A véres bosszú 2. rész

– Tizenkét éves kislányként nyáron, egy hegyi táborban, egy összevont megyei edzőtáborban voltam, ahol a megye minden klubjából voltak résztvevők. Sátorban aludtunk. Az utolsó éjszakán én kezdtem az őrséget. Éjféltől aludtam. Nem féltem, hiszen nekünk az őrség csak játék volt. Utólag már tudom, fegyelemre nevelés is.
– Félálomban voltam akkor, de most tisztán jönnek elő az emlékek az agyam eddig elrejtett mély bugyrából. Fiúnevetésre ébredtem. A takarómat az egyik a nyakamig tolta. Nem láttam semmit, csak éreztem, hogy simogatja a combomat, majd félre húzta a bugyimat, és ott is simogatott. Tudtam, hogy ez nem helyes, de fegyelemre neveltek, meg amúgy is megdermedtem.
– Hosszasan csinálta, közben fényképezett. Amikor felemelte a jobb kezét, megláttam a háromszögbe tetovált három csillagot.
Hangtalanul folytak a könnyeim, Sanyi magához ölelt.

– János volt. Onnan voltak ismeretlenül is ismerősek az arcvonásai, a mozdulatai, az etikátlan ütések, a leléptetést követően az ellenfél felé irányuló félelmetes mozdulatai. János volt.
– Megölöm – mondta Sanyi.
– Nem! Én fogom! De előbb móresre tanítom! Ölelj meg, kérlek!
Remegtem minden porcikámban az előtörő emlékektől. Az addig elnyomott titkom felszínre kerülése – Sanyi meleg ölelése ellenére – már engem is könyörtelenné tett. Elszánttá és keménnyé.  
Az edzéseken tudatos lettem, figyeltem Jánost. Szemmel tartottam. Titokban fényképezte a gyerekeket. Sokszor téblábolt az öltöző körül. Pedofil – hasított belém a felismerés. Szinte biztos voltam benne, és Sanyi is erre a következtetésre jutott. Nincs ellene bizonyíték, megúszná, ha feljelenteném...
A szex visszafogott lett nálam, de amit adtam Sanyinak, azon magam is éreztem, hogy erőszakosabb, dühösebb és kevésbé emocionális lett. Rájöttem, hogy akkor az a sátorban nemi erőszak volt. A saját testemet büntettem, hogy hagytam, hogy azóta sem mondtam el senkinek. Ki tudja hány és hány gyereket alázott meg az óta?
A teste már nem volt elég, a bőröm emlékezett, de valami más kellett. Ráültem Sanyi farkára, és nem hagytam, hogy irányítson. A csípőm mozgása lassú, de kegyetlenül kemény volt. Lehajoltam hozzá, a szám a füléhez ért, a fülcimpáját haraptam, és közben a kezem a torkán pihent. Csak éppen annyira, hogy érezze, hogy tudja, most én diktálok. Tudta, elég erős az ujjam, hogy kárt tegyek benne. Hagyta magát megkefélni, a szó szoros értelmében.