A Joy Dzsinn

Roxanne, vagy, ahogy barátai hívták Roxy, már hajnalban úton volt aznap is. Futárként korán kellett kelnie, de egy cseppet sem bánta, mert cserébe folyamatosan úton lehetett, felfedezhetett.
Nem meglepő, hogy a fiatal lány az évek alatt kiismerte a város összes utcáját, terét és természetesen a boltokat is. Sok helyen már előre köszöntek a mindig ragyogó arcú, rövid barna hajú lánynak, aki imádta a munkáját. Kíváncsi természet volt, és néha talán kicsit túlságosan is merész.

Ezen a bizonyos napon, ahogy utolsó csomagját leadta, egy új üzletre lett figyelmes. Zsúfolt kirakatában antikvitások, különleges ruhák és extravagáns tárgyak csalogatták az arra járókat. Ahogy belépett az ajtón, nem hitt a szemének, annyi mindent látott. Fodros szoknyákat, régi díszeket, sőt még játékokat is. Talán már egy óra is eltelt, és még mindig nem ért a számtalan csecsebecse végére, amikor egy díszes számítógép-kontrollerre lett figyelmes.
Szeretett játszani, de főleg billentyűzeten. Kicsit idegenkedett az irányító láttán, de egy kiszemelt videójátékához, pont ilyesmit akart venni korábban. Persze az is segített, hogy nem akármilyen joynak tűnt. Rézre hajazó fémszerű kasztniján, a gombok, mint drágakövek csillogtak, ennek ellenére pehelykönnyű volt. Amikor az eladót kérdezte, hogy honnan szerezte az irányítót, az a fejét rázta. Fogalma sem volt, honnan került hozzá. Roxy jobb híján megvonta a vállát, és ezt is betette a többi holmihoz, majd fizetés után hazafelé vette az irányt.

Ahogy a lakásába ért, táskáját félretette, és sietősen a számítógépe elé ült, hogy élő műsorához készülődjön. A magányos futár pár hete találta ki, hogy megosztja neten, ahogy játszani szokott, hátha így új barátokra tehet szert. Apránként, de terve beválni látszott. Maroknyi rajongótábora talán Roxynál is jobban várta a pillanatot, amikor a lány csilingelő hangján beköszön, majd elkezd valamilyen népszerű játékkal a maga ügyes-bajos módján játszani.

Pár óra elteltével, amikor már elbúcsúzott hűséges nézőitől, izgatottan bontogatta napközben szerzett kincseit. Kapkodva próbálta fel a csinosabbnál csinosabb ruhákat, és pakolászott minden apróságot a már kigondolt helyére a szobában.
Már csak az a díszes kontroller maradt. Kicsit már meg is feledkezett róla, de tudta, ezt is ki kéne próbálnia. Réginek tűnt, mi van, ha nem is működik?

Bekötötte az irányítót, és leheveredett a gép elé. A joy működött is, de a játék nem kímélte. Újra és újra neki kellett futnia, mert folyton elbukott benne.

Ez tényleg ennyire nehéz? – sóhajtott fel – Ráadásul folyton le is fagy.

Frusztráltságában, amikor az utolsó alkalommal hibásodott meg a játék, ledobta az ölébe az irányítót, és elterült a kanapén. Nem volt elég, hogy emiatt megint újra kellett indítani a gépét, de ráadásul mindig a legnagyobb harc közepén fagyott le, így a joypad nem hagyta abba az erőteljes rezgést.
A vibrálás, ami csak egy kard suhintásának érzékeltetésére szolgált volna, most olyan volt, mint egy ütve fúró. Viszont ezúttal huncut közelségbe került Roxy legnemesebb testrészéhez.

Talán csak a hosszú, fárasztó nap, az akadozó, de kőkemény játék, vagy annak a gondolata, hogy feleslegesen költekezett, de hősünk fejében piszkos gondolat merült fel.
Tudta, hogy ez a funkció sok lánynak a barátja, de neki még sosem volt „ilyen” barátja. Mi lehet egy kis rezgésben olyan jó? Vajon csak mások mondják, és nem is olyan nagy szám? Ki merje próbálni?

