 04:12
Nekem nem tetszett.
#5 listike 2014. 02. 10. hétfő 15:21
Tetszett.
#4 genius33 2013. 01. 5. szombat 12:14
Bár igaz lenne smile áááájj nyes
#3 v-ir-a 2011. 12. 26. hétfő 23:20
pedig van ilyen barátság smile hidd el
#2 Nemtomki 2003. 11. 17. hétfő 12:44
Szuper. Nem erotikus, de őszinte. Néha kell ilyen is :)
#1 Törté-Net 2003. 11. 16. vasárnap 00:00
Mi a véleményed a történetről?