Miért 1. rész

Tömjén füsttől telített ravatalozóban ülök. Férjem, gyerekem mellettem. Szembe az unoka nagynéném aki a keresztanyám is egyben. Kint a szabadban rengeteg ember. Szomszédok, munkatársak, ismerősök és számomra ismeretlenek. Szemem már száraz. Se sírni, se könnyet ejteni már nem tudok. Barna koporsón:
Illossvay Tamás élt 62 évet.
Már milliószor elolvastam, miközben halk gyászzene szól. Miértek kavarognak a fejemben. Azon már nem kattogok miért kellett apukámnak ilyen fiatalon itthagynia. Erre a választ soha ezen a világon nem kapom meg... és azt hiszem rengeteg miértemre sem. Anyám egy évesen miért hagyott el minket. Miért nem hallottam azóta sem felőle? Miért nem nézhetek, majd köphetek a szemei közé? Miért nincs róla egyetlen kép sem. Születésem előtt miért költöztünk el apai nagyszüleim közeléből az ország másik felébe. Miért csak nagynéném jött ebbe a koszos kis faluba? Még millió miért mire már alig van esélyem választ kapnom. Keresztanyám hiába faggatom. Ebben a témában miért hallgat? Már nem akarok ezekbe belebolondulni... Már csak a száraz, általam ismert, megélt dolgok vannak amiket már én is magamba zárva fogok a sírba vinni. Tudtommal ezen a földön már nincs ember aki rajtam kívül ezeket tudja. Apukám már elvitte magával a lassú feledésbe. Miért alakult így az életem...?
Emlékeim 31 évre visszamenőleg vannak. Egy éves lehettem. Egy fekete, göndör hajú férfi ringat a kis 30 nm garzon francia ágyában. Hm a számok az életemben miért ütik egymást. Apukám 31 éves volt akkor. Miért csak ketten voltunk? Miért csak ő nevelt? Miért csak keresztanyám engedte közel magunkhoz? Miért, miért és miért, de miért? Így telt el sokáig az életem.
Bölcsi, óvi gyorsan elszaladt évek. Kisdedből egy vékony, alul táplált kisiskolás lettem. Számomra természetes volt apu mellett alszom. Viharban mellszőrzetébe fúrom fejemet, hozzá bújva alszom el miközben mélyen búgó hangon mesél nekem. Tévénk nyolcadikos koromig nem is volt. Miután lett, akkor is hetekig be se kapcsoltuk. Gyerekem sem tv függő.
Nő nemű lény életem nagy részében csak keresztanyám és tanárnőim voltak. Egy visszahúzódó sarokban kucorgó lány voltam. Egy ember volt aki mindent tudott rólam, tudta fájdalmaim, bánatom vágyam és kevés örömöm az az apukám volt.