Még alig futottak végig ezek a gondolatok a fejében, de egyik kezével már óvatosan el is kezdte lejjebb szuszakolni bugyiját. Szinte magára sem ismert, mintha más irányítaná a kezét.
Kényelmesen elhelyezkedve, lassan végigfuttatta játékszerét belső combján, és bár még félúton se járt, a szíve már majd’ kiugrott a helyéről. Amikor a joy kedvesen átcsúszott a combjáról az ágyékára, majd megérintette a lány nedves ajkait, Roxanne felnyögött. Érezte, hogy ez nem csak egy „baráti” érintés, ez már egy szerető tűzforró ölelése.

Minden egyes milliméter, minden egyes másodperc maga volt a gyönyör. Olyan intenzív és annyira mocskos élvezet volt ez, hogy még hősnőnket is meglepte. Elég volt csupán néhány perc heves vonaglás, majd egy utolsó harsány sikollyal Roxy a csúcsra ért.
Feszültsége elszállt, teste elernyedt. Elégedetten nyúlt végig kanapéján, és nem sokkal később el is aludt. A szája szélén kanyarodó pici mosolyból egyértelmű volt, hogy pontosan erre volt szüksége. Ezzel kellett zárnia ezt a hosszú napot.

Másnap reggel az első napsugarak kedves simogatásukkal ébresztették a lányt.
Kicsit elnyűtte a heverő, de nem bánta. Elégedetten vigyorgott kócos haja alatt, és azon járt az esze, mivel is jutalmazhatná meg magát reggelire egy ilyen „aktív” este után.
Azonban, ahogy végignézett a szobán, rémültem szembesült vele, hogy nincs egyedül. Valaki az ablaknál ácsorgott, és őt nézte. A hirtelen rémülettől mukkanni sem tudott, csak gyorsan felmérte betolakodóját. Első ránézésre egy fiatal, hosszú sötét hajú nőt látott. Szemei kéken izzottak, homlokán pedig szarvak nőttek ki. Teljesen meztelen volt, kizárólag tetoválásai és arany testékszerei borították.

– K-ki vagy te?! – kérdezte Roxanne remegő hangon.

A rejtélyes alak sokat sejtetően rámosolygott, és így szólt:

– Én? Én a csalfa pillantás vagyok egy házas asszonytól, ami titokban rád vetül. A pára vagyok egy szerelmes kamaszpár fülledt szobájának ablakán. Én a forróság vagyok, ami átjár az ágyékodban, ha rosszaságok járnak a fejedben. Régen úgy ismertek, mint a vágy, a kéj és a beteljesülés. De, ha akarsz, csak szólíts Zephyrának.
– Nem értem! Mit keresel itt??
– Te idéztél meg tegnap este. Emlékszel?
– Én?? Ezt hogy érted?
– Azt kérdezed, miként idéztél meg egy dzsinnt? Nézz magadra! Még mindig a bugyid nélkül állsz az összeizzadt kanapéd előtt, ahol tegnap okoztam neked örömet. Szerinted hogy értem??

Roxy zavartan maga elé kapott egy félredobott felsőt, próbálva takargatni magát, amennyire tudta, és ujjával az ajtó felé mutatott.

– Azonnal távozz! Nem tudom, mi akar ez lenni, de itt nem maradhatsz!
– Te idéztél meg, nem mehetek el csak így. Nem is kívántál még!
– Miért ismételgeted, hogy megidéztelek? Kívánni? Te valami elvetemült rajongóm vagy?
– Én egy dzsinn vagyok. Nem olvastál még rólam? – Zephyra a kezébe fogta az irányítót, és így folytatta – Aki megdörzsöli a „lámpást”, az szabadon kívánhat. Emlékszel, amikor tegnap magadhoz érintetted ezt az ereklyét?
– A kontroller? Azt akarod mondani, hogy a lámpásod egy joypad?
– Nem csak lámpásban lehetek. Az én utam úgy alakult, hogy ezúttal ebben az ereklyében lakoztam, egészen tegnap estig.
– Kérlek, hagyd el lakásom!
– Nem tehetem! Aki megidézett, annak minden kéjes vágyát teljesítenem kell.
– Miről beszélsz? Te tényleg azt hiszed, hogy valami varázsló vagy?
– Nem hiszed? Tegyél próbára!
– Szerintem egy bolond vagy, de legyen. Ha akkora hatalmad van, hát lepj meg valamivel.

Épphogy elhangzott a mondat, amikor egyszer csak kopogtatás hallatszott a bejárat felől. Roxy tágra nyílt szemekkel az ajtóhoz lépett, és nem akarta elhinni, amit a kémlelőn látott. Az ajtó előtt egy csapat pucér nő állt, akik egymást simogatva, bebocsájtást követeltek.

– Ezt te csináltad? – kérdezte Roxy döbbenten.
– Igen, engedd csak be őket, játsszunk kicsit.
– Dehogyis, normális vagy?? Azonnal tüntesd el őket!

Zephyra csalódottan elhessegette a felajzott tömeget, majd így szólt:

– Ne feledd, én azért vagyok itt, mert azzal, hogy megidéztél, egy ajándékot kaptál, de ha úgy érzem, unalmas itt, akkor továbbállok. Huszonnégy órád van, hogy bebizonyítsd, méltó gazdám vagy.
– Gazdááád? Én?! Mint valami BDSM játékban?
– Ha úgy találod izgatónak, akár az is lehetsz – kacsintott a dzsinn.

Roxynak ez sok volt. Gyorsan magára kapott valamit, és kiviharzott a lakásból.
Ahogy rohamléptekben, tűzvörös fejjel megindult az utcán, egy dallamos hang súgott a fülébe.

– Hova megyünk?

Mint a macska, amit jeges vízzel öntöttek nyakon, pattant fel a lány.

– Te mit keresel itt?? Ráadásul anyaszült meztelenül??!!
– Már egyszer elmondtam. Amíg el nem telik a huszonnégy óra, addig nem szabadulsz tőlem, de ha ügyes gazdám leszel, akkor bármilyen piszkos vágyadat teljesíthetem.
– Pontosan mire gondolsz?   – kérdezte félve.
– Bármire! Nézz csak körbe...

Majd Zephyra széttárta karjait, és ezzel Roxynak az egész utca látképe megváltozott.
A korábban még a bank előtt vitatkozó házaspár, most egymást falva, fogdosva készültek beteljesíteni vágyukat. A reggeli kocogása közben cipőt fűző sportos modell lány, már ruháitól megszabadulva viháncolt a tér szökőkútjának vizében. A sarkon egy óvszer-automata megállás nélkül szórta kifele portékáját, miközben a mellettük pörgő gyorsétterem összes kijelzőjén a megszokott étlap helyett felnőtt filmek pikáns jelenetei váltakoztak.

– Látod Roxanne? Bármit megadhatok. Nézd például azt a két kutyát a...
– ÉRTEM! Elég! Megértettem, csak állj le!
– Na tehát... hova megyünk?
– Ezután már nem mondom el, csak kérlek, ne kövess – Roxy ezzel be is vette az irányt, hogy minél gyorsabban elhagyja a teret, de közbe szűnni nem akaró aggodalom ült ki az arcára.

Pár száz méterrel később, Roxy egy hatalmas épület bejáratánál állt meg, majd így szólt:

– Szombatonként ide járok pihenni, de te nem jöhetsz be! – szólt rá a kotnyeles szellemre.

A dzsinn kérdőn nézett a bejárat fölé, de tekintete azonnal gonosz mosolyra váltott, ahogy meglátta a feliratot: Termálfürdő.

Ahogy Roxy áthaladt a főbejáraton, a szellem eltűnt. Gyanakvóan nézett körbe az előtérben, de kísértő kísérője köddé vált. Magát győzködte a fiatal lány:

– Talán azért mégis van, amit tiszteletben tart? Vagy csak nem szereti a klór szagot? A lényeg, hogy végre lett egy kis nyugtom tőle.

Lassan levetkőzött, ruháit szépen összehajtva a szekrényébe zárta, és megtisztálkodott.
Miközben mosakodott, a helyiséget méregette. Kereste, hogy a szellem tényleg nem jött-e utána. Látszott, hogy hétvége volt, sokan jöttek el a fürdőbe, de Zephyrának szerencsére nyoma sem volt.

Megkönnyebbülve sétált át a mostanra megtisztult Roxanne a női medencékhez, ahol talált is magának egy szabad részt, hogy leüljön, és kiáztassa minden feszültségét. Tényleg sokan voltak. Barátnők, osztálytársak, szomszédok, kolleginák, főleg fiatalok élvezték a víz nyugtató hatásait, akik hét közben a kis futárhoz hasonlóan, nem tudtak elszabadulni a dolgos hétköznapok elől. Persze nem hagyta nyugodni a gondolat, hogy talán tényleg megidézett egy dzsinnt. Vajon tényleg kívánhatna tőle bármit? Olyasmit is?

Ahogy a kellemesen meleg vízben tanakodott, feltűnt neki, hogy minden szempár egyetlen irányba szegeződött. A fürdő bejárata felől egy rejtélyes alak hatalmas fényárban jelent meg a medence lépcsőjénél. Azúrkék fénye jól láthatóan megvilágította feszes melleit, csupasz ágyékát és hófehér bőrét.
Zephyra az, jól láthatóan átszellemült állapotban, szinte lebegve közeledett a fürdő felé. Ahogy lába a vízbe ért, Roxyt mint villámcsapás, ismerős érzés fogta el. Ugyanolyan, mint tegnap este, de ez most valahogy más volt. Ezúttal láthatóan nem csak őt, de mindenki mást is a medencében egyre erősebb késztetés hajtott. A racionalitás és a gátlások lassan a semmibe lettek.
Minél jobban merült el a dzsinn a vízben, annál hevesebb érzelmek járták át a fürdőzőket. Sokan már nem is próbáltak ellenállni a vágyaiknak, és a hozzájuk legközelebb esővel kezdtek el szeretkezni. A víz minden részében egymást simogató, csókolózó, halkan nyögdécselő nőket lehetett látni. Roxanne is érezte, és pontosan tudta, mit fog belőle kiváltani. Önkéntelenül is saját magát kezdte el kényeztetni, miközben le sem vette a szemeit Zephyráról.
Ahogy a szellem a közelébe ért, a körülötte levők már alig bírtak magukkal.

– Szeretnéd tudni milyen, ha én jól szórakozom? – kérdezte az entitás.

Hősünk úgy kapkodta a levegőt, hogy válaszolni sem tudott. Magához szorította a dzsinn sikamlós és ragyogó testét, majd szájon csókolta. Eddigre a háttérben egymást faló fürdőzők élvezetének hangjai teljesen elárasztották a termet.
A felajzott páros nem bírt betelni az érzéssel, ahogy incselkedő, tűzvörös ajkaik egyre forróbb csókokat váltottak. Zephyra lejjebb csúsztatta kezeit partnere hátán, átsimítva annak formás fenekét. Eközben Roxy, lassan végig csókolta a dzsinn arcát, majd lefelé haladva megszívogatta annak nyakát, mialatt kezeivel a varázslatos lény víztől csillogó dús kebleit masszírozta. Ahogy a szellem egyre jobban átadta magát új gazdájának, elhelyezkedett a medence szélén, kezeit lejjebb csúsztatta Roxy fenekéről a saját combjaira, és lassan széttárta lábait. A fiatal lány közelebb húzódott a dzsinnhez, és testével mélyebbre merült a vízben, hogy szájával finom kis csókokat leheljen annak melleire, hasára, majd végül megízlelte Zephyra édes nektárját. A lény, aki már talán több száz éve nem lelhette örömét egy másik nő érintésében, most extázisban volt. Szemeit behunyva hangosan visongva élvezte, ahogy Roxy egyre szenvedélyesebben ízlelgette odalent.
A víz tajtékzott körülöttük. A nők szemében, akik odanéztek, csak a vágy és az irigység tükröződött, miközben igyekeztek egymással oltani féktelen szomjukat.
Amikor Roxanne ficánkoló nyelvével a csúcsra juttatta a dzsinnt, az olyan kirobbanó erejű volt, hogy az összes víz kipárolgott a medencéből, a helyén pedig csak a kielégült fedetlen női testek áradata maradt.
Zephyra kimerülten, Roxyt átölelve, annak füléhez hajolt, és csak annyit suttogott bele:

– Azt hiszem, maradok még egy darabig. Kiérdemelted